A Remény hetilap ez évi utolsó dupla számának idézete (mottója): „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában” Szent Lukács evangéliuma 2, 10-11.
Ez a felvidéki egyetlen magyar katolikus lap az ünnepi dupla számában minden emberhez szól, függetlenül attól, hogy hívő-e vagy sem. A lap harminckét oldalon a prágai magyaroktól kezdve Királyhelmecig igyekszik befogni híradással, elmélkedéssel, hitvallással a Felvidék katolikus életének minden szeletét. Sőt, minden alkalommal kitekintő rovataiban, egyházi híreiben röviden áttekintést ad a katolikus egyház híreiből, többször idézve, átvéve írásokat a Magyar Katolikus Élet, vagy a Magyar Kurír lapjairól, esetleg külföldi lapokból.
Az olvasók számára legértékesebbek a hazai híranyagok az egyházi életből. E lap is tartalmaz bőven híranyagot.
Olvashatunk a Szlovák Püspökkari Konferencia Magyar Kateketikai Albizottsága által szervezett 100. hitoktató találkozóról, de folyamatos tájékoztatást kapunk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust megelőző eseményekről is.
Hazai egyházfők gondolatai is olvashatók a lap oldalain: Molnár Tamás: Légy otthon nálunk Urunk! Albán József: Egyet ide-egyet oda.., vagy a Vízsodorta históriák címmel megjelent dokumentumfilm-sorozatról szóló riportja Zalka Lóránt történésszel és Kósa Lőrinc operatőrrel.
Figyelemreméltók azok a vallomások, melyek tanúságtételként jelennek meg az „anyukák szemével”, vagy riportok az ima, a hit erejéről.
Az ünnep liturgiai része is eljut azon olvasókhoz, akik valamilyen okból nem vehetnek részt a karácsonyi szertartásokon.
Persze ebből a lapból sem maradt ki a gyermekoldal, ahol versek, rejtvények, rajzok, hírek,és vallomások jelennek meg a legkisebbektől. Az ünnepi levelekben szebbnél–szebb gondolatokat, történeteket, vallomásokat lehet olvasni az állandó olvasóktól.
A lap utolsó oldalán szól az olvasóhoz Herdics György főszerkesztő, „Év végi számadás” címmel.
A 2019-ben a lap megjelenésének 30. évfordulója utolsó számában szól eredményekről, de arról a nehéz helyzetről is, amely a lap létezésében is jelen volt és van.
„2019-ben ugyanazt tettük, mint az elmúlt harminc évben. És közben küszködtünk. Emberhiánnyal. Pénzhiánnyal. Olykor gondolathiánnyal. De REMÉNYkedtünk. Mert, ahogy mondani szoktuk: a remény halt meg utoljára… Viccesen, így múlt időben. Visszatekintünk. Hetilapként. Közösségként. Emberként. …… Mindazonáltal kollégáimmal együtt volt bennünk lelkesedés, akarat, kitartás ebben az évben is… Tehettünk valamit idén is az Örömhír terjesztésének érdekében. Az Olvasóért. A felvidéki magyarságért. Tehettünk, mert vannak olvasóink, cikkíróink, terjesztőink, nemes szívű támogatóink.”
Mi, az olvasók pedig köszönjük! Kívánjuk, hogy a következő éveket is REMÉNY-nyel tegyék teljesebbé.
