A szlovák államot naivitás lenne egy mindenkiről atyai módon gondoskodni kész jóságos „állam bácsi”-ként elképzelni, vannak azonban olyan helyzetek, amikor mindenképp elvárható lenne, hogy legalább megpróbáljon a helyzet magaslatára emelkedni, s az üres frázisok és jól vagy kevésbé jól hangzó szólamok pufogtatása helyett érdemben cselekedni.
Ez a kormányzat azonban sajnos számtalan területen bizonyította alkalmatlanságát, megbukott a járvány kezelésében is, amikor minden teendőt az önkormányzatokra hárított át, anyagi eszközöket pedig nem biztosított hozzá. Most még egy annál is súlyosabb helyzet állt elő, a szomszédban háború dúl, s a pusztítás elől menekülők árasztják el az országot, akiknek kiszolgáltatott helyzetükben segítségre van szükségük.
Az egyszerű emberek pedig, akik talán maguk sem bővelkednek anyagi javakban, annál inkább jó szándékban, valamint az önkéntesek, a civil, s egyházi szervezetek, önkormányzatok minden tőlük telhetőt megtéve segítenek is.
A kormányzat azonban hangzatos nyilatkozatokon és ígéreteket kívül érdemben nem sok segítséget nyújt a menekültek ellátásában.
Eudard Heger kormányfő az erősödő bírálatokra reagálva a hétvégén a szlovák–ukrán határra látogatott, ahol fakanalat ragadva még a bográcsban fortyogó gulyást is megkeverte, ez azonban vajmi kevés, aminek a helyi önkéntesek hangot is adtak. Ahogy annak is, hogy minden erejükkel segíteni szeretnének, időt, pénzt és energiát fordítanak az otthonaikat elhagyni kényszerülők támogatására, azonban az erőforrásaik kimerülőben vannak, ezért szervezett intézkedéseket várnak az állam részéről.
Mint mondták, az ételt és a fuvart is adományokból, valamint támogatásokból biztosítják, miközben az állami intézmények a közreműködés helyett sok esetben inkább hátráltatják a munkát. Nem megoldott az ideiglenes menekülttáborok finanszírozásának kérdése sem, s az önkéntesek közül volt, aki arra panaszkodott, hogy hétvégén elfogyott az étel, és hiába fordult a válságstábhoz, nem érkezett segítség. „Hol van az ígért hat tábori konyha?” – kérte számon. Mint ismeretes, korábban Kassa polgármestere is élesen bírálta a kormányt, amiért a város nem kap kellő támogatást az állam részéről a válság kezelésében, és felhívta a figyelmet a kialakulóban lévő humanitárius katasztrófára is, amire első körben arrogáns kioktatás volt a válasz.
A Máltai Szeretetszolgálat szlovákiai szervezetének önkéntesei szintén jelezték, úgy érzik, az állam kudarcot vallott a válság kezelésében.
„Nem létezik, hogy ne legyen az országban egy krízismenedzser. Az egyházban is vannak szakértők, akiket erre képeztek ki” – mondta az egyikük. „Rossz az egész. Hol volt az elmúlt két hétben?” – hangzott a jogos szemrehányás.
A szeretetszolgálat tagjai ugyanakkor figyelmeztettek az emberrablás, emberkereskedelem veszélyeire is, a határhoz ugyanis számos busz és autó érkezik, amelyeknek legfeljebb a rendszámát jegyzik fel és senki nem tudja róluk, hová szállítják a menekülteket.
Heger azzal védekezett, hogy senki sem volt felkészülve ilyen helyzetre, ezért „most kell behozni a lemaradást”. Úgy tűnik, bőven van mit, a helyzet pedig nem enyhül, hiszen csak az elmúlt 24 órában összesen 8882 személy lépett be az országba Ukrajna felől, míg a háborús konfliktus február 24-i kirobbanása óta hétfő reggelig összesen 204 847 személy érkezett.
A kormánynak tehát cselekednie kell, nem várhat arra, hogy a dolgok majdcsak megoldódnak maguktól is, illetve hogy a határokon helytállók egyedül megbirkózzanak a helyzettel. S ahogy a rászorulóknak, úgy a segítőiknek, önkormányzatoknak, önkénteseknek és mindenkinek, aki a helyszínen van, tényleges segítségre van szükségük, nem pedig magyarázkodásra és ígéretekre. Ez már nem a választási kampány uraim, ahol fűt-fát ígérni szokás…
(NZS/Felvidék.ma)
