Tizenöt évvel ezelőtt, 2004. szeptemberében nyitotta meg kapuit a komáromi Selye János Egyetem. Az idei, jubileumi tanévnyitón Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet, mely teljes terjedelmében az alábbiakban olvasható.
Selye János Egyetem fennállásának 15. évfordulója valamint a 2019/2020-as akadémiai év ünnepélyes megnyitója
Komárom, 2019. szeptember 13.
Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Tanári Kar! Tisztelt Szülők és kedves Fiatalok! Tisztelt Ünneplő Közösség!
Közép-Európában egy tanévnyitó nemcsak egy ünnepi pillanat, nemcsak a korábban megkezdett oktatási munka megújult erőkkel való folytatása, hanem egy megújuló esély is. Esély arra, hogy térségünk nemzetei az iskoláik és egyetemeik által biztosabbá és jobbá tegyék a jövőjüket a szülőföldjükön.
Nekünk, magyaroknak mindebben a közép-európai jövőteremtésben kiemelt lehetőségünk és felelősségünk van, hiszen az elmúlt ezer év vagy az elmúlt száz év minden történelmi megpróbáltatása ellenére is napjainkban mi, magyarok vagyunk a legnagyobb lélekszámú nemzet, és a magyar nyelv a legtöbbek által beszélt nyelv a Kárpát-medence földrajzi gyűrűjén belül.
Ezek a tények az előttünk álló jövőben is minden felelős magyart köteleznek. Mindezért Szlovákiában minden ősszel, amikor a Selye János magyar tannyelvű állami egyetem megnyitja a tanévet – mindezt immár tizenötödik alkalommal –, akkor Önök egyaránt szolgálják a magyar, a szlovák és a közép-európai jövőt.
A tizenötödik tanévnyitón is hálával emlékezünk azokra, akik 1990-ben magyar egyetemet álmodtak az akkor még Csehszlovákiában élő magyarságnak, köszönjük Duray Miklós, Popély Gyula és néhai Sidó Zoltán egykori magyar parlamenti képviselőknek az akkor elindított küzdelmet, amely tizennégy esztendő után, 2004-ben Szlovákiában a Selye János Egyetem megalakulásával hozta meg gyümölcsét.
Köszönjük a felvidéki magyaroknak, hogy nem mondtak le az egyetem álmáról, köszönjük az egyetem tanári karának, hogy az elmúlt másfél évtizedben mintegy nyolcezer magyar fiatal nyert felsőoktatási képzést az egyetem falai között.
A felsőoktatási tanulmányokat folytató felvidéki magyar fiataloknak kevesebb mint fele tanul az anyanyelvén, ezért külön elismerés mindenkinek, aki az egyetemi tanulmányai során is kitart az anyanyelve mellett. A magyar nyelv a szüleinktől kapott egyik legértékesebb ajándék, amely – sokak hiedelmével ellentétben – igenis a XXI. században is versenyelőnyt jelenthet mindenki számára. Nem véletlenül mondta az angol nyelven alkotó ír származású George Bernard Shaw: „bátran kijelenthetem, miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.”
Az elmúlt másfél évtizedben az élet bebizonyította, hogy a felvidéki magyar egyetem korabeli ellenzőinek nem volt igaza: a Selye János Egyetem nem veszélyezteti, hanem erősíti Szlovákiát, Szlovákia nem veszített, hanem nyert – nyolcezer értékteremtő ifjú polgárt nyert – az Önök egyetemével. Mindezért nagyra tartjuk a szlovák állam szerepvállalását, a magyar tannyelvű állami egyetem megalapításában és fenntartásában. Ennek költségeihez Magyarország – miként a múltban, úgy a jövőben is – természetesen igyekszik hozzájárulni, hiszen – ahogyan egyfelől a szlovák állam is kötelezettségekkel tartozik magyar adófizető állampolgárai felé, ugyanúgy másfelől – a magyar állam is felelősséget kell, hogy viseljen a magyar nemzet külhonban élő közösségei iránt.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A nagyszerű tudós, Selye János megállapítása szerint az ember számára a stressz az élet sava-borsa, amely csak akkor válik ártalmassá, ha a kiváltó probléma mértéke meghaladja a szervezet teherbíró képességét. Ha ez igaz az egyén életében, akkor minden bizonnyal igaz egy közösség, egy nemzet életében is.
Közép-Európa történelme igazolni látszik ezt a feltevést, hiszen a múltban a térség minden nemzetét időről időre próbára tette egyfajta történelmi stressz. A Kárpát-medencében ennek a közösségi stressznek gyakran a történelmi versengés volt meghatározó oka – vagy, ahogy Selye nevezné, a „kiváltó probléma”: a közép-európai nemzetek azt gondolták, hogy nekik csak akkor lesz jobb, ha a szomszéd nemzeteknek rosszabb lesz, azt gondolták, ők csak akkor nyerhetnek, ha a szomszédaik veszítenek.
Mi, magyarok is nagyjából így gondoltuk ezt, akkor is, amikor nemzeti szempontjaink szerint úgy véltük, hogy az 1867-es kiegyezéssel megnyertük a XIX. századot, és akkor is, amikor az 1920-as trianoni döntéssel elveszítettük a XX-at. A szlovákok – s tegyük hozzá: a románok, szerbek, horvátok – sem gondolkodtak minderről másként, sem a XIX., sem a XX. században.
Az elmúlt két évszázadban úgy tűnt, a történelem nem cáfolja, hogy ez a gondolkodás célravezető, hiszen amikor Közép-Európában valaki valamit nyert, akkor általában a szomszédjának valamit mindig veszítenie kellett. E közös balhitet legfeljebb árnyalták, de felülírni nem tudták azok a nem ritka történelmi pillanatok, melyek mindannyiunk vereségét, kárát hozták el egy-egy – a nevető harmadikként fellépő – hódító hatalom javára.
Minden közép-európai fiatal számára, így a Selye János Egyetem magyar hallgatói számára is van azonban egy jó hírünk: változóban a történelmi széljárás! A közép-európai nemzeti együttélés XIX. és XX. századi szabálya az előttünk lévő XXI. században megváltozhat! A változás már meg is kezdődött, és – reményeink szerint – az Önök életében fog kiteljesedni. Az Önök nemzedékének – kedves fiatal barátaink – fog először megadatni a felismerés, hogy a szülőföldjük nem attól lesz biztonságosabb, nem attól lesz élhetőbb, ha legyőzik a szomszédaikat. Önöknek, magyar fiataloknak és szlovák kortársaiknak, miként más népek gyermekeinek – függetlenül attól, hogy számbeli többségben vagy számbeli kisebbségben élnek-e – a jövőben csak akkor lesz biztonságban élhető közös szülőföldjük Közép-Európában, Magyarországon vagy Szlovákiában, akár szlovákként, akár magyarként csak akkor élhetik meg méltósággal saját nemzeti önazonosságunkat, csak akkor lesz a nemzeti érdeket védő, a közjót szolgáló, a biztonságot szavatoló, együtt-működésre képes államuk, ha Közép-Európa nemzetei – magyarok, szlovákok, csehek és lengyelek, szerbek, horvátok, románok és ukránok, s mind, a többi – nem egymást akarják legyőzni, hanem együttműködve közösen győzik le mindazt, ami napjainkban Közép-Európát fenyegeti: ha legyőzik azon erőket, amelyek keresztény kultúránkat, demokratikus rendünket és nemzeti államainkat veszélyeztetik.
Ebben a küzdelemben – ne feledjük Selye szavait: „a stressz csak akkor válik károssá, ha meghaladja a szervezetünk megküzdési képességét” – Közép-Európa nemzetei meg tudnak birkózni mindazzal, ami fenyegeti őket, feltéve ha felismerik, hogy a térség közös – ismét Selye szavaival élve – „megküzdési képessége” és győzelmi esélye nagyobb, mint bármelyik közép-európai nemzeté külön-külön.
Mi ellen kell közösen védekezni? Mit kell közösen legyőznünk? Azon erők ellen kell védekezni, amelyek a XXI. századi nagy világpolitikai versengésben Európát egyszerűen kizsákmányolandó területnek tekintik; azon erők ellen kell védekezni, amelyeknek az a célja, hogy elvonják az európai emberektől, elvonják minden európai nemzettől azon jogukat, hogy saját anyagi és szellemi erőforrásaik fölött szabadon rendelkezhessenek.
Ezen romboló célhoz vezető eszközök: az európai keresztény kultúra szétzilálási kísérlete, az európai demokratikus rend átalakítási terve és az európai nemzeti államok felszámolásának a szándéka. Ugyanis Európában keresztény értékrend és a közakarat hordozójaként létező nemzeti közösség nélkül nincs demokrácia, a közakaratot kifejező demokrácia nélkül pedig nincs szükség a közjó szolgálatára hivatott demokratikus nemzeti államokra sem. Ezek nélkül pedig semmi sincs, ami a közérdek védelmében gátat szabhatna az immár nemzetközi hálózatba szerveződött magántársaságok hatalmának.
A „posztkeresztény és posztnemzeti korszak” bejelentése, az „Európai Egyesült Államok” tervének meghirdetése ennek az Európa ellenes – végső soron a szabadságunkat és emberi méltóságunkat fenyegető – hadjáratnak ideológiai vezérmotívumai. Soha ne váljanak áldozataivá mindennek a szellemi kábítószernek, kedves Fiatal Barátaink! Ebben a XXI. századi politikai és értékrendi küzdelemben, a szellemi önvédelem képessége nélkül Európa valamint az európai emberek és nemzetek egyaránt vesztésre vannak ítélve. Csak a szellemi önvédelemből sarjadhat ki az a politikai önvédelem, amely megvédheti és megőrizheti Európát az európai emberek és nemzetek számára.
Ezért az európai államok felelősségének, az európai pedagógusok munkájának, a sokat emlegetett írástudói felelősségnek legfőbb mércéje végső soron ugyanazon kérdésben összegezhető: iskoláink, egyetemeink erősítik vagy gyengítik a közösségeink szellemi önvédelmi készségét és képességét?
Közép-Európa – benne Magyarország és Szlovákia – akkor ad jó választ erre a kérdésre, ha nem téveszti szem elől, hogy a jövő nemzedékek nyitott, de elkötelezetten nemzeti szellemű oktatása, és egy nemzetéhez hű, közösségi értékeire büszke, de a másik nemzet megbecsülésére és a vele való együtt-működésre kész és képes vezető réteg kinevelése a XXI. században már a puszta fennmaradásnak is előfeltétele. Közép-Európa nemzetei képesek megújítani Európa szellemi önvédelmét, és ezáltal hozzájárulni az európai politika önvédelmi képességének megerősítéséhez is. Ha befejezitek a tanulmányaitokat – bármerre szólítson is a hivatásotok – ez a feladat is rátok vár majd, kedves Fiatalok!
A tizenöt esztendővel ezelőtt kapuit megnyitó Selye János Egyetem jó alapot teremt Nektek arra, hogy helytálljatok: az egyetem gazdaságtudományi és informatikai kara megadja a korszerű és praktikus tudás megszerzésének esélyét a felvidéki magyar fiataloknak és az egyetemen tanuló egyre több magyarországi fiatalnak is, a tanárképző kar biztosítja az elsajátított tudás átruházásának tudományát, míg a református teológiai kar összeköti a Tudást a Hittel, mert – ahogy Albert Einstein mondta – „a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak”.
Kedves Fiatalok!
A Történelem Ura kegyes hozzátok, jó helyen vagytok és jó időben. Egy emelkedőben lévő Közép-Európa győztes nemzedéke lehettek a szlovák, cseh és lengyel kortársaitokkal együtt. Tanuljatok és tanítsatok magyarul, szolgáljátok tehetségetekkel a felvidéki szülőföldeteket, ahol otthon lehettek a nagyvilágban, a jövőben is maradjatok tudatos és hűséges tagjai a magyar nemzetnek valamint lojális és értékteremtő polgárai Szlovákiának. „Légy mindig jó magyar, és emberséges ember!” – Felvidék magyar hőse, Esterházy János ezt az útravalót kapta az Édesapjától. Vigyétek tovább ezt ti is, és megnyeritek a jövőt! Isten adja meg ehhez mindazt, amire szükségetek van!