A régészeti kutatásokból, illetve a szakirodalomból s a különféle összefoglalókból tudjuk, hogy az Ipoly mentén már a lerégibb korok embere is letelepült rövidebb-hosszabb időre. Ilyen telephelyek voltak tehát Nagycsalomja határában is.
A legrégibb korok emlékei Nagycsalomján és az Ipoly mentén
1955-ben például nagy mennyiségű paleolit kori kőeszköz került elő. A neolit korból a zselízi kultúra emlékei bukkantak fel. Természetesen itt hagyták nyomaikat más korszakok emberei is. Találtak Nagycsalomján bronzkori leleteket, melyek egy része hatvani kerámia. Ugyancsak e korszak emlékei a pilinyi kultúra népének hamvasztásos temetkezési hagyományait tükröző feltárások. (Kamasová-Kvanková, 1982:5-7)
A megtelepülések többé-kevésbé folyamatos voltát, például a késő kőkorszak és a bronzkorszak közti átmenetet a Gyarmaton, Ipolynagyfalun, Ipolyhídvégen, Kis- és Nagycsalomján előkerült leletanyag is igazolja. Ennek bizonyítékai a temetkezési helyek és a halstadti kultúrkörbe tartozó tárgyak. (Michalová–Michal, 1980:11-21)
A Nagykürtösi járás területének legrégibb településhelyeit bemutató térképen így ott találjuk Nagycsalomját is.
A Lázár-féle térképen is szerepel a megye és Csalomja. (Fotó: Csáky K. repr.)
A falu úgy szerepel, mint palaeolit, neolit és eneolit kori, szkíta és latén, illetve római és népvándorlás kori telephely. (Michalová–Michal, 1980:16). Ahol pedig ilyen hosszan élt a régi korok embere, ott temetkezések is folytak: urnás, hamvasztásos és csontvázas temetkezések egyaránt. Értékes leletek kerültek elő a a település régi templomának romjai körül is.
A Hont megyében, így az Ipoly mentén is végzett kutatások eredményeiről, illetve azok szakirodalmi anyagáról Nevizánszky Gábor számolt be értékes bibliográfiájában (Komárom, 1983). Ebben hat olyan forrást jelöl meg, amely a Nagycsalomján feltárt leletekre, telephelyekre is utal.
Hont megyéről és a Hontokról
Pontosan nem tudjuk, mikor érkeztek a honfoglalók az egykori Hont megye területére, ám Anonymus azt jegyezte fel Getsa Hungarorumában, hogy egy csoportjuk a Galga mentén ereszkedett le a Dunához; az Ipoly torkolatánál ütött tábort, majd azon átkelve észak felé haladt.
Nagycsalomja krónikájában arról olvasunk, hogy a falu eredeti helye azon a dombon volt, amelyen a Pusztatemplom romjai emelkednek. „A templomtól keletre elterülő rét – Bódrét – a honfoglaló népeknek kedves tanyázó helye volt. Lovaiknak, marháiknak jó legelőt biztosított a Bódrét, mert ez a község határának egyedülálló része, amely soha nem volt erdős rész.” (Pölhös, 1955:11)
Hont története kapcsán feltétlenül szólnunk kell névadójáról, Hont lovagról (IX-X.sz.). Kézai Simon krónikája írja róla, hogy svábföldi páncélos vitéz volt, aki testvérével, Pázmánnal Magyarországon átutazva a tengeren túlra, valószínűleg Szentföld felé tartott. Géza fejedelem azonban marasztalta őket, s így maradtak a magyaroknál.(Csáky, 2003:10, 199)
Hont lovag. A Képes krónikából
Hont és Pázmán tehát az első megtelepedett idegen lovagok voltak a magyarok új hazájában.
Egyes feltételezések szerint 983-ban jöttek Magyarországra, amikor is II. Ottó császár halála eltérítette őket eredeti szándékuktól, hogy Szicíliába menjenek, s a szaracénok ellen harcoljanak. Más vélemény szerint Gizella királyné kíséretében érkeztek ide 996-ban. A Koppány ellen vívott csatában már Szent István oldalán harcoltak királyi testőrökként. (A Hontpázmány nemzetség – Wikipédia)
Általában úgy emlegetik, hogy Hont lovag vitézségéért, a királyhoz való hűségéért és a kereszténység terjesztéséért megkapta a mai Hont megye területének egy részét.
Györffy György viszont így ír minderről: „István király pannonhalmi oklevelében (1002) a még apja idejében beköltözött sváb (alemann) Hont lovag nem comes (ispán), hanem dux (herceg) megjelöléssel szerepel, ami egy több megyére kiterjedő territorium feletti kormányzást jelentett. Hogy e tartományhoz eredetileg Nógrád vérmegye is hozzátartozott, azt két körülmény valószínűsíti. Egyrészt Hontvár Hont megyének Nógrád megyével határos szélén feküdt, lényegében a Nógrád és Hont megyét felölelő Ipoly-völgy közepén, másrészt Nógrád (…) új vár jelentése”. (1987:149)
A legenda szerint Hunt (Hont) kapta meg a jelenlegi Hont falunál, az Ipoly egyik félszigetén lévő, akkor már igen fontos erősségnek számító gerendavázas favárat, Pázmáné pedig a Kukucska-hegyen álló erősség volt. (Csáky, 2003:200) Itt csupán annyit jegyzünk még meg, hogy Nagycsalomja is Hont és Nógrád határán települt, közel az ősi székhelyhez, Honthoz.
Folytatjuk.
