Hétvégén a kisállattenyésztőktől lesz hangos a Rimaszombat szomszédságában található Cserencsény, ahol az idén már harmincnegyedszer rendezik meg a kisállattenyésztők találkozóját. Nem hiányozhat a rendezvényről a nagybalogi Pál Tamás sem, aki galambjait és tyúkjait hozza el a találkozóra.
Csepereg az eső, amikor ellátogatunk az alig 21 éves fiatalemberhez, akinek két hobbija is van, az egyik még viszonylag szokványosnak tűnik, bár már a labdát is egyre kevesebben kergetik manapság, a másik viszont még falun sem annyira gyakori már, Pál Tomi ugyanis tyúkokat, galambokat és nyulakat tenyészt. Nem is nagyon akar kötélnek állni, csak többszöri nekifutásra mond igent. S nem is a legjobbkor érkeztünk, ugyanis épp kedvenc focicsapata, a Liverpool játszik fontos bajnoki mérkőzést. De végül mégis megejtjük a beszélgetést, s igazából az nyugtat meg, hogy a Liverpool Tomi szurkolása nélkül is begyűjti az újabb három pontot, s magabiztosan vezeti a tabellát az angol bajnokságban.
De ha már a focinál tartunk, megtudjuk, ez is egy gyerekkori szenvedély, de a sérülésekkel nincs szerencséje, még 15 évesen elszakadt az egyik keresztszalagja a bal térdében, 19 évesen megoperálták, de később a jobb térdében is elszakadt a szalag, amelyre szintén műtét várt.
A focikarrierjét a rimaszombati csapatban kezdte, de a sérülések miatt visszaszorult szülőfalujába, ahol legalább még van focicsapat.
Jelenleg a serdülőket edzi, de mint mondja, egyre nehezebb a helyzet, a fiatalokat ugyanis jobban leköti a számítógép, s nagyon nehéz őket kimozdítani, főleg, ha esik az eső, mint ottjártunkkor is, amikor épp bajnoki mérkőzést játszottak a szomszédos Uzapanyiton, ahol ki is kaptak 5:2-re.
„Úgy 10-12 éves lehettem, amikor Feleden élő anyai nagybátyám megszerettette velem az állattartást, s mivel a szüleim is mindig tartottak állatokat a portán, semmi akadálya sem volt, hogy a szenvedélyemnek hódoljak én is.” De mivel nem kutyákról, macskákról vagy akváriumi halakról volt szó, nem igen dicsekedett vele még a barátainak sem. Elsősorban tyúkokkal kezdett el foglalkozni, de apja támogatásával később galambok és nyulak is a családi porta lakói lettek. Nem is olyan olcsó mulatság ez, hiszen hetente közel 20 kg szemes takarmány is elfogy, s nem olcsó egy-egy új fajta beszerzése sem – magyarázza Tomi, de miután saját keltetőgépet is beszerzett, már sokkal egyszerűbb dolga van. S még szerencse, hogy ezek egyúttal haszonállatok is, így azok a példányok, amelyek nem felelnek meg a szigorúi tenyésztési előírásoknak, a fazékban kötnek ki.
„Mind a nyúlnak, mind a galambnak nagyon finom a húsa” – magyarázza lelkesen a fotós kollégámnak, de ahogy elnézem, őt mégsem nagyon sikerült meggyőznie.
„Az udvaron kisebb-nagyobb tyúkok kapirgálnak, s bizony ilyenkor előfordul a keveredés is. Nos, ezekből lesz a vasárnapi tyúkhúsleves” – mondja mosolyogva Tomi, akitől megtudjuk, hogy vannak törpe fajták, amelyeknek súlya 0,8 és 1,5 kg között mozog (a kakasok mindig testesebbek), s vannak nagy fajták is, ahol 4-5 kg is lehet egy-egy példány. Nagyon sok barátot és kollégát is szerzett az elmúlt években, akikkel a közösségi hálón tartják a kapcsolatot, de gyakran találkoznak személyesen is, hogy tapasztalatokat, netán tojást vagy példányt cseréljenek.
„Van olyan idősebb, mozgássérült tenyésztőtársam, Almás László, aki Privigye környékéről jött le, hogy tojást cseréljen és hosszasan elbeszélgessünk a tapasztalatainkról, de a Galánta mellett lakó Nagy Jenővel is szinte napi kapcsolatban vagyunk.”
Az egyes versenyeken nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelni, számít a szín, a taréj formája, a napokban Budapestről hozott egy nagy testű párt, ahol például a farok színe számít. „Gyönyörű hamuszínű faroktollaik vannak” – mutatja a legújabb szerzeményt, de kérdésemre, hogy ezeket benevezi-e Cserencsénybe, határozott nemmel felel.
„Mások munkájával csak nem fogok versenybe szállni” – mondja határozottan Tomi, aki közben összegyűjti a napi tojásadagot is. „Látja, azok, amelyek már régebben itt vannak, többnyire a speciálisan kialakított tojóhelyre járnak tojni, de az újabbak még néha eltojnak” – tudjuk meg.
Pál Tamásnál a kisállattenyésztés nem maradt meg csupán hobbi szintjén, hiszen a nyitrai Mezőgazdasági Egyetem harmadéves hallgatója, speciális állattenyésztés szakon, s a bakalári munkáját is a tyúktenyésztés témájában írja.
„Ne feledje el megírni, hogy nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek is, akik hét közben, amíg én Nyitrán vagyok, foglalkoznak az állatokkal” – kéri Tamás.
Azt is elárulja, hogy ha befejezi az egyetemet, szeretne egy biofarmot létrehozni. De most már várja a cserencsényi szemle, s a novemberben esedékes nyitrai országos seregszemlére is szeretne benevezni.
