Márai Sándor a következőket írja a Füves könyvben: Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenük. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.”
Fájdalmasan igaz kórképe ez a civilizált embernek, aki úgy vélte, azért, mert látszatra sikerült megzaboláznia a természet erejét, büntetlenül szegheti meg annak törvényeit, a végsőkig kizsigerelheti, pusztíthatja, irthatja azt. Nap mint nap szembesülhetünk azzal, hogy a bolygónk komoly veszélyben van.
Elég csak az utcán, autópálya mentén, vagy az erdőinkben végigmenni, mindenhol szeméttel találkozunk. A legsúlyosabbak a talajt, a vizeket és a levegőt mérgező hulladéklerakatok, az atomenergia használata, a szennyező ipari üzemek, az autópályákból és városi gépjárműforgalomból származó egyre aggasztóbb légszennyezések, a fogyasztói társadalom által termelt hulladékok hegyei, a természeti értékek eltűnése, fajok kipusztulása, a vadon kiirtása…
A civilizált világ az ismert indián közmondás, miszerint – ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető – egyetlen szavát sem szívlelte meg, s ezért komoly árat kell fizetnünk már nekünk is, az utánunk következőknek pedig még nálunk is súlyosabbat.
Hiszen a Föld nem a miénk, csak kölcsönkaptuk, miközben megfeledkeztünk arról, nem mindegy, vajon milyen állapotban hagyjuk majd az utódainkra, s bizony értve ez alatt nem a távoli, sokadik leszármazottainkat, akik érzelmileg megfoghatatlan távolságban vannak, hanem a gyermekeinket, unokáinkat. Az ő jövőjüket tettük tönkre, nem ügyelve arra, hogy ők is szabadon lélegezhessék be a levegőt, futkoshassanak a mezőn, a patak partján, kirándulhassanak tiszta erdeinkben!
Szerencsére mindig is akadtak, akik felismerték, hogy az emberiség, mint ahogy Márai mondta, mérhetetlen gőgjében tévútra került. A Föld napjának életre hívója Denis Hayes, aki 1970-ben egyetemistaként elérte, hogy 25 millió amerikai emelje fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat eredményezett: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.
Majd az alternatív energiaforrások nemzetközi hírű kutatójaként kezdeményezésére világszerte ezernél több szervezet kapcsolódott be a Föld napja programjainak lebonyolításába. A mozgalom egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Ezen a napon szerte a világban olyan programokat rendeznek, amelyekkel tanulmányozhatjuk a Földet és élővilágát, természeti környezetünket. A nap elsődleges célja, hogy a környezetvédelem időről időre az érdeklődés középpontjába kerüljön.
Mára ugyanis a világ eljutott arra a pontra, hogy a Föld napját nem ünnepelni kell, hanem tenni, sokat tenni azért, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben megóvjuk a levegőt, a vizeket, növényeket, madarakat, állatokat.
A Föld napja alkalmat ad arra, hogy mindenki mérlegelje: kíméletesen bánik-e környezetével, s mit tesz azért, hogy a természet és benne az ember egészségesebben éljen. S persze nemcsak egy kitüntetett napon, hanem egész évben (a Föld napja mozgalom egy másik jelszava szerint is: Egyetlen nap kevés…). A Földért, a saját jövőjéért kivétel nélkül minden ember tehet valamit otthon vagy a munkahelyén, szűkebb vagy tágabb környezetében. Kímélheti a környezetet fogyasztási szokásainak megváltoztatásával, energiatakarékosabb életmód kialakításával – anélkül, hogy az életminőségéből bármit is feladna.
