A Felvidék 1938-as visszatérése után felerősödtek a medvei híd megépítését kérő győri és csallóközi hangok. November 5-én a magyar csapatok először még kompon, majd az utászok és a hidászok gyors munkájának köszönhetően ideiglenes katonai hídon keltek át a folyón. Később ezt használta a polgári lakosság is, és ezen indult el az első buszjárat a Győr–Bős–Galánta vonalon.
A Duna mindkét partján a gyors személy- és áruforgalom biztosítása érdekében fontos ügynek számított a híd megépítésének mielőbbi elkezdése. Miért volt szükség az állandó híd megépítésére? Erről olvashatunk a korabeli beszámolók alapján.
Szabadon közlekedve a Felvidékre
Egy hónappal a trianoni határon való első katonai átkelést követően, december 5-től a hatóságok megszüntették a személyforgalomra addig érvényben lévő korlátozásokat. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a civileknek már nem kellett utazási igazolvány kiállítását kérniük. Ettől a naptól tehát megvalósult a felszabadult felvidéki területek teljes összeolvadása az anyaországgal. Ugyancsak szabaddá vált az áruforgalom lebonyolítása, így azok mozgatását sem kötötték külön engedélyhez.
A csilizközi gazdák „filléres” gondjai
A felszabadított területen termelt árunak Győr kezdetben drága városnak bizonyult. A medvei bíró beszámolója szerint egy liba korábban Dunaszerdahelyen 4-5 fillérbe került, míg a győri piacon mázsapénzzel és helypénzzel együtt 20 fillérbe. Ha pedig kocsirakományt indítottak a Duna túloldalára, akkor 2 pengő 50 fillérrel számoltak, míg Nagymegyeren mindez csak 60 fillért jelentett.
A gazdák problémáit tovább gyarapította a „zsírjukba fulladás” keserű jövőképe, ami akkor következett volna be, ha az általuk termelt áru továbbra is a nyakukon marad. A portákon rengeteg baromfi, tojás és hízott sertés várt eladásra. Míg a csehszlovák időkben a tyúkászok csak Medvén egy napon akár ezernél több tojást is össze tudtak szedni, addig a visszacsatolást követő hónapokban senki sem foglalkozott az értékesítéssel. A házaknál a pékeknek szánt tűzifa és rőzse is halomban állt. Mivel pár éve intenzíven és szakszerűen kezdtek foglalkozni a gyümölcstermeléssel, ezért nyárra nagyobb mennyiségű terméssel számoltak. A járási hivatalban pedig egyre több felvásárlásra váró vágómarhát jelentettek be. A magyar gazdák legégetőbb problémájának ekkor a csallóközi termékek mielőbbi piacra való szállítása bizonyult.
Az Öreg-Duna két partja Medvénél (Fotó: Darnai Zsolt)
Győri igény a csallóközi csirkékre
A medvei hídépítési szándék összefüggésben volt a városvezetés élénk érdeklődésével a csallóközi termények iránt. Különösen fontosnak tartották a baromfiértékesítést, amely természetes lebonyolítási piacának Győrt remélték. A Felső-dunántúli Mezőgazdasági Kamara által a főjegyzőnek küldött információk szerint már megvalósítási szakaszban volt a felvidéki baromfi felvásárlására vonatkozó terv. Elképzelésük szerint a piacon minden hetivásár alkalmával lehetőség nyílna a csallóközi áru eladására, amit a medvei állandó híd egyértelműen elősegítene majd.
Az első „szabad” autóbusz Bősre
A személyforgalom szabaddá nyilvánítását követően december 5-én, hétfőn reggel indult az a busz, amelynek oldalára a Győr–Bős–Galánta útvonalat írták fel. Olyan nagy volt a járat iránti érdeklődés, hogy többen fél lábon állva tették meg első útjukat a felszabadított Csallóközbe. A városon áthaladva látható volt, amint az emberek meg-megálltak, és érdeklődve nézték a négy keréken guruló csodát. Két-három hónappal korábban ugyanis számukra még külföldnek számított a csehek által megszállt Felvidék, ahová a bejutás a trianoni határon keresztül nem volt éppen egyszerű dolog.
Győrt elhagyva az első kilométereket még nehezen tették meg, mivel javában zajlott a volt harmadrendű út felújítása. A nehézségek ellenére az utazók mégis jó hangulatban várták a dunai átkelést. A katonai hajóhíd előtt álló szuronyos őrök már messziről intettek a sofőrnek, hogy ezúttal nem kell megállnia, ellenőrzés nélkül haladhatnak át a túloldalra. Az utasok Medve körül találkoztak a Galántáról Győrbe iparkodó másik autóbusszal, amely szintén zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A 24 személyes járművek kapacitása kevésnek bizonyult a felszabadított terület és a folyók városa közti útvonalon utazók szállítására.
Irány a győri mozi!
A csilizközi gazdák mellett a fiatalok is élénken érdeklődtek egykori megyeszékhelyük iránt. Ők elsősorban a város nyújtotta szórakozási lehetőségeket keresték. Újságírói kérdésre adott válaszuk szerint az autóbusz nekik a mozi élményét és a Baross úti séták lehetőségét tette elérhetővé. „Milyen boldogok, hogy csillog a szemük … mozi … Baross út” – írta a meghatódott győri riporter.
Gőzkomp helyett új hidat
A katonák által összeállított hajóhíd utáni időkre tervbe vett ideiglenes gőzkomp nem jelenthetett kielégítő megoldást a Duna két oldalán élőknek. Hogy mire is volt szükségük a szorgos csallóközi magyaroknak és a terményeknek piacot biztosító győrieknek? Elsősorban mielőbb használható hídra, illetve az egykori trianoni határ és a város között jó minőségű útra, valamint a terméket feleslegesen drágító illetékek mellőzésére. A gazdák nehézségeinek enyhítését szolgálta ugyan az áruforgalom szabaddá nyilvánítása, ám gyors megoldást kellett keresni a Győrbe történő beszállítás gazdaságossá tételére. Óhajuk mielőbbi teljesítésének megvalósulásában támogatókra találtak a megye vezetőségében is.
Az Öreg-Duna két partja Medvénél (Fotó: Darnai Zsolt)
A medvei híd terve
Győr, a megye és a csallóközi gazdálkodók közös érdekét szem előtt tartva Polniczky Lipót főispán, Telbisz Miklós alispán és Späth Gyula polgármester megbeszélést kezdeményezett Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel a medvei Duna-híd megépítésének ügyében. Fáradozásukat siker koronázta, amit december 2-án elsőként a Győri Nemzeti Hírlap jól értesült szerkesztősége adott hírül az olvasóknak. Az újság megjelenése előtti napon ugyanis a minisztertől a város polgármesteréhez leirat érkezett, amelyben arról tájékoztatta a vezetőt, hogy Csallóköznek az anyaországi forgalomba való bekapcsolása céljából elrendelte a Medve község közelében létesítendő híd helyének részletes műszaki megtervezését.
A kormány és a Duna két oldalán élők már 1938 végén tisztában voltak azzal, hogy a csallóközi forgalom zökkenőmentes lebonyolításának feltétele az új híd megépítése. Ünnepélyes felavatására azonban még éveket kellet várni. Addig a két part közti közvetlen kapcsolattartást csupán kompjáratokkal tudták fenntartani, ami a szorgalmas csilizközi gazdák által megtermelt áru elszállításának nehézségét okozta. A küzdelmes hétköznapok így tovább folytatódtak.
Felhasznált irodalom: korabeli újságok beszámolói alapján.
