Mivel október utolsó előtti szombatján érvénybe lépett a vírus okozta kijárási tilalom, ezért a szőgyéni 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat néhány tagja az ezt megelőző napon tett látogatást a németszőgyéni temetőben, hogy leróják kegyeletüket azok emléke előtt, akik hajdan a csapat tagjai és mecénásai voltak.
Emlékeztek az elhunyt lelkiatyák sírjánál és emléktáblájánál. Koszorút helyeztek el Kovács László esperes sírjára, aki tíz évvel ezelőtt költözött az örökkévalóságba. László atya maga is cserkész volt és szőgyéni szolgálata idején anyagi és erkölcsi támogatásával segítette a csapat munkáját.
Czuczor József plébános szőgyéni szolgálata idején alakult meg a cserkészcsapat 1993-ban. József atya segítette a csapat megalakulását, és az ő ajándéka volt a csapatzászló, melyet Bartal Károly Tamás apát úrral együtt szentelt fel. Az ereklyeként őrzött csapatzászlón Szent Mihály arkangyal küzdelme látható a sátánnal, a másik oldalán a cserkészliliom, mely iránytűként mutatja az utat közel három évtizede a csapat tagjainak.
Nemcsok István plébános emléktáblája őrzi a szőgyéni szolgálat idejét. Rá is szeretettel emlékeznek a cserkészek, hisz megnyitotta számukra a plébániát, így több csapatrendezvény és vezetői találkozó helyszíne volt a plébánia épülete és udvara.
Az elhunyt lelkiatyák emléktáblája a németszőgyéni temetőben (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A csapat lerótta kegyeletét az elhunyt cserkészek sírjánál is. Szeretettel emlékeztek a fiatalon, tragikusan elhunyt cserkészfiúkra, Petire és Robira. Az öregcserkészek, akik huszonhét évvel ezelőtt, a csapattal együtt újították meg fogadalmukat szintén a németszőgyéni temetőben alusszák örök álmukat. Ők, akik az 1940-es években a Szent Gellért fiúraj tagjai voltak, majd a csapat tagjai lettek: Kiss László, Klimó József, Laczkó Ferenc, Röhman László és Vass Jenő.
Fellobbantak az emlékezés lángjai és koszorúk jelzik a csapat kegyeletét. A hajdan, a csapattal fogadalmat tett tagok közül sok cserkészt másfelé szólított az élet, de néhányan még egyengetik a cserkészet útját, vagy helyben, vagy másutt, és vannak visszatérő tagok is, akik gyermekeikkel újra beállnak a cserkészlobogó alá.
A mára öregcserkészekké váló alapítók tovább adják a lángot azoknak, akik a csapat élére állnak, és szabad idejüket a cserkészetnek szentelik és tovább éltetik azt.
Jó munkát! – így köszönnek egymásnak a cserkészek és bal kézzel fognak kezet, ami a szeretet és a szívbéli összetartozás jele. A csapatalapítók bíznak abban, hogy mindig lesznek fiatalok és lelkes vezetők, akik nemcsak éltetik a cserkészet lángját, de emlékeznek is majdan azokra, akik közben elköltöznek az élők sorából és az égi hazából figyelik munkájukat.
Emlékezés Kovács László esperes úr sírjánál (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Reményik Sándor Öröktűz című verse emlékeztet ezekben az őszi napokban mindazokra, akik valaha a csapat tagjai voltak, akik hazatértek a Teremtőhöz, vagy most éppen más utakon járva hordozzák szívükben a tíz cserkésztörvényt.
„Egy lángot adok, ápold, add tovább,
Csillaggal álmodik az éjszaka
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.”
