Augusztus a látványos égi jelenség, a csillaghullás, a meteorok hónapja, amikor porszemcsék és kisebb kődarabkák ezrei égnek el, fénycsóvát húzva a Föld légkörében. A hullócsillagokat Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik, mivel a középkorban nagyon népszerű szent a hagyomány szerint augusztus 10-én, vagyis az égi jelenség maximuma környékén halt mártírhalált, s a legenda úgy tartja, tüzes könnycseppjei halálának évfordulóján minden évben visszahullanak a Földre.
Szent Lőrinc II. Szixtusz pápa diakónusa volt, és amikor a szentatyát elfogták, Lőrincre bízta az egyház kincseit, hogy ossza szét azokat a szegények között. Az elöljáróság ezt nem nézte jó szemmel, és augusztus 10-én máglyára küldte a szentet, aki rezzenéstelenül szenvedte el a kínhalált, csupán a szemeiből hullottak tüzes könnyei.
Földünk égi vándorlása során minden évben beleszalad egy meteoráramlatba, egészen pontosan a Perseida meteorrajba. Az első megfigyelések a Perseidákról kínai csillagászoknak köszönhetően Kr. u. 36-ból származnak. Japán, kínai, koreai megfigyelések már a 8. és 9. században is előfordultak. Újkori újrafelfedezésük Adolphe Quetelet-nek köszönhető, aki 1835-ben Brüsszelben jegyezte le először, hogy az augusztusban előforduló meteorok a Perseus csillagkép irányából sugárzódnak szét. A Perseidák elnevezés is innen eredeztethető.
Eredetét sokan összekapcsolják azzal, hogy a görög mitológia szerint Zeusz aranyló eső formáját öltve nemzette fiát, Perszeuszt. Bár a csillagzápor tényleg égből hulló aranyra hasonlít, a név forrása ennél prózaibb. A meteorraj ugyanis a Perszeusz csillagkép irányából jelenik meg az égbolton.
A Perseidák darabjai egy üstökösről, a Swift-Tuttle üstökösről szakadnak le, és ezek a törmelékdarabok akkor válnak meteorokká, a köznyelv szerint hullócsillaggá, amikor belépnek Földünk légkörébe. A Föld légkörébe jutó meteoridok nagyon alacsony sűrűségű anyagból állnak össze, és azért nyújtanak látványosan szép fényelőadást, mert hatalmas, több mint 100 ezer km/órás sebességgel csapódnak be légkörünkbe. Amikor a meteoridok ezzel az óriási sebességgel a légkör atomjainak, valamint molekuláinak ütköznek, darabolódni kezdenek, a saját anyaguk hőfoka 1000 Celsius-fok fölé emelkedik, miközben a súrlódás miatt légkörünk anyaga is fényleni kezd.
Ekkor keletkezik a sziporkázó fényhatás, a csillaghullás, amely csupán néhány tizedmásodpercig tart, majd a meteor látványos fénycsóvát húzva elpárolog, „elég” és a hullócsillag kialszik. Időnként előfordulhat, hogy egy-egy nagyobb test eléri a földfelszínt. Az ilyen űrből jött ajándékot nevezzük meteoritnak. Kifejezetten értékesnek számít, bár a hozzá nem értők könnyen összekeverhetik egy közönséges kaviccsal.
A legpompásabbak a bolidák, a tűzgolyójellegű meteorok, melyek kiemelkedő fényjelenséggel járnak, függetlenül attól, hogy végül elérik-e a felszínt. Ezek a megfigyelések szerint a Vénusznál is fényesebb látványt nyújthatnak.
A Föld július 17-e és augusztus 24-e között keresztezi a Swift-Tuttle üstökös pályája körüli törmelékfelhőt, tehát ebben az időszakban bármikor láthatunk hullócsillagokat. A jelenség maximuma azonban augusztus az 12-ről 13-ra virradó éjszakára esik, ilyenkor óránként akár száznál is több meteor húzhat el felettünk az égbolton. Az esti és hajnali órákban ritkább a csillaghullás, viszont ilyenkor figyelhetjük meg a csaknem vízszintesen haladó, színes csóvát húzó földsúroló meteorokat.
Késő éjjel több, de meredekebben érkező hullócsillagot láthatunk. A legnagyobb aktivitás az éjfél utáni órákban várható. Idén sajnos telihold előtti időszakra esik a meteorraj maximuma, így a Hold fénye a halványabb meteorokat elrejti majd szemünk elől, összességében kevesebb hullócsillagot számolhatunk majd meg. A hullócsillagok fénye a közhiedelemmel ellentétben nem túl erős, ezért egy kivilágított utcáról nagyon nehéz észrevenni őket. Sötét helyet válasszunk, a lehető legtávolabb a települések horizonton derengő fényeitől, ahol a lehető legalacsonyabb a fényszennyezés.
A csillaghullás megfigyeléséhez két dologra van szükség: tiszta égboltra és türelemre. A jelenség nem vetekedhet egy tűzijáték intenzitásával, gyakran kell perceket várni egy újabb felvillanásra. A legjobb, ha letelepszünk a fűbe vagy egy kényelmes székre: a szemünk rövid időn belül hozzászokik a sötéthez és távcső nélkül is élvezhetjük az elégő meteorok látványát.
Az égi jelenség miatt augusztust a hullócsillagok hónapjának is nevezik. A hiedelem szerint, ha hullócsillagot látunk, kívánjunk valamit, s az egy éven belül teljesül. Keresztény kultúrkörökben a hullócsillagok nagy események, világmegváltó történések előhírnökeiként jelennek meg. Krisztus születését is egy ilyen csillag adta hírül. A csillagokban egyaránt benne foglaltatik a születés és a halál.
A litván mondákból ismert Werpeja, az ember sorsát intéző párka minden ember életét egy-egy csillaghoz köti. Amikor a zsineg elszakad, a csillag lehull. „Az égen járó csillagok közt minden halandónak van egy. És midőn csillagfutást látsz, tudd, egy halandó élte lobban el.”
A skandináv mitológiák szerint a csillagok valaha összevissza száguldoztak az égen, aztán az istenek kijelölték azok útját és helyét. Több csillag azonban fellázadt a rend ellen, és eltér a kiszabott tervtől, rebellisként bolyongva a világűrben, ahol üstökösként, fénygömbként vagy fénycsíkként tűnik fel. Némely helyeken úgy tartják, hogy valahányszor csillag hull az égből, egy-egy szűz leány veszti el az ártatlanságát. .
