A három M olyan húzó név, hogy a hét végére visszatért hőség ellenére a kiállítás megnyitóján zsúfolásig megtelt a kápolnásnyéki Halász-kastély. A kánikulában is elegáns közönség nagysága talán a vernisszázs szereplőit is meglepte, mert mind a vendégeket köszöntő dr. Kazai Viktor, a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány elnöke, mind a kiállítást megnyitó dr. Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára köszönetét nemcsak Kovács Gábornak, a KOGART alapítójának és Marosvölgyi Gábornak, a kiállítás kurátorának fejezte ki, hanem a közönségnek is a jelenlétéért.
Kovács Gábor két évtizede vásárolja a műalkotásokat azzal a céllal, hogy létrehozzon egy, az újkori magyar festészet történetét a 18. század elejétől napjainkig méltón képviselő gyűjteményt. Elmondta, hogy
csak azt gyűjti, ami megérinti őt.
Gazdag kollekciójából a nemzetté válás kiteljesedésének, a magyar festészet legizgalmasabb évszázadának javából válogatták ki Marosvölgyi Gábor művészettörténésszel a kiállítás anyagát. Benne van a reformkori polgárosodás, az 1848/49-es szabadságharc, az osztrák elnyomással szembeni ellenállás, végül a kiegyezést követő boldog békeidők korszakainak minden jelentős alkotója és stílusirányzata.
Markó Ferenc: Nyár a mezőn (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A kurátor részletesebben is szólt a Lőcsén született és Itáliában meghalt id. Markó Károly szerepéről a magyar tájképfestészet megteremtésében. Fiai: Károly és Ferenc, valamint követői: Ligeti Antal, Telepy Károly és Brodszky Sándor a nemzeti romantikát képviselték. Ligetinek és Telepynek köszönhető, hogy megőrződött számos felvidéki és erdélyi vár egykori látványa, míg Brodszky a századvégi Balaton egyik első festője volt.
A nemzeti romantikából a tájfestészetnek már az impresszionizmus felé vezető útját járta Mészöly Géza és Paál László, míg Munkácsy és Mednyánszky az életképek irányába ment el.
Mednyánszky felvidéki és alföldi tájai, életképei a kiállításon még nem hordozzák azt a stílust, amely későbbi világháborús képeiről ismert expresszionizmusában teljesedik ki.
A kiállítás utolsó képe 1893-ból való, a posztimpresszionista Vaszary János festménye.
Paál László: Erdőrészlet (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Ez a kiállítás, csakúgy, mint az eddigiek, és mint a nyáresti koncertek a kastély parkjában, igazolják a környéken született és most is ott élő politikus L. Simon László kezdeményezését, aki 2006-ban alapította a Velencei-tavi Kistérségért Alapítványt, hogy fellendítse a sokáig mellőzött térség kulturális életét és turisztikai fejlődését.
Az azóta eltelt évek legnagyobb sikere a II. világháborúban lakhatatlanná pusztult kápolnásnyéki Halász-kastély és 1,5 hektáros parkjának helyreállítása.
Telepy Károly: Sziklás táj (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A kastély eredetileg nemesi kúria volt, ifj. Magyary-Kossa Péter főszolgabíró építtette a „táblabíró világ” által kedvelt korai klasszicista stílusban. Később, örökösödések révén a nemesi testőr Dabasi-Halász Lázár tulajdonába kerül, akinek gazdálkodó fia: Gedeon tovább bővítette a kúriát és a birtokot. Második felesége Schweidel Anna, az aradi vértanú Schweidel József lánya volt. Házasságukból született fiúk, ifj. Halász Gedeon 1910-ben bővítette, korszerűsítette és neobarokk stílusú kastéllyá építtette át a százéves kúriát. Feleségével és három gyermekükkel élénk kulturális életnek, főként koncerteknek adtak otthont a kastélyban, míg az idillnek véget nem vetett a háború, majd a melléképületek és a föld államosítása.
Érkezik a közönség a Halász-kastély épületébe (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A pusztulás és a Dabasi-Halász család egykori életének fényképei a kastély egyik kisebb termében láthatók. Tanulságos megnézni, mint ahogy érdemes felkeresni a november 10-ig nyitva tartó Markó, Mednyánszky, Munkácsy kiállítást is. Nyári idényben összeköthető egy kastélykoncerttel, mint tették most a tárlat megnyitójára érkező vendégek is.
