„Gyakran halljuk, hogy tragikus nép vagyunk, szerencsétlen ország, gyarlók és bűnösök. A negatívumok sorozatával kesergünk, ostorozzuk magunkat és valósággal kétkedőn nézünk arra, aki némi reményt igyekszik jövőnk egén megcsillogtatni. Igenis, a való helyzettel kell szembenézni, de tudnunk kell azt is, hogy alacsonyrendűségi érzésekkel felemelkednünk nem lehet.
Ifjúságunkat nem bocsáthatjuk ilyen lelkiséggel a jövő útjára, és ezért keresnünk kell a pozitívumot, az alkotó gondolatokat és az életkedvet keltő, energiát és munkakedvet fokozó lehetőségeket, mert igen rossz orvos az, aki a komplikációk és elmúlás rémképével kívánja betegét gyógyítani.”
Az idézet Balogh Károly orvosprofesszortól származik, és az 1946-os tanévnyitó beszédében, az akkor még egységes Pázmány Péter Tudományegyetemen hangzott el.
Jézus földi élete nyomorult körülmények között indult. A pásztorok és a bölcsek megjelenése ugyan felcsillanthatott Mária és József előtt valamiféle reményt, de az angyal szavában való hit nélkül a helyzetük elviselhetetlen lett volna.
Kilátástalan, mint a jövő a háború utáni romos és megszállt Budapesten. A párhuzam nyilvánvaló.
A professzor a hallgatóság nevében feltette a kérdést: Mit tegyek és hogyan viselkedjem jövőm biztosítása érdekében? 1946-ban még nem kellett azt mondania, hogy bízzunk a pártban és népünk nagy vezérében. De már nem mondhatta azt sem, hogy higgy Istenben és végezd legjobb tudásod szerint a munkádat. Nem idézhette még Cromwellt sem (Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport.) Volt ugyan egy mondata: „Magunkra-hagyottan és szegénységben indulunk utunkra dolgozni kívánó, kultúrát szomjúhozó, erős hitünkkel”, amibe beleérthető az Isten hit is, de ez nem nyílt beszéd. Pedig arra lett volna szükség. És erre van ma is.
Magyarországon minket nem szorít korlátok közé a politikai korrektségnek csúfolt véleményterror, de
vállaljuk-e, hogy például karácsonykor nemcsak „kellemes” ünnepeket kívánunk, hanem arra is rámutatunk, hogy akkor talál majd Európa ismét magára, ha a betlehemi gyermekben nem reklámfogást lát, hanem a Megváltót, akinek tanítása a megoldás mai bajainkra?
Ki szólítja meg a fekete pénteken egymást letaposó vásárlók tömegét? Ha változást akarunk, szólni kell hozzájuk, mert a hit a hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. (Róm 10 17).
Karácsonyon túlmutató, missziós feladat. Erősödjön bennünk ez a missziós lelkület, hiszen 2020 a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus éve!
