Idén is a Covid árnyékában ugyan, de a lehetőségeket maximálisan kihasználva zajlott le Zselízen az Országos Népművészeti Fesztivál. Immáron 55. alkalommal.
A koronavírus és annak sokféle hatása finoman szólva nem kedvez a nagy rendezvényeknek, így a zselízi fesztivál körül is ezernyi kérdőjel forgott szinte a kezdés időpontjáig. Ezen körülmények nagyon megnehezítették a szervezők munkáját, ennek ellenére az augusztus 20-án induló háromnapos fesztivál olyan minőségben valósult meg, hogy a külső szemlélők észre sem vették, hogy itt holmi világjárvány és annak különböző hatásai hátráltatták a rendezést.
Fotó: Révész Csilla
A zselízi ONF-ről felesleges lenne részletes leírást adnunk itt, a rendezvény ugyanis több mint fél évszázados múltjával ma már fogalom a Felvidéken. Az 1950-es évek baljós időszakában elkezdődő hagyomány a gombaszögi társrendezvénnyel egyetemben gyakorlatilag egybeforrt a felvidéki magyarság sorsközösségével.
A zselízi fesztivál is úgy fejlődött, hánykolódott vagy éppen virágzott az évtizedek alatt, mint a felvidéki magyar közösség. Ennek ellenére 2021-ben is hatalmas felkiáltójellel követel helyet magának a világban és megalkuvás nélkül jelképezi, hogy vagyunk, maradunk és élni akarunk mi, magyarok ezeréves otthonunkban, a Felvidéken!
Ehhez természetesen hozzájárul a festői környezetű zselízi Esterházy-park varázslatos miliője, a kastély tekintélyt sugárzó mivolta és az a sok-sok ember, aki kilátogatva a helyszínre mintha csak áldozna a művészet, a népművészet oltárán.
Az ONF ugyanis nem egy klasszikus „tucatfesztivál”, ahol az aktuális kérészéletű sztárok csapnak egy bulit, hanem örökös értéket reprezentáló népművészeti együttesek mutatják meg tudásuk legjavát, akik valós művészeti értéket képviselnek, natúrban, salakmentesen, kompromisszumok nélkül.
A mai kor kommersz volta miatt ehhez ugyanis kevésbé van szokva. A felszínes, néha giccsbe hajló igénytelenséggel szemben a népzene, a néptánc és úgy általában a népművészet világa korokat átívelő tisztasággal és kortalansággal áll példaként a művészetek nimfájaként.
Erről szól a zselízi fesztivál, hogy három nap erejéig a Garam mentére koncentrálódik egy olyan kuriózumkivonat, melyben ugyanúgy lüktetnek a helyi, a felvidéki, a magyar és összességében a Kárpát-medencei jellegzetességek. Ezek azok a kódjelek, amelyek meghatároznak minket, mindannyiunkat, akik ebből származva, ebből táplálkozva élünk a világban.
Fotó: Csicsmann Róbert
Az már csak valóban hab a tortán, hogy ez az „ambrózia” immáron második alkalommal teljesedik ki az augusztus 20-i gondolatisággal, az államalapításunk Szent István-i üzenetével, megkoronázva ezzel a magyarság életérzésének semmivel össze nem hasonlítható szívdobbanását.
Hogy mi az ONF elemi lényege, mi a titka és miben rejlik a páratlan varázsa? Azt hiába is próbálnánk ezeken túlmenően szavakba foglalni, nem járnánk ugyanis teljes sikerrel. Mert ez egy olyan életérzés, amit csak ott, csak akkor, csak úgy lehet megtapasztalni, ha elemi részévé válunk a csodának. Minden másra feleslegesek a szavak, feleslegesek a sejtetések, a gondolatok, mert ehhez a szakralitáshoz meg kell élni egyfajta ötödik dimenziót.
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
