Mentségemre legyen mondva, hogy a kötelező másfél év sorkatonai szolgálatomat a határőrség kötelékein belül, a Duna Szob-Nyergesújfalu közti szakaszának őrizetével, illetve ezen terület keretein belül abszolváltam a nyolcvanas évek végén, és Helemba (akkor még csak szigetként) már akkor is vonzott.
A fentieken túl az Esztergom-Párkány határátlépések enyhe gyomorgörcse és az egykor volt vámvizsgálatok tortúrája, illetve ezek emléke talán együttesen is enyhítő körülményként esik latba az írás elolvasása és a csatolt képek megtekintése után születendő ítéletnél.
Kilátás az épülő híd közepéről Letkés (a kényszerű kerülő) irányába (Fotó: Sárosi Attila)
Elöljáróban fontos azt is megemlíteni, hogy mi, esztergomiak (és természetesen a párkányiak is) különösen tudjuk, hogy mit jelent ha egy folyó két partján, két egymással szemben lévő település között évszázadokon át meglévő összeköttetés egyszeriben megszakad és milyen hihetetlen öröm, ha ez az összeköttetés – híd formájában – újra köldökzsinórként fűzi össze a két települést.
Fontos tény, hogy az Ipoly felett – amikor még mindkét partja magyar volt – közel ötven híd állt. Ezek nagy részét a két világháború és az árvizek pusztították el, és mivel a kialakult „új világban” a két part egyből két országot is jelentett, nem volt indokolt az újjáépítés.
A legdélebbi Ipoly-híd – Ipolydamásd és Helemba között – szerencsésen megúszta a háborúk pusztításait, azonban a 2000. évi jeges ár eme építészeti műtárgynak is megpecsételte sorsát. Így a megszokott „egy hídnyi távolság” a két település közt – száraz lábbal – közel 25 km-es kerülőre nőtt az elmúlt 22 évben. De szerencsére ez már a múlt és a szűk jelen sajátja.
(Fotó: Sárosi Attila)
A szlovák oldali Helemba település eddig is kínált bőven érdekességet a túrázók számára. Az Ipoly, a Duna és a Helembai-hegység (másik nevén Kovácspataki-hegyek, szlovákul Burda), közé zárt település titkos helyeiről már korábban írt a turisztikai magazin, pl. itt.
Az új híd bizonyára sokak számára jelent majd nemcsak új útvonalat, hanem új felfedezni való élményeket, látványosságokat is.
Jómagam a 2000. évig álló hídon sosem mentem át, akkor még nem ismertem a „helembai szeglet szépségét”, nem ismertem az Ipoly szlovák oldali alsó szakaszát és szlovák oldali találkozását a Dunával, ezt csak az utóbb 7-8 évben fedeztük fel.
Kilátás az épülő híd közepéről a torkolat és a Duna irányába (Fotó: Sárosi Attila)
Ami az első találkozáskor meglepett, az a település érintetlen magyarsága volt. Mintha nem is egy másik országban járna az ember, csak magyar szót lehet hallani. Persze rögtön ott a racionális válasz is, ugyan ki jött volna idegenkét ebbe az Ipoly-menti, Duna és hegyek közé eső kis zsákfaluba! Az 1947-es lakosságcsere szervezői és lebonyolítói is – szerencsére – elkerülhették a települést.
Pedig látszatra nincs annyira eldugva, ugyanis az 1850-ben megnyitott Bécs–Budapest – első – vasútvonal a településtől nem messze, a Duna mellett halad, a kocsik zakatolása elhallatszik a faluig, de talán a vasúti töltést övező fák és a sebesség rejti el a sínektől alig 1 km-re fekvő falut.
A vonat csak a falu előtt, Kovácspatakon (Kováčov) és utána, Szobon áll meg. Így – a mai napig – Helemba település lakói földúton mennek kocsival az Ipoly-gát mellett pár km-t a folyó feletti vasúti hídig a dunai befolyás irányába, ott gyalog felkaptatnak a vasúti hídra és elsétálnak a szobi állomásra, majd így is jönnek vissza. Kocsival, motorral, kerékpárral, ki lehet próbálni, elég a híd alatt hagyni a járgányt és átsétálni a vasúti hídon a magyar oldalra.
Betonelemek vigyázzák az engedély nélküli gépjárműforgalmi átkelést (Fotó: Sárosi Attila)
Akinek ideje engedi, vagy csak nem szeretné elszalasztani az Ipoly-torkolatot, a híd alatt továbbhaladva a földúton egészen a Dunáig eljuthat, ennél az alacsony vízállásnál különleges élményt nyújt, főleg a szobi Ipoly-túlpart látványa, de a Duna túlpartja is, ellátni a „dömösi kanyarig”.
Amíg az új híd nem készül el, Helemba települést (hivatalosan) Esztergom felől; Párkány, Garamkövesd és Kovácspatak irányából, Szob felől; Letkés, Garamkövesd és Kovácspatak irányból lehet gépkocsival, kerékpárral, motorral megközelíteni. Persze most még így is javaslom, senkit nem buzdítok illegális hídtúrára, már csak azért sem, mert betonelemek zárják el a gépjárműforgalom elől az épülő hidat.
A temető kápolnája és keresztjének felirata is magyar gyökereket mutat (Fotó: Sárosi Attila)
Másrészt, mivel a hídon folynak a munkálatok, így biztos, hogy munkanapokon és munkaidőben nem lehetséges sem a gyalogos, sem pedig a kerékpáros átkelés. Én vasárnap – véletlenül – voltam olyan szerencsés, hogy száraz lábbal átkelhettem a hídon. De bárhogy, bárhonnan is érkezünk, érdemes felsétálni a falu második legmagasabb pontjára, a temetőhöz.
Itt is meggyőződhetünk a mai szlovákiai falu magyarságáról – a sírfeliratokból – és nem utolsósorban gyönyörű látványban lehet részünk, ahonnan egyrészt a szomszédos, az épülő híd magyar oldalán fekvő falu, Ipolydamásd is látható, de nyomon követhetjük az Ipoly vonalát, egészen a torkolatig, a Dunáig. A zsákfalu legmagasabb pontját egy új és modern borászat uralja, finom borokkal, csodálatos kilátással.
Kilátás a temetődombról az Ipoly magyar oldalára, Ipolydamásd irányába (Fotó: Sárosi Attila)
Akármivel is érkezzünk, érdemes a jövőbe tekinteni, aminek nélkülözhetetlen eleme az újonnan épülő – és még hivatalosan nem „közlekedhető” híd, ami a kerékpárosok, motorosok és az autósok (3,5 t alatt) számára ad majd rövidebb, gyorsabb kapcsolódást az Esztergom (Párkány)–Szob–Vác vonalon.
Bízzunk a mielőbbi hivatalos és engedélyezett átkelésben! A hidat ez év végéig kell befejezni és a következő év elején adják át a forgalomnak, így hamarosan teljesen legálisan is átkelhetünk rajta.
Kilátás a temetődombról a magyar oldal hegyei és a Duna irányába (Fotó: Sárosi Attila)
(Sárosi Attila/Esztergom Anno/Felvidék.ma)
