El sem hiszem, ha nem saját szememmel látom, ma 2022. január 2-án, a budaörsi Odvas-hegy oldalán. Rögvest kiváló Tanárunk, a nagyenyedi református öreg kollégium egykori, majd később a budapesti Lónyai szeretett irodalomtanárának a verse szökkent elém.
Áprily Lajos Erdély természeti csodáinak csodálója, hittel látó és hálás lélekkel megrímelője írta márciusi énekében : „Selymit a barka/már kitakarta,/sárga virágját bontja a som./Fut, fut az áram/a déli sugárban/s hökken a hó/ a hideg havason”.
Jelentem Neked, Erdély szerelmese, évszakaink, virágaink, gyümölcsfáink, kertjeink, ligeteink, a Duna-kanyar, a Visegrád-völgy kései éveiben is nagy öko-költője, felgyorsult a világ. Mi végre? Vesztére, éltére?
Ma Odvas-hegyi évhajnali sétámban leltem fel a gyönyörű március hírnököt, a selymit kitakaró barkát. Hazahoztam és zöldellő olajágaim mellé tettem.
Milyen óra szerint járnak barkarügyeid, Isten oltványa? Biológiai, pszichológiai, kronológiai órám nekem őszt jelez. A te natúr órád, rügy-Doxád már tavaszt. Becsap a világ, jaj, kedves selymes barkám. Januári március nem ígér boldog nyílást, hosszú életet.
Kényszernyílásban vagy, szép ágacskám. Az üteméből kizökkent világ kakofóniája, harmóniát megelőző néma diszharmóniája, különös szólóéneke hallszik fel a lelkemig selymes rügyfakadásod láttán. Jó ez neked, kedves barkám?
Jó ez nekünk, emberek? Két hónappal előbb nyílik az élővilág, lépéskényszerben a virágzás.
Mi vár rátok, mi vár ránk? Most szépek vagyok, de korán meghaltok. Isten szépet álmodó, teremtő Lelke, könyörülj rajtuk, rajtunk! Barkatemetés, virágtemetés helyett hadd legyen inkább minden életbölcsővé. A maga idejében. De hogyan, Uram? Ez a 2022 évhajnali nagy létkérdés. Bonyolult létfilozófiám legegyszerűbb, de életbevágó kérdése. Hogyan, jóságos Uram? Léterőnk forrása, erőnlétünk feltétele. Mikor és miként válaszolsz erre? Áprily Tanár úr, ki mondja meg?
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
