2021végétől ez év júniusáig a pozsonyi kormánykoalíció egyetlen érvet tudott felmutatni az elszabadult árak tompítására: két évre, vagyis 2022-re és 2023-ra befagyasztotta a háztartásoknak szolgáltatott villamos energia árát. Nézzünk utána, mi az igazság, mi rejlik e kormányzati kommunikáció mögött.
A tavalyi év végén valóban megkötötte a kormány az állami Szlovák Villamosművekkel (SE) a fenti megállapításról szóló memorandumot. Azonban, ezidáig csupán a memorandumnál maradt, nem követte azt szerződéskötés, amit a memorandum feltételez, ami a részleteket szabályozná. Közben az árszabályozási hivatal (ÚRSO) elnöke kifejtette, a háztartások számára érvényes jövő évi árszabályozás kapcsán csupán szeptember közepéig várhat, hiszen a vonatkozó szabályok alapján addig meg kell érkeznie a kormány elképzelésének – a Szlovák Villamosművekkel megkötött szerződés alapján – ősszel pedig el kell döntenie az árszabályozási hivatalnak a jövő évi lakossági árszabályozást. Viszont, a gazdasági miniszter,
Richard Sulík a minap jelezte, hogy a szerződés várat magára, hiszen a részletekben még nem tudtak a felek megállapodni, miközben az Európai Unió véleménye ez esetben is Szlovákia kormánya számára kötelező érvényű. Az pedig leghamarabb novemberben (!!!) érkezik meg, állásfoglalása pedig kérdéses.
Kérdéses továbbá az, hogy a Szlovák Villamosművek Rt. 2022 végéig üzembe helyezi-e a mohi atomerőmű új, 3. blokkját, amellyel biztosíthatná a lakosság számára szolgáltatott villamos energiát kedvezményes, mélyen piaci ár alatti fogyasztói áron. A memorandum aláírását követően netán e bizonytalanság miatt késik a szerződés aláírása?
A gazdasági tárca még nem döntötte el (nyilván a szerződésben kell majd rögzítenie), hogy a kedvezményes ár mekkora éves fogyasztásig lesz érvényes. Az év elejétől a tárca illetékesei azt jelezték, jelzik, hogy a határ 4 MWó lesz, e felett piaci áron vásárolhatja majd a háztartás a villamos energiát. Vegyük figyelembe, hogy családi házak esetén az átlagos éves fogyasztás 10 MWó feletti, tehát a fogyasztási szokások változatlan mivolta estén az átlagos család csupán a villamos energia 40 százalékát kapja majd meg kedvezményes áron, a többiért piaci árat fog fizetni. Amely ma az egy évvel ezelőtti ár nagyjából ötszöröse. Lesz majd három lehetősége: mélyen belenyúl a zsebébe, vagy drágán (az árához képest alacsony állami támogatással) korszerű, környezetkímélő energiaforrásokkal egészíti ki háztartásának rendszerét – amennyiben valaki felszereli neki, hiszen óriási hiány alakult ki az ilyen eszközökből, s azok is csak részben csökkentik le a külső fogyasztást, így a fogyasztás teljes árát – vagy alaposan megváltoztatja az eddigi fogyasztási szokásait.
Végül jöjjön a politikai meglátás. Tudjuk, hogy a kormányzati kommunikáció bő fél éve a lakossági ár befagyasztásáról szól. A fentieket figyelembe véve, amikor a gazdasági miniszter máig sem volt képes szerződésben rögzíteni a villamos energia jövő évi lakossági árát, amikor a kedvezményes lakossági ár is kérdéses, sőt, az Európai Unió is beleszólhat a szerződés feltételeibe, igencsak bizonytalan a kormányzati ígéret betartása. Mindezért pedig a gazdasági miniszter felel. Egyre inkább bonyolódik a helyzet.
Netán emiatt akarja elhagyni a kormányzati hajót? Mivel érzi, hogy a lakossági villamosenergia-árak kedvezőtlen alakulása esetén borítékolható a közbotrány, a családok felháborodása?
Az emberek kemény válaszai, reakciói jönnek. Sokak számára tarthatatlanná válik a helyzet. Pedig a másik reform, a családi mentőcsomag esetében egyedül a gazdasági miniszter és pártja, a SaS tartotta azt a vonalat, amely szakmailag és pénzügyileg elfogadható volt. A baj az, hogy politikusok, pártok mennek, de a durván megnövekedett árak maradnak. Hol a határ, meddig lehet még az embereket lóvá tenni?
Menthetetlen a négyes fogat, a kormánykoalíció mai formációja. Szeptember elsejétől – hacsak valamilyen váratlan esemény nem történik – papíron eggyel, a valóságban kettővel kevesebb pártja lesz a koalíciónak. Az Emberekért nevű párt régen tetszhalott állapotba került. Ne hullajtsunk ezért könnyeket, hiszen az eddigi kormányzati lépéseket tekintve, a tehetetlenségüket látva megállapíthatjuk: minél korábban omlik össze a kormány, annál jobb. Az országnak és népének egyaránt. Kínos látvány ez a szenvedés, amit így együtt produkálnak.
A járványt csapnivalóan kezelték és az eszement árvágta idején nagyon keveset tettek saját polgáraikért. Szinte semmit.
A közvélemény: akárki jön ezek után, az csakis jobb lehet. A nép nemcsak délen, de középen és északon is Orbán Viktorhoz hasonló vezetőért kiált. Hozzáteszem: létezik ma ilyen Szlovákiában, aki elsősorban országának és népének érdekeit tartja szem előtt s megvan ehhez a kellő ereje, bátorsága és elhivatottsága?
(Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője)
