Az előző részben Jankó Ágoston alispánnak a szerb katonaság bevonulása után tanúsított helytállását tártuk fel, a korabeli források segítségével. Az események alapján egyértelműen igazolást nyert, a Csallóközből elszármazott magyar a haza és Torontál vármegye lakóinak érdekében tevékenykedett még akkor is, amikor saját biztonsága forgott veszélyben.
Bár a szerb megszállók hazaárulónak nyilvánították, sem botütéssel, sem rablánccal, sem nyilvános megalázással és fenyegetéssel nem tudták meghátrálásra kényszeríteni. Nemzetét a börtönben sínylődve sem tagadta meg. A bántalmazások ellenére hitte, a vármegyében élő népek újra békében élhetnek Magyarország határain belül.
A megszállástól a felszabadulásig
Az ország déli vármegyéiben 1918. novembertől, az első idegen katonák bevonulását követően teljesen új helyzet állt elő: a régi magyar közigazgatás megbénult, Budapest tehetetlenül figyelte az eseményeket, míg a helyben élő magyarok, a különböző atrocitások közepette, a megszállás végét várták. Sokan mások azonban a menekülést választva, az ideiglenesnek remélt új határ túloldaláról bizakodtak a szebb jövőben: a szülőföldjük anyaországhoz való visszatérésében.
A bakai származású Jankó Ágoston, jó vezetőhöz méltó módon, nem menekült el, továbbra is helyben maradt, és vállalta a megpróbáltatásokat.
Bár 1920 júniusa után a déli területek többsége az utódállamok birtokában maradt, a szerb megszállóknak mégis távozniuk kellett a békekonferencia által Magyarországnál hagyott részekről.
A magyar katonák üdvözlése
Kiszombor lakossága 1921. augusztus 21-én, vasárnap várta a felszabadító magyar csapatokat. A község templomának főhajója előtt állították fel a tábori miséhez készített díszes oltárt.
„…a legnagyobb türelemmel várja a boldogságban uszó Kis-Zombor népe a Szeged felöl előnyomuló csapatokat” – tudósított a sajtó megjelent munkatársa. Majd kiemeli, hogy „a szintiszta magyar község egész lakossága leirhatatlan lelkesedéssel üdvözölte az első bevonuló magyar fegyvereket.”A megható ünnepségen a tűzoltózenekar a Himnuszt játszotta, majd az oltár lépcsőjéről Jankó Ágoston alispán, udvari tanácsos, Torontál vármegye alispánja üdvözölte a nemzeti hadsereget: „Horthy Miklósnak Magyarország főméltóságu kormányzójának – aki a nemzeti hadsereget megteremtette – köszönjük elsősorban, hogy ezt a napot megérhetjük. Az ő neve a magyar történelem legszebb lapjaira kerül. Mi azonban – kortársai – nem érhetjük be ezzel, hanem innen az oltár lépcsőjéről adjunk hálát a Magyarok Istenének, hogy ezt a napot megérhettük és fejezzük ki törhetetlen ragaszkodásunkat és szeretetünket az ország kormányzója iránt. Adjon az Isten Horthy Miklósnak erőt és egészséget, hogy megkezdett művét: az ország jólétének és függetlenségének biztosítását mielőbb befejezhesse.”
A jankói beszédet szűnni nem akaró lelkesedés követte, miközben a kormányzót és a bevonult csapatokat éltették.
Kiszombor a térképen (Torontál vármegye-részlet, Borovszky nyomán).
Az emberek az utcán egymást ölelték a felszabadulás felett érzett örömükben. Délután a kaszinó a tiszteket és a polgári előkelőségeket vendégelte meg, a községi elöljáróság pedig a virágokkal feldíszített csapatoknak adott pompás ebédet és bort.
A lakomán Jankó Ágoston alispán mondta az első pohárköszöntőt a kormányzó Ő Főméltóságára. Ezután a magyar kormányt méltatták, majd Jankót, akit a szerbek sokáig túszként kezeltek.
Az alispán válaszában az újszegedi háromszög felszabadulásának közgazdasági és politikai jelentőségét részletezte.
Jankói üdvözlet a kormányzónak
A visszatérés örömünnepeiről szóló beszámolók között már október 6-án megjelent a hír, miszerint pár nap múlva Horthy Miklós kormányzó látogatja meg az újszegedi háromszög községeit. A Turán-vonat október 8-án 11 óra 15 perckor állt meg a kiszombori vasútállomáson, ahol a díszszázad arcvonala előtt Jankó Ágoston, Csonka-Torontál vármegyei alispán köszöntötte Horthy Miklóst és kíséretét.
„Határtalan az örömünk, hogy most már mint szabad magyarok, szabad magyar földön üdvözölhetjük Magyarország kormányzóját itt, ahol három évig ökölbe szorított kezekkel, tehetetlenül kellett tűrnünk az ellenséges uralom zsarnokságát” – kezdte a szerb börtönt megjárt alispán. Beszéde végén Isten áldását kérte a kormányzóra: „Főméltóságod nevét mindennapi imánkba foglalva, arra kérjük a Mindenhatót, hogy halmozza el áldásaival és engedje meg, hogy Főméltóságod hazánk javára és a magyar nemzet dicsőségére sokáig éljen!”
Jankó Ágoston üdvözli a felszabadító hadsereget (Szegedi Új Nemzedék, 1921. 8. 23.)
A kormányzó válaszában megköszönte a kedves fogadtatást és a megható szavakat. „Eljöttem, hogy az egész nemzet nevében üdvözöljem Önöket.” A beszéd után Jankó alispán neje szép csokrot nyújtott át Horthynak, aki szívélyesen mondott köszönetet. A fogadás a kiszombori kaszinóban ünnepi ebéddel folytatódott, ahol az alispán az alábbi fogadalmat tette Ő Főméltósága felé: „…a közönség nevében azt az ünnepélyes fogadalmat kívánom tenni, hogy nemzetmentő nehéz munkájának azt a részét, amelyet számunkra kijelöl, hazafias lelkesedéssel, teljes odaadással és férfias kitartással fogjuk elvégezni. Éljen Magyarország! Éljen Horthy Miklós, Magyarország kormányzója!”
Jankó a szegedi egyetem megnyitóján
A román megszállás és a békediktátum következményeként Szegedre költözött kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemnek köszönhető a város egyetemének megnyitása 1921. október 9-én. A kormányzó mellett jelen volt a kultuszminiszter és gróf Teleki Pál, a város nemzetgyűlési képviselője. Az istentisztelet után a központi egyetemi épület dísztermében Horthy Miklós a következő szavak kíséretében adta át az intézményt:
„A magyar királyi Ferenc József-Tudományegyetemet uj székhelyén rendeltetésének átadom és megengedem a közgyülés megnyitását. Isten böséges áldását kérem tudományos és nemzetnevelő munkájukra.”
Horthy megnyitója után következtek az üdvözlő beszédek, amikor a szomszédos törvényhatóságok képviselőinek nevében Jankó Ágoston szólalt fel.
***
A visszatérést követően Jankó újra a haza szolgálatába állt. Sorozatunk következő részében a kormánybiztosi munkájáról, a kormányzóhoz szóló ebédmeghívásról és a pályafutása kiteljesedését jelentő főispáni kinevezéséről olvashatunk.
(Folytatjuk)
Felhasznált irodalom:
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek.
Korabeli újságok híradásai.
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Torontál vármegye, Országos Monografia Társaság, Budapest, 1912.
