Most, amikor a különféle LMBTQ+ felvonulások évadja köszöntött ránk, egy tudományos botrány hívta föl magára a figyelmet. Egy tanulmány tudományos alapossággal leplezte le ennek a mozgalomnak ideológiai voltát. A botrány jót tett ennek az írásnak, mert talán olyanok is elolvassák, akik nem szereztek volna róla tudomást.
Dr. Szilvay Gergely PhD, politológus, újságíró, a Mandiner főmunkatársa alapos tanulmányt írt A genderelmélet kritikájának vázlata címmel. De a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) által kiadott Psychiatria Hungarica ezt végül nem adta ki. Az MPT ezzel megsértette a tudományos viták szabadságának elvét.
Így a Magyar Bioetikai Szemle idei első száma tette azt közzé. Bevezetőjükben így indokolták lépésüket: A „kérdés jelentősége… civilizációnk jövendő sorsával is összefügg. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a nyugati társadalom (és benne hazánk) számára életbevágóan fontos a jelenlegi demográfiai válság leküzdése. Korántsem mindegy tehát, hogy a szexualitás terén milyen normák és szokások válnak meghatározóvá az elkövetkezendő években, évtizedekben.” A 38 oldalas tanulmányból idézünk.
Az ember teste és lelke egybefonódik, azaz megtestesült lény, testi valója nem értelmetlen anyaghalmaz, hanem értelmesen elrendezett szervezet, melynek van önmagából fakadó rendeltetése.
„De mi az, hogy az embernek «rendeltetése» van? …ha veszek egy mosógépet, akkor annak van használati utasítása. Ha nem ennek megfelelően használom, akkor könnyen lehet, hogy a mosógép elromlik. Azaz a mosógép nem értelmetlen anyaghalmaz, hanem létének célja van, és ez meg is határozható. A nem rendeltetésszerű használat pedig visszaüt. Ha a mosógép gyári hibás, akkor az nem egy alternatív mosógép, hanem rossz mosógép.” Azaz bizonyos szabályok szerint működik, feladatot lát el. Az ember szabad akaratából fakadóan megszegheti „a használati utasítást”, „de ennek ára van (a szabad akarat pedig nem szemfényvesztés, nem vagyunk a struktúrák és neurobiológiai folyamatok teljes foglyai).”
„A szerveink tehát a szervezet egészéért vannak, reproduktív szerveink pedig egy még nagyobb jóért: a férfi és nő szexuális egyesüléséért, az örömszerzésért és az élet továbbadásáért. A nem, mint állapot a test ilyenfajta szervezettségének és célra orientáltságának megnyilvánulása.”
A tanulmány számos ellentmondásra hívja fel a figyelmet. „Ha a gender társadalmi konstrukció, hogyan lehet a nemi identitás velünk született és megváltoztathatatlan? Miképp lehetséges, hogy valakinek az identitása egy társadalmi konstrukciót illetően már az anyaméhben, biológiailag meg van határozva? Miképp lehetséges, hogy valakinek az identitása egy örökké változó társadalmi konstrukciót illetően megváltoztathatatlan?” Ha a nemi identitás velünk született, hogyan lehet mégis képlékeny? Sőt, „honnan tudja valaki, aki biológiailag férfi, hogy milyen «érzés» nőnek lenni, és fordítva? (Tekintve, hogy ez az érzés eleve nem hozzáférhető a számára.)”
„Miért tenne férfivá valakit az, hogy férfinak érzi magát (…)? Miért az érzelmeink határozzák meg a valóságot a nemiség kérdésében, ellentétben szinte minden mással? Érzelmeink nem határozzák meg a korunkat vagy a magasságunkat. (…) Ha a magukat transzneműnek vallók olyan neműek, amilyennek vallják magukat, miért nem érvényes ez a lét más aspektusaira is? (…) Miért fogadjuk el a transzneműek valóságát, ha nem fogadjuk el a transzrasszúak, a transzfajúak vagy a transzrokkantak valóságát?”
Tény, „a férfi és női agy markánsan különbözik, és jelentős részben ebből fakadnak a nemileg specifikus viselkedésminták.” „…a nem megváltoztatása metafizikai lehetetlenség, mégpedig azért, mert biológiai lehetetlenség is egyben”. (Robert P. George) Vagy: „a transznemű férfiak nem válnak férfivá és a transznemű nők sem válnak nővé”, hanem „maszkulinizált nővé és feminizált férfivá” válnak. (Paul McHugh professzor)
„A nemi szervek átműtéssel való imitálása nem teremt ellenkező nemű egyént, ahogy nem teremt új nemi szervet se…” A kutatási eredmények szerint, az átműtöttek mentális problémái nem oldódnak meg a műtéttel. „Az operáció utáni tizedik évtől ráadásul hirtelen felugrik az öngyilkossági hajlammal küzdő transzneműek száma, az össznépességi átlag 19-szeresére.”
Levonhatjuk a következtetést: az orvosból mészáros lesz, aki embercsonkítással keresi kenyerét s nem old meg vele semmit! Ez nem büntetendő!?
McHughék következtetése, „a hipotézist, mely szerint a nemi identitás veleszületett, fix tulajdonsága az embernek, oly módon, hogy az független a biológiai nemtől – azaz hogy egy személy lehetne «női testbe zárt férfi» vagy «férfitestbe zárt nő» – nem támogatja semmilyen tudományos bizonyíték.”
Randi Kaufman, a genderidentitást támogató terápia egyik vezető javaslattevője tévesen állítja: „nem tudjuk megváltoztatni az önképüket, ezért a testüket kell megváltoztatni”. A szerző szerint „Felfoghatatlan, hogy miért is tartanak jobbnak oly sokan egy veszélyes, drága, fájdalmas és hosszadalmas műtétsorozatot, mint a terápiát, azaz miért gondolják, hogy jobb ötlet a test invazív, radikális hozzáalakítása az «érzésekhez», mintsem az érzések tapintatos közelítése a biológiai nemhez.”
A homoszexuálisok és biszexuálisok arányát rendszerint felértékelik. A férfiak között 8-10%-ra teszik (erre hivatkozik az LMBTQ-mozgalom), a biszexuálisokat 46%-ra. A felmérések a nyugati társadalmakban a nem heteroszexuális irányultságúak arányát 1,2 és 5,6% közé teszik.
A nemi irányultságok képlékenységéről, változtathatóságáról ma divat beszélni. „Azonban [a] kutatások szerint a melegek egy jó része idővel spontán módon a heteroszexualitás felé mozdul el a sokat emlegetett «fluiditás» pedig inkább az LMBTQ-szexualitásokra jellemző, a heteroszexualitás stabil tulajdonság. „…az ember nemét a reproduktív szervek és a kromoszómák határozzák meg…” „Ott vannak az elsődleges és másodlagos nemi jellegek, a hormonok…” S „az ember egésze férfi vagy nőnemű. A nemi szervek ennek csak legnyilvánvalóbb manifesztációi. Minden egyes sejtünk női vagy férfi sejt, csontozatunk és agyunk, egész testi valónk is férfi vagy női.”
Kathleen Stock leszbikus feminista filozófia professzor szerint: „A nemet nem «ránk osztják» születésünkkor, hanem megállapítják. A biológiai neme teszi nővé vagy férfivá az embert.”
Végül pedig ott van a biológiától teljesen elszakított genderidentitások tömkelege. Ezeket nem fedezik fel, hanem létrehozzák. „A test és lélek eme posztmodern elszakításának eredménye az, hogy az elvileg lehetséges «nemi irányultságok» száma végtelen, hiszen bármiféle külső kritérium felállítása elnyomónak és önkényesnek számít.” Miközben „nemcsak a nemi identitás, hanem a nemi irányultság abszolút veleszületettsége sem támasztható alá tudományosan,” legfeljebb közvetett biológiai hajlamról lehet szó, hiszen „nem a nemiség, hanem az emberi személyiség az, ami spektrumon helyezhető el.” Tehát „nincs szükségünk a genderre. Jobb lenne nekünk nélküle.” (a feminista Rebecca Reilly-Cooper)
A reintegratív terápiákkal kapcsolatban is születtek pozitív tudományos eredmények. „Ilyen esetben pedig nem ildomos semmit betiltani, sem áltudományosnak kikiáltani bármit is.”
Mégis, azokat, akik nem az LMBTQ-mozgalom kívánalmainak megfelelő eredményekre jutnak kutatásaik folyamán, „elítélik, szakmájukban marginalizálják, nyomozást indítanak ellenük, megfosztják őket a pályázati lehetőségektől, és az akadémiai karrierjüket kockáztatják”.
Carle C. „Zimmerman azt állítja, hogy az egészséges társadalomban, a civilizációk kreatív korszakában az egész társadalmat áthatja a családpárti gondolkodás… A hanyatlás és szétesés idején azonban az egyéni szabadság abszolutizálása a meghatározó, az értelmiség családellenessé, cinikussá válik… A családpárti társadalmakra jellemző a hit a végtelenben, a rajtunk kívül álló alapokban, melyeket nem kérdőjelezünk meg – a vallások pedig épp ilyesmit biztosítanak. A hanyatló korszakokban az emberek… mindent megkérdőjeleznek (…).”
„A kilencvenes évekig a kutatások a biológiai családot találták a legmegfelelőbbnek a gyermekek számára. Aztán az ezredforduló tájékán meggyőződéssé vált, hogy a melegpárok és a különnemű párok által nevelt gyermekek közt nincs különbség, rá pár évre pedig arról szóltak a kutatások és nyomukban az újságcikkek, hogy az azonos nemű szülők még akár jobban is nevelnek, mint a különneműek.”
„Ezután robbant a Regnerus-bomba: Mark Regnerus texasi szociológiaprofesszor egy hatalmas mintán végzett kutatáson körülbelül negyven tényezőben találta valamiféle hátrányt szenvedőnek a melegpárok által nevelt gyermekeket. (Nem ő az egyetlen, aki hasonló eredményre jut.) A dologban a legizgalmasabb az, hogy Regnerus ellen micsoda mértékű boszorkányüldözés indult. Nem pusztán kritizálták a módszertanát, hanem áltudósnak kiáltották ki, manipulált tanulmányról beszéltek, petíciót írtak ellene és mellette, és persze megkérdőjelezték a lektorok felkészültségét. Pedig a hat lektor (három inkább liberális, három inkább konzervatív tudós, mindegyik magasan jegyzett a szakmájában) mind elsőrangúnak találta Regnerus munkáját.”
Pedig bárki beláthatja, „két apa” vagy „két anya” nem tudja teljes értékűen helyettesíteni a hiányzó szülőt, hiszen különbözőképpen nevelnek! „Erősen kétséges tehát, hogy a különféle «családmodellek» egyenlőek lennének a mentális egészséget illetően egy jól működő hagyományos családdal…”
Robert Spitzer, a melegmozgalmat nagyban segítő pszichiáter 2000-ben leszögezte, hogy mi, emberek mégiscsak „a heteroszexualitás programja szerint vagyunk felépítve”, mert egész lényünk az. „Eme szempontból ez igaz a gyakorlatban nem heteroszexuális embertársainkra is.” Ebből fakadóan férfi és nő egyenlő, de nem egyforma, ám kiegészítik egymást.
„…nem mindegy, miként neveljük a gyermekeket, és milyen hatások érik őket. Azaz nem igaz, hogy a rosszul értelmezett érzékenyítés vagy épp divatos eszmék ne árthatnának nemi önazonosságuknak és fejlődésüknek.” Ugyanis „…a nemi diszfóriában szenvedő kisgyermekek túlnyomó többsége, ha békén hagyják, és nem indítják el a «tranzíció» útján, magától kinövi azt, aki pedig nem, annak is rendelkezésre áll hatékony terápia.”
A nő női neműnek születik, ahogy a férfi is férfi neműnek. Idővel kibontakozik női és férfi mivoltuk. „Viszont nővé és férfivá kell válniuk, hiszen ez a rendeltetésük, ezt jelenti az emberi mivolt. Testi mivoltunknak ugyanis van magából fakadó, eredendő értelme, rendeltetése, és így rendeltetésszerű értelmezése is van.
A genderelmélet nem veszi figyelembe azt az alapvető igazságot, hogy természetünkből fakadóan nem akármire, hanem valamire vagyunk szabadok, s emberi, nő vagy épp férfi természetünkkel harmóniában kell lennünk.
Ebből kifolyólag a «szülőség» valójában mindig apaságot és anyaságot jelent, és nem is jelenthet mást, ahogy gyermekeinket is fiúnak és lánynak, férfinak és nőnek kell nevelnünk, hiszen a férfiasság és a nőiesség is a testi természetünkben gyökerezik. Némi mozgásterünk van, de nem akármekkora. Férfi és női természetünkkel összhangban kell lennie a társadalmi normáknak is: «mindez meghatározza szabadságunkat, méghozzá drámai módon, akár tetszik, akár nem».” Ugyanis „a nemek szerinti társadalmi szerkezet e biológiai tényhez való egyetemes alkalmazkodás”, a nemi különbségek figyelmen kívül hagyása vagy eltörlésükre tett kísérlet súlyos következményekkel jár – figyelmeztet a szerző.
Forrás:
Konopás Noémi, „Gendercenzúra”, Mandiner, 2023. június 5.; Magyar Bioetikai Szemle, 29. évf. (2023.), 1. szám
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
