A lovagok utódai gyorsan keveredtek az itteni magyarokkal, s egyre nagyobb területek kerültek a birtokaikba. A XI. század elején már a megye keleti részeit is meghódították, amit a Bozóki Apátság 1135. évi alapító oklevele is bizonyít.
Az utódok birtokgyarapítása, Csalomja írásos említései és a Csalomjai család felbukkanása
II. Béla király ebben megerősíti Lampert comesnek az apátság részére tett adományát. Eme adománybirtokok zöme a Visk-Balassagyarmat közötti terület mentén, s attól északra feküdt. Köztük szerepelt minden valószínűség szerint Nagycsalomja is. Bizonyára a Hont és Pázmán lovagokat, illetve az utódaikat jellemző vallásos buzgóság eredménye Egyházascsalomia templomának megépülése is.
A Hont-Pázmán (Hontpázmány) nemzetséget az 1494-ig terjedő oklevelek többnyire birtokszerzései miatt említik. E nemzetségből vált ki egykor a Csalomjai család is, melynek birtokai az Ipoly mentén, Egyházascsalomián, azaz Nagycsalomján, illetve a körülötte lévő falvakban terültek el. Az ág aztán három részre szakadt: az egyházascsalomjai, a leszenyei és a kiscsalomjai, másként kóvári vonalra. Az utódok közül többen királyi emberek lettek, Kovári László unokája, Pál (1388-1429) pedig nádori ítélőmester volt. (Borovszky é.n.)
A Csalomja szó a földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a szláv „Čelomyja“-ból származik, illetve a szerb-horvát „čelopek”–ből eredeztethető, melynek jelentése: napos hely. (Kiss, 1988:178) Más feltételezés szerint a Csalomia helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással, s az alapjául szolgáló személynév a magyar csal igének az -ó képzős folyamatos melléknévi igeneve (Csaló). (Bognár, 1984:225)
Nagycsalomja Mohács (1526) előtti okleveles említésének előfordulásairól Bakács István közölt részletes adatokat. Eszerint nevének első okleveles megjelenítése 1244-ből való Eghazaschalamia alakban. Ugyanekkor Chalamiaként is említették. 1247-ben felbukkan a szomszéd falu neve is Kischalomya formában. A falunév további okleveles változatai a következők: Chalomia (1257), Eghazas Chalomya (1281), Scalanya (1285), Cholomya (1302), Solomia (1332), Nagchalamya (1414), Czalamya (1420). (1971:97-99)
Hont megye jozefiánus térképe (Fotó: Csáky K. repr.)
Györffy György, az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzának kutatója szintén közöl a faluról okleveles említéseket. Ezek a következő szövegkörnyezetben fordulnak elő: „Feliciani de Yghazaschalamia et f-rum… nob-es de Chalamia“ (1244), „Paznan et, Nic. de Chalamia“ (1268). (1987:185-186)
Az 1244-es oklevél többek közt arról szól, hogy IV. Béla király Szügyi de Ziud Obick (Ebeczk) fiának, Miklósnak az Ipolynál lévő Koarszeg várát adományozván, a várbirtok egyik határául Ighazas-Chalamia községet jelöli. A XIII. század végi Chalamya alak az esztergomi káptalan egyik oklevelében is felbukkan (1291), melyben Both fia Benedek comes végrendeletét állították ki. A Salomua, Solomia alakkal a pápai tizedjegyzékben találkozhatunk. A falu természetesen már előbb is létezhetett, hiszen a tatárok is nagy pusztítást végeztek errefelé 1241-ben, ami hozzájárult ahhoz, hogy lakói délebbre költözzenek, s elhagyott, megrongált templomukat később újra felépítsék.
Állított ki csalomjai vonatkozású, illetve a Csalomjai családdal kapcsolatos okiratot a sági konvent is. 1284-ben kelt például az az okirat, mely szerint a „a sági konvent előtt Keszi Turos András kijelentette, hogy hitbérét és jegyajándékát Csalomjai Lőrinc és Elek huszonöt márka ezüsttel kifizették”.
Hont vármegye címere. (Fotó: Csáky K. repr.)
A részletes szöveg így szól: „Mi, László prépost és a sági premontrei rendű testvérek konventje emlékezetül adván jelentjük mindenkinek, hogy Keszi Péter fia, a Turosnak nevezett András személyesen elöttünk állva élőszóban elmondta, hogy anyjának, tudniillik Csalomjai János özvegyének hitbére és jegyajándéka címén Csalomjai Felicián fiai, Lőrinc és Elek kifizettek neki huszonöt márka ezüstöt és jegyajándéktól teljesen mentesültek. Hogy Lőrincet és Eleket idővel meg ne támadhassa senki még egyszer a hitbér ürügyén, kiadjuk jelen levelünket az említett Lőrincnek és Eleknek pecsétünk erejével megerősítve. Kelt nagyböjtben, Reminiscere vasárnapja utáni napon, az Úr 1284- esztendejében” (https://docs.google/viewer).
Ismerünk egy 1451-es, Garai László Nádor által kiadott egyezséglevelet is, amely szintén érinti Nagycsalomját. Ebből idézzük az alábbiakat: „Gara-i László nádor, a kunok bírája előtt Farmas-i Miklós fiai: László és Sebestyén egyfelől, Jánok-i Egyed fiai László és fia, Ders, fivére: Mihály másfelől vallják, hogy bár Farmas-i László a másik felet Naghchalamya possessio fele miatt, Mihály és Ders a Farmas-iakat Garab (hol a Szent Anna egyház van), Zalathna, Váralya… Nógrád megyei possessiok feléért perbe vonták, de végül is megegyeztek egymás között László és Sebestyén, míg a per Naghchalamya tárgyában el nem dől…” (MOL – digitális változat).
