A Hagyományok Házában április 22-én, csütörtökön megnyílt az év legfontosabb magyarországi népművészeti kiállítása. A tekintélyes területen berendezett bemutatót Beszprémy Katalin főkurátor ismerteti.
„Tizenhetedik alkalommal rendezzük meg 1973 óta az Élő Népművészet – Országos Népművészeti Kiállítást, aminek a rendszerváltást követően a budapesti Néprajzi Múzeum adott otthont. Az intézmény költözése miatt új helyszínt kerestünk, s találtunk a Hagyományok Házában. A rendezvényt egy pályázat előzte meg, hét magyarországi, s egy erdélyi régióban szerveztük az első szintű gyűjtést az egységes zsűri szempontjai alapján.
Természetesen a régiós kiállításokon a most láthatónál lényegesen több tárgy szerepelt, mivel alapvető célkitűzésünk volt, hogy először az adott vidéken ismerjék meg mestereik alkotásait az emberek. Így az itt látható anyag összeállításánál a bőség zavarával küzdöttünk. Munkánkat nagyon megnehezítette a járványhelyzet, mivel a pályázatot 2019 őszén hirdettük meg, s a következő év tavaszára terveztük az első régiós válogatásokat, de félévet vesztettünk.
A régiós kiállítási tárgyak ismeretében rendeztük be a jelenlegi bemutatót, a nagy kiállítási téren való eligazodás érdekében egy kiállításvezető segíti a látogatókat.
Koncepciónk szerint a nagyobb terekben kaptak helyet az olyan összefüggő témák, mint a viseletek, viseletkiegészítők, az otthon világa, a pásztorélet és a játéksarok.
Évek óta a hímzők nyújtják be a legtöbb alkotást, így a folyosókat tájegységi kultúránként különítettük el, s a múlttal való kapcsolatot archív fotókkal érzékeltettük.
Érdekes lehet, hogy a Kárpát-medence vízrajzi térképén bejelöltük az adott tájegység elhelyezkedését. Ez azért is fontos, mert a legtöbb érdeklődő általában csak a kiemelt tájegységeket ismeri, így a népművészet sokszínűségét, végtelen gazdagságát e térképekkel is bemutathatjuk.
A látogató mintegy félezer alkotó 1533 tárgyát tekintheti meg, de a közösségi alkotásokat – a kettőtől húsz darabig terjedő kollekciókat – figyelembe véve e szám jóval nagyobb, eléri a 2400-at.
A megnyitót online rendeztük, és a nézők nemcsak a hivatalos ceremóniát követhették, de apró részleteket is megismerhettek. A remélt nyitás után egy személyes díjátadóban is reménykedünk, ami a 180-200 díjazottat figyelembe véve nagyobb eseménynek ígérkezik. Az átmeneti időszakban kisebb csoportok járhatják végig a bemutatót, így augusztus 24-ig az épület a nagyközönség előtt is nyitva áll.
A trianoni évfordulóról is méltóképpen emlékeztek meg a kezdeményezők: az elmúlt évszázadot az aula légterét díszítő száz fehér zászló jelképezi. Ennek szellemében a határon túli tárgyak is kiemelt helyet kaptak a ház földszintjén:
a Felvidékkel kezdődik a sor, folytatódik Székelyfölddel, Kalotaszeggel, a Mezőséggel, gyimesi és moldvai csángók alkotásaival, Torockó, Szilágyság, a bukovinai székelyek és az erdélyi szászok kultúrájának bemutatásával.
A szakrális anyag az első emeleten, a muravidéki, hetési munkák a második emeleten sorakoznak.
Az országrészek közötti átjárhatóságra is felhívom a figyelmet. A 70-es, 80-as években gyakran megfordultunk Zoboralján, Jókai Marika néprajzkutatónál gyönyörű hímzési mintákat tanultunk, s a technikát itthon is elterjesztettük.
Napjainkban eljutottunk odáig, hogy a zoboraljaiak jönnek visszatanulni saját kultúrájukat hozzánk.
Délvidéki alkotók is szép számmal bemutatkoztak, készítményeik nemcsak az ő hagyományaikat reprezentálják. Egy szabadkai asszony például a baranyai-drávaszögi sprang-fonatos technikát tanulta meg, s vált mesterévé.
Mint mindenkinek, nekem is vannak kedves termeim, az otthon világában csodálatos enteriőrökkel ismerkedhetünk meg, különleges az a hangfal, ami gömöri vászonfazékból készült. A fürdőszoba-kultúra előtérbe kerülésére a keramikusok is figyelemreméltó tárgyakkal reagáltak. A nyugat-dunántúli szemes kályha szintén kiváló darab.
A kiállítás alcíme: „A fenntartható hagyomány”. A jelmondat két kritériuma ismert, természetes anyagokkal dolgozzanak, és a tárgy használható legyen.
Régóta foglalkozom divatbemutatókkal, ahol kiegészítők is helyet kapnak, s az idei kiállítás igazi meglepetése a rengeteg, ma is hordható viselet, s viseletkiegészítő.”
További információ: A látogatók a megnyitó időpontjában aktivált különleges megoldásokkal fejlesztett dedikált honlapon nézhetik meg virtuálisan a kiállítótereket, magas szintű keresőrendszerrel böngészhetnek a díjazott alkotások közt, megismerhetik a kurátorokat, a 32 tematikát és tájegységet ugyanennyi kisfilmen keresztül is végignézhetik és természetesen bepillanthatnak az építési munkálatokba is!
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
