Számos gondjuk-bajuk van mostanság az embereknek, de azért jó tapasztalni, hogy sokakban él még az odafigyelés, az érzékenység, a segítőkészség. Klőr Levente, a dunaszerdahelyi Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskola angol nyelv és hittan szakos tanára tanítványait a szakismeretek átadásán kívül mindig buzdítja, hogy vegyék észre, mennyi segítségre, támogatásra szoruló ember van a környezetünkben.
Ezért szervez koncerteket, adománygyűjtést, ajándékozási akciókat a környék szociális otthonai lakóinak, szegényebb családok gyerekeinek, árvaházak megsegítésére. Közösségi oldalán legutóbb felhívást tett közzé, amelyben egy kislány számára szerveznek adománygyűjtést, erre figyeltünk fel mi is. Ez a kislány a pozsonyeperjesi Gyerák Zsóka. Megkeresésünkre édesanyja, Gyerák Anita részletesen elmondta kislánya történetét.
„Zsóka ikerterhességből született 2012 karácsonya előtt. Fiam, Áron egészséges, életvidám kisfiú, Zsóka azonban nem volt ilyen szerencsés, később kiderült, hogy mozgáskorlátozott lesz és a látása is sérült. Mentálisan teljesen ép, értelmes, érdeklődő, mindenre nyitott, de tolószékbe kényszerült és 8 és fél dioptriás szemüveggel lát csupán. Kissé tartottunk tőle, hogy mi lesz, ha iskolába kerül, egyrészt miként fogadják majd a társai, mennyire küzdenek meg a vele kapcsolatos bánásmóddal a pedagógusok, no és, hogy ő mennyire bírja majd a megterhelést.
Istenadta szerencsénk volt, a vezekényi iskola igazgatónője maga ajánlotta fel, hogy szívesen látják a kislányt iskolájukban. Zsóka jobb helyre nem is kerülhetett volna. Most másodikos, az osztálytársai rajongva szeretik, semmiből ki nem hagyják, mindenben hozzá igazodnak, vannak programok, amelyeket az ő igényei szerint, köré építenek. Nincs olyan rendezvény, amibe ne vonnák be őt is.
Az igazgatónő, Karácsony Ildikó, a tanító nénik, Sebők Slávik Veronika és Serczel Ildikó pedig kifejezetten neki dolgozzák ki a tananyagot, hogy valamelyest haladhasson a többiekkel. Most egy asszisztens, Szabó Vivien is a segítségünkre van. Zsókának a keze és a lába sérült, tehát kézzel nem tud írni, de mindent ért, mindent felfog és hihetetlen akaraterővel igyekszik, hogy írhasson. A kezecskéje azonban ehhez gyenge, ezért olyan számítógépes programot dolgoztak ki számára, hogy a billentyűket használva írhasson. Ez egy óriási előny számára.
Az olvasás viszont nehezebben oldható meg, mivel gyenge a látása, nagy dioptriájú szemüveggel látja csak a sorokat, a betűket. A technika persze erre is jó módszerrel szolgál. Van egy olyan nagyítószerkezet, amely annyira felnagyítja a sorokat, betűket, hogy azok a kislány részére is olvashatók. Már van egy ilyen hordozható nagyítónk, amelyre nagy gonddal vigyázunk, hiszen ez életfontosságú nekünk, de szükség lenne egy másikra, hogy kislányunknak itthon és az iskolában is kéznél legyen. Ha azt az egyetlent fel-alá hordoznánk, fennállna a veszély, hogy gyorsan tönkremegy.
Egy ilyen nagyítógép ára 1500 euró, erre gyűjtünk most. Szerencsére sokan állnak mellénk, vannak ugyan, akik nehezményezik, hogy így próbálunk kislányunknak segíteni, pénzhez jutni, de a többség megértéssel viseltetik irántunk.
Én pedig mindig azt hangoztatom, hogy minden baj, nehézség ellenére az anyaság a legjobb dolog a világon, a gyerekeim a legnagyobb kincseim és semmi különbséget nem teszek közöttük, ők az enyéim”.
Gyerák Anita és családja, az édesanyával és édesapával az igaz szeretet mintaképei, pedig nem könnyű a sorsuk, nagy-nagy önfeláldozást követelve. Zsóka kicsi korától különös ellátásra szorul. Győrbe hordják rendszeresen, ahol az úgynevezett Dévény-módszerrel, tornagyakorlatokkal gyógyítják és fejlesztik egyszerre. Hetente masszázst alkalmaznak nála, úszni és lovagolni járnak vele. Ezek mind jótékony hatással vannak rá. Az anyuka azt sem tagadja, hogy Zsókának az utóbbi időben komoly fájdalmai vannak, amelyeket látva, neki sem könnyű palástolni fájdalmát.
A család összefogása sok mindenben enyhíti gondjaikat, a szülők azonban emberfeletti tusát vívnak, hogy a kislányuk fejlesztéséhez szükséges anyagiakat előteremtsék. Az édesanya kitanult varrónő, most szájmaszkokat varr, de más darabok is kikerülnek ügyes keze közül, táskákat, kis ingeket, pólókat varr, hímez és a környék piacain, kézműves rendezvényeken árusítja azokat, ezzel is némi bevételhez jutva. Ugyanis amit tudnak, maguk akarnak előteremteni Zsókának.
Aki pedig szeretné hozzásegíteni a kislányt, hogy minél előbb hozzájusson a számára létfontosságú eszközhöz, a következő számlaszámon fizetheti be a felajánlott összeget: SK87 5200 0000 0000 1010 5017, a számlatulajdonos neve Gyerák Csaba.
Gyerák Zsóka törékeny kislány, de nagy harcos. Emellett maga és a családja szintén tudja, hogy még sok küzdelem és hosszú út áll előtte ahhoz, hogy állapota javuljon. A harcosok azonban nem ismernek lehetetlent. Ez a kislány is sokszor összeszorított fogakkal, legyőzve a fájdalmakat végzi a gyakorlatokat és hisz benne, hogy a küzdésnek meglesz az eredménye. A környéken sokan ismerik Zsóka történetét és érdekében egyének, szervezetek, önkormányzatok fogtak össze, szervezik a gyűjtést, mert meggyőződésük, hogy az összegyűlt pénzösszeg a lehető legjobb ügyet fogja szolgálni.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)