A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum nemcsak a Felvidék ötödik legrégibb múzeuma, hanem jelenleg is komoly szakmai munka folyik az intézményben, az évi 8-10 kiállítás mellett évek óta kiemelten foglalkoznak a Szlovákiában élő cigányság kultúrájának a feldolgozásával.
Több, alap- és középiskolások számára meghirdetett versenyben (madáretetők, roma szokások, világűr a gyerekek szemével) is részt vesznek, havonta kiválasztják a hónap műtárgyát, s nem utolsósorban munkatársaik a saját szakterületükön komoly kutatómunkát is végeznek. Erről ad számot a 2019-es évkönyvük is, amely immár tizenötödik alkalommal jelent meg a napokban.
A kötet szlovák nyelvű, de magyar és angol nyelvű tartalomjegyzéket is tartalmaz. Az egyes, elsősorban XIX. századi vagy még régebbi nevek írásmódjával ugyan vitatkozhatunk (a kötet, ahogy a múzeum kiállításai is, következetesen szlovákul tüntetik fel a keresztneveket), sőt kell is, de ez mit sem von le a kiadvány értékéből.
De nézzük, mit kínál az Oľga Bodorová szerkesztésében, számos színes fotóval és gazdag jegyzetanyaggal kísért kiadvány. Nos, 17 izgalmas tanulmányt, amelyből az első négy a régmúltba vezet vissza. Botos Sándor, a múzeum régésze számol be a rimajánosi tűzoltószertár rekonstruálása során végzett leletmentő régészeti ásatásról, ahogy egy jolsvai polgárház rekonstrukciós munkái során végzett ásatások alkalmával talált leletekről is.
Václav Furmánek régészprofesszor a Méhi-Nagyhangos típusú bronzfüggőt mutatja be, míg Vladimír Mitáš az egy éve elhunyt, s Gömörben is gyakorta megfordult neves történész, Pavel Dvořák gömöri látogatásait eleveníti fel, különös tekintettel a régészeti feltárásaira.
Leon Sokolovský Rimaszombat középületeinek latin feliratait fejti meg (Gecse Attila fotói segítségével), Marek Tobolka a liptószentmiklósi jezsuita gimnázium Boldogságos Szűz Mária Gyülekezetének alapító okiratával ismerteti meg az olvasót, a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatónője, Oľga Bodorová két anyaggal is jelentkezik.
Megismerhetjük jóvoltából az osgyáni kastély (amely a minap égett le) és a Luzénszky család történetét, ahogy az egyik utolsó dereski fazekas, Ján Kártik életét és munkásságát is.
Két anyag is foglalkozik a Gömörre annyira jellemző vasércbányászattal, Lőrincz Árpád tanulmánya Licére, míg Peter Cengel Gerlicére látogat el, s az egykori híres vasércbányászat titkait kutatja. Martin Pliešovský a nyustyai munkásház megalakulásának 90. évfordulójára emlékezik, Viliam Stockmann Gömör-Kishontot, mint erdőgazdálkodási szempontból fontos régiót mutatja be.
2018-ban emlékeztünk Rimaszombat egyik legnevesebb szülötte, Hatvani István születésének 300. évfordulójára, míg tavaly a múzeum is kiállítással jelentkezett a neves évforduló alkalmából Kerényi Éva szerkesztésében, aki most a múzeumokban végzett Hatvani-kutatásainak eredményeit osztja meg az olvasóval.
Két, a városhoz kötődő neves személyiséget is bemutat még az évkönyv; Eleonóra Blašková Erik Konečný zenészt mutatja be, aki ugyan soha nem élt Rimaszombatban, de itt van eltemetve, míg a város szülöttje volt Hazai (Kohn) Samu egykori magyar honvédelmi miniszter. Pavel Tišliar a betléri kastélymúzeum közös levéltára és múzeuma 1945 utáni sorsába nyújt betekintést, s megismerhetnek Fodor József magángyűjtő felvételeivel is, amelyeket két éve a Városháza Galériában is láthattak már.
Az évkönyv megvásárolható a Gömör-Kishonti Múzeumban, illetve megrendelhető a múzeum elérhetőségein (Gemersko-malohontské múzeum, Tompa Mihály tér 5., 979 01 Rimaszombat, e-mail: office @ gmmuzeum.sk, director @ gmmuzeum.sk, tel.: 047/563 27 41, fax: 047/563 27 30).
