„Azok, akik más ország állampolgárságát veszik fel, már nem veszítenék el a szlovákot” – olvasom a hivatalos sajtóközleményt. Hurrá! Vagyis: „hurrá?” Az elmúlt 10 év jogi szélmalomharcait követően egy kissé szkeptikus vagyok.
Az aggodalmam egyből be is igazolódik, miután elolvastam a kormány által jóváhagyott törvénymódosítás szövegezését.
A Belügyminisztérium utólagos engedélyével (vagy anélkül) módosítom a fent idézett címet: „Azok, akik más ország állampolgárságát veszik fel, továbbra is elveszítik a szlovákot, kiváltképp, ha magyarok.”
Egy gyakorlati példán szeretném szemléltetni azt a tényt, hogy a törvényjavaslat nemhogy segítené a gyakorlatot, hanem épp ellenkezőleg, szigorítja azt. Íme a jelenlegi gyakorlat:
Tételezzük fel, hogy egy érsekújvári fiatalember (hívjuk őt Vilmosnak) fel szeretné venni a magyar állampolgárságot. Vili Érsekújvárban született, lakik, dolgozik, alapított családot. Viszont érzelmileg kötődik az anyaországhoz és anélkül, hogy elköltözne, mondjuk Budapestre, szeretne magyar és egyben szlovák állampolgár is lenni. Vili kérvényezi és pár hónap alatt meg is kapja a magyar állampolgárságot. Vili nagyon törvénytisztelő fiatalember, így ezt egyből jelenti is az illetékes Nyitrai Járási Hivatalnak. Ám Vilinek van Magyarországon tartózkodási engedélye, jegyzett lakhelye. Ezt is jelzi az illetékes Nyitrai Járási Hivatal felé és egy becsületbeli nyilatkozattal támasztja alá. A hivatal köszöni a bejelentést és törli Vilit az állampolgárok nyilvántartásából. Majd a becsületbeli nyilatkozat hatására a hivatal visszaadja Vilinek a szlovák állampolgárságot. Vilmost tehát körülbelül egy hónapig volt szlovák állampolgárság nélkül, ami alatt elbírálták a becsületbeli nyilatkozatát. Ezt követően Vili kettős, szlovák–magyar állampolgár.
Nagy Dávid ügyvéd (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma, archív)
A javasolt törvénymódosítás értelmében a gyakorlat így módosul: Vili kérvényezi és megkapja a magyar állampolgárságot. Ezt jelzi a Nyitrai Járási Hivatal felé és ugyanúgy, mint feljebb említve, becsületbeli nyilatkozattal próbálja igazolni a magyarországi lakhelyét. Ám ez most már nem elég és a hivatal felszólítja Vilit, hogy tegyen eleget a törvényi feltételnek. Vilinek be kell szereznie egy Magyarországon kiadott hatósági igazolást arról, hogy már 5 éve Magyarországon lakik. Tehát nem elég nyilatkoznia, hogy van lakhelye Magyarországon, most már hivatalos dokumentummal kell igazolnia, hogy a magyarországi lakhelye az elmúlt 5 évben már jegyezve volt. Ha Vili ezt teljesíteni tudja, akkor még arra az egy hónapra sem veszíti el a szlovák állampolgárságát. Amennyiben viszont nem rendelkezik minimum 5 éves lakhellyel Magyarországon, elveszíti a szlovák állampolgárságot.
Ezek után mindenki maga döntse el, hogy mennyire segíti a gyakorlatot a törvénymódosítás. Becsületbeli nyilatkozat helyett 5 év plusz hivatalos dokumentum. Véleményem szerint, akarva vagy akaratlanul a kormány felrakta az i-re a pontot és „tökéletesítette” a Fico-Mečiar-Slota féle magyarellenes állampolgársági törvényt.
A javasolt törvénymódosítás ugyanis egyetlen csoportra lesz már csak negatív hatással: a felvidéki magyar közösségre. Azokra, akik nem kívánják elhagyni a szülőföldjüket, csupán kötődnek az anyaországhoz. Ezt viszont továbbra sem tehetik büntetlenül, szabadon.
(Nagy Dávid/Felvidék.ma)
