A Felvidékről megannyi műszaki ember pályája indult, akik közül többen is országos, sőt, európai hírnévre tettek szert. De sokan világviszonylatban is megállták a helyüket a maguk szakmájában. Ilyen volt a nyolcvan éve aránylag fiatalon elhunyt Finkey József is. A világhírű tudós, az érc- és szénelőkészítéstan neves tanára, a „fáradhatatlan kivitelező” és tervezőmérnök közel egy évtizedet töltött Selmecbányán, a hajdani idők bányászati tudományának fellegvárában.
Bár valamennyi szaklexikonunk és a Magyar Életrajzi Lexikon is említi nevét, a különben aprólékos Szlovák Biográfiai Lexikon nem foglalkozik vele. Pedig okkal és joggal érdemelné ezt meg, hiszen a mai Szlovákia más tájaihoz is kötődött. Igaz, a Selmec híres személyiségeit bemutató szlovák könyv említi őt. (Herčko, I., 1995.)
Finkey Sárospatakon született, s a neves református kollégiumból került a bányászati tudományok európai hírű fellegvárába. 1907 és 1911 között diákoskodott itt. Már másodéves hallgató korában megjelent első tudományos cikke, melyben „a matematika egy ritkán alkalmazott fejezetét kapcsolta be a bányászat szolgálatába”. (Esztó P., 1941. 197. l.)
Akadémistaként mintegy hét tanulmányt publikált a matematika, a mechanika és a gépészet köréből. Ezek zömmel a Péch Antal alapította Bányászati és Erdészeti Lapokban jelentek meg. Finkey sokoldalúságáról tanúskodnak a geológiával, geofizikával, geodéziával és gépészettel foglalkozó cikkei is.
1914-től a selmeci főiskola bányaműveléstani tanszékének tanársegédje. Tudományos és gyakorlati eredményei fokozatosan az országhatárain túl terjedő hírnevet szereztek számára. (Nekrológ Finkey Józsefről. Bányászati és Kohászati Lapok. LXXIV. évf. 9. sz. 1941. V. 1.162. l.)
1918-ban jelent meg Selmecbányán a Joerges nyomdában első önálló kötete, a Bányatelepek tervezése, amely sokáig mint kiváló főiskolai tankönyv is használatos volt. Finkey a világháború után sem adta fel a pedagógusi pályát. Mint tanár az elsők, a legjobbak közé tartozott.
Ahogyan nekrológjában említették: „Éveken át dohos pincehelyiségben, asszisztens nélkül végezte nagy jelentőségű kísérleteit.” (Esztó P., 1941. 162. l.) 1924-ben Berlinben német nyelven megjelentette a Nedves úton való ércelőkészítés alapjai című könyvét (Die wissenschaftliche Grundlagen dernassen Erzaufbereitung), amely nevét világhírűvé tette.
Esztó Péter írta ennek kapcsán: „Könyvével egyszerre ismertté vált a neve szerte a világon, ahol csak ércelőkészítéssel foglalkoznak. Szinte illik rá Petőfi híres verse: »Más csak levelenként szedi a borostyánt, Neked rögtön egész koszorút kell adni.« Könyvét a külföld bányamérnökei is alapvető műnek ismerték el, és csakhamar több nyelvre is lefordították. Könyvének angol fordítása a Missouri állambeli Rollai egyetem hivatalos kiadványaként jelent meg. Orosz fordítása a charkowi bányászati főiskola kiadványa. Holland nyelvű lefordítására is kértek engedélyt. Azóta nem jelent meg ércelőkészítés-tani könyv, amelyben oldalszámra ne lenne hivatkozás Finkey alapvető munkájára.” (Esztó P., 1941. 198. l.)
Az egész világon elismerték közleményeinek tudományos értékeit is. Neve tehát méltán szerepelhet az olyan híres magyar bányászok, mint a Deliusok, Schittkók, Péchek és a Fallerok neve mellett is.
1930-ban Ásványszenek brikettezése címmel újabb sikeres könyve jelent meg, 1937-ben pedig a Flotációs ásványelőkészítő eljárás című művét adták ki. Az újabb kutatások eredményeit összefoglaló mindkét munka tankönyvként is „mintaszerű” kiadvány volt. 1934-től az MTA levelező, 1940-től rendes tagja lett.
Itthoni elismerésének minősült az a tény is, hogy a József Nádor Műegyetem megalakulásakor rangsoron kívül őt választották meg a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar első dékánjának. Finkey gyakorlati eredményei közül kiemelkedő jelentőségűnek tartják a recski ércelőkészítő tervét. Laboratóriumi kísérletei során bebizonyította, hogy az úsztató és a flotációs eljárással lehet az aranytartalmú piritet, a rézércet a meddő résztől a leggazdaságosabban elválasztani.
Ő tervezte a komlói szénbánya szénelőkészítő művének átalakítását is. Alapvető munkát végzett az érc- és szénelőkészítés elméletének kidolgozása terén is. (Kenyeres Á. főszerk., 1967. 512–513. l.)
Finkey József fiatalon halt meg – 1941. április 7-én – Sopronban. Mint Esztó Péter megállapította:„Híres volt mint tudós, kiváló volt mint tanár és nagy volt mint alkotómérnök.” A rövid, de eredményes életpálya alatt elért sok-sok siker és dicsőség után is „mindvégig, a sírig megmaradt szerénységben és puritánságban”.
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
