Múlt heti írásomban megpróbáltam közelebb hozni a szombati szabadnap gondolatát. A szombat szavunk az eredeti héberben (amely nyelven a Biblia Ószövetsége íródott) a „shavat”, és azt jelenti, hogy „pihenni”.
Tudom, hogy ez a bibliai a tény – miszerint a szombati nap a hét hetedik napja, s a pihenés ideje – sok olvasó számára új és meglepő, mert sajnos a keresztény egyházak sem tartják és nem is tanítják a szombati nap, mint Istennek megszentelt pihenőnap tényét. Pedig ez egyértelmű bibliai tény, isteni parancs, nagyon komoly dolog, az örök érvényű erkölcsi parancsok – a Tízparancsolat – 4. pontja!
Olyan alapvető pontok mellett, mint „Ne legyenek más isteneid rajtam kívül!”, „Ne ölj”, „Ne lopj!”, „Ne törj házasságot”…
A Tízparancsolat nem csupán Izrael tizenkét nemzetségének szólt, mert a szombati nap megszentelése réges-régen, a Sínai hegyen való találkozás előtt már megtörtént! Mikor? A teremtéskor! A föld, az ég, a Nap, a Hold, a csillagok, az állatok, a növények és az emberi faj megteremtésekor!
Így szól a bibliai beszámoló: „A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.” (Teremtés könyve 2:2-3)
Ráadásul a Tízparancsolat lejegyzését Teremtőnk nem bízta senkire, személyesen írta a tíz pontot a két kőtáblára, és személyesen adta át Mózsenek a Sínai hegyen!
A Tízparancsolat 4. pontja így hangzik: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.”
Érdekes, hogy a Tízparancsolat egyetlen más pontja sem kezdődik úgy, hogy „emlékezzél meg…”, csak a negyedik parancs, mely a szombati napról, mint Istennek szentelt pihenőnapról szól: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!…”
A Tízparancsolat többi parancsánál nincs kihangsúlyozva, hogy „emlékezz meg”. Tehát a többi parancs nem úgy kezdődik, hogy: emlékezz meg arról, hogy ne ölj, vagy emlékezz arra, hogy ne lopj, vagy emlékezz arra, hogy ne törj házasságot…
Milyen érdekes ugye? Teremtőnk a szombati nap – mint Istennek szentelt pihenőnap – megtartásához külön figyelmeztetést fűzött:
„emlékezzél meg a nyugalom napjáról”! Tehát el ne felejtsd megtartani! Akkor miért felejtjük el? Akkor miért mellőzzük? Miért mellőzik az egyházak? Honnan vesszük a bátorságot ahhoz, hogy nyíltan szembeszegüljünk Teremtőnk legalapvetőbb parancsával, kérésével? Fittyet hányunk rá, okoskodva azt mondjuk, hogy a szombat helyett a vasárnapot ünnepeljük… Ki hatalmazta fel az embert, hogy megváltoztassa az isteni rendet és a szent napokat?
A szombati nap megszentelése és megáldása Isten által tehát azonnal a teremtés után történt. Akkor még Ábrahám és Jákob, valamint Jákob (Izrael) tizenkét fia nem is éltek! Tehát ez minden emberre vonatkozó, örök érvényű parancs, mely nem csupán az izraelitákra vonatkozik, hanem az emberiség egészére!
Mivel a szombat eredeti jelentése „pihenni”, egyértelmű, hogy Teremtőnk azt szeretné, hogy e napon pihenjünk. De nem csupán henyélve a tévé előtt, mindenféle oktondiságot nézvén, vagy a strandon heverészve, bugyuta Tik-Tok videókat nézegetve…
E napon olvassuk Isten hozzánk íratott Szavát, a Bibliát, nézzünk bibliai témájú kisfilmeket, elmélkedjünk nyugalomban és elvonultságban Isten dolgairól, és szóljunk Hozzá! Ő a mi Atyánk! És ha van rá módunk, vegyünk részt istentiszteleten.
Jézus Urunk is tartotta a szombatot, és példát mutatott rá: szombat napon a zsinagógába ment, ott felolvasott és tanított, a betegeket gyógyította, vígasztalt. Ez a tökéletes módja a szombat megtartásának: pihenni, vigasztalni, tanítani, gyámolítani, Isten dolgaiban elmélyedni.
Jézus soha nem vetett véget a szombat megtartásának, sőt, sokszor hangsúlyozta, hogy a Tízparancsolat megtartását elvárja mindenkitől – főleg azoktól, akik követőinek vallják magukat. Jézus Urunk a Tízparancsolatra mindig úgy utalt, mint „a törvény”. Sőt, amikor a jövőbeli eseményekről beszélt tanítványainak, és őket oktatta arra, hogy mit tegyenek az elkövetkező nagy nyomorúság ideje alatt, ezt mondta: „Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.” (Máté 24:20-21)
Abból, hogy Jézus Urunk e jövőre utaló tanácsával említette a szombat mint pihenőnap megtartását, egyértelmű, hogy a jövőben is elvárja, hogy az emberek a szombati pihenőnapot tartsák.
A szombati nap megtartása áldás az emberiség számára, és semmiképpen nem „választható nap”. A szombat – mint Istennek szentelt pihenőnap megtartása – szombaton történik!
Meg kell szabadulnunk a megrögzött, beidegződött szokásoktól, miszerint szombaton van nagytakarítás, szombaton kell a kertben dolgozni, szombaton kell nagybevásárlást intézni, stb. Aki tartani szeretné Isten parancsát, az szombaton nem végez nagytakarítást, szombaton nem mos ablakot, szombaton nem végez nagymosást, szombaton nem robotol a kertben, és nem szombaton intézi a nagybevásárlást. Ezt meg lehet oldani, csak egy kis szervezés kérdése a dolog. Csütörtökön és pénteken főzzünk, hogy szombatra is legyen étel, ne kelljen nagy főzést rendezni, csak megmelegíteni az ételt.
A szombati nap alaphangja az, hogy Istenre összpontosítunk, és nem végzünk semmi olyan munkát, melyből jövedelmünk szárnazik. Kivétel az orvosok életmentő munkája, melyet más napon nem tudnának elvégezni, kivétel még a tűzoltók és a rendőrök munkája, akik az emberek biztonságáért szombatonként is szolgálatban vannak. Ez elfogadható, mert Jézus is erre mutatott példát: embertársainkon segíteni és életet menteni, szombaton is szabad!
Értem, hogy sokan nehezen barátkoznak e gondolattal, de erre is válaszol a Biblia: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. De szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7:14-15)
Nem mindenki hajlandó a keskeny utat választani, és azon járni, nem mindenki hajlandó Isten akaratával összhangba hozni az életét…. „Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem tartja meg Isten parancsolatait, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében” – mondja János apostol. (1János 2:3-4) „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” – mondta Jézus Urunk, Teremtőnk és Istenünk. „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1János 5:3) „Aki tehát tudná a jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” – mondta Jakab apostol. (Jakab 4:17)
S hogy a szombati nap – mint eredetileg a hetedik nap a héten – milyen súllyal bír, arra ráerősít az a bibliai tény és isteni elvárás, hogy ne csupán a hét hetedik napját – a szombatot – szenteljük meg, hanem minden hetedik évet is, a szombat évet!
A szombat-év bibliai időszámítás, Istenünk minden hetedik évet a szombat, tehát a szabadság és a pihenés évének nyilvánított, és nekünk is annak kéne nyilvánítanunk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden hetedik évben hagynunk kell pihenni a földet, tehát nem szabad vetni, ültetni, hanem engedni kell a földet pihenni, és azt fogyasztani, mely magától megterem. A föld pedig terem magától is! A múlt évben elhullatott magokból, a földben megbúvó gyökerekről! Tehát ne legyünk hitetlenek, mondván, hogyha nem ültetünk, akkor a hetedik évben éhenhalunk! Nem halunk éhen! Aki az isteni időszámítást tiszteletben tartja, annak a föld a hatodik évben annyit terem, hogy elég lesz nemcsak a hetedik évre, hanem a nyolcadikra, sőt a kilencedikre is!
A szombat év megtartása nagyon valós elvárás mindnyájunk számára ma is, mert ez próbája hitünknek: vajon merünk-e a Teremtőre hagyatkozni, és szombat évben nem vetni, nem aratni, a termést nem begyűjteni? Avagy elvakultan, hitetlen robot módjára csak ültetünk, vetünk, begyűjtünk, raktározunk, felhalmozunk, tanúbizonyságát adva ezzel annak, hogy nem bízunk az isteni gondviselésben…
És egy nagy bejelentenivalóm is van: az idei év is szombat év! A bibliai – tehát isteni – időszámítás szerint az év tavasszal kezdődik, amint Izrael földjén beérnek az első árpaszemek, és feltűnik az újhold. Onnantól számoljuk az új esztendőt Teremtőnk időszámítása szerint – nem január elsejétől… Az idei év is szombat év, mely idén tavasszal kezdődött, és a következő tavaszig tart.
Bibliai parancsok a szombat év betartására: „Hat esztendeig vesd be a te földedet és takard be annak termését; a hetedikben pedig pihentesd azt, és hagyd úgy, hogy egyék meg a te néped szegényei; ami pedig ezektől megmarad, egye meg a mezei vad. E képen cselekedjél szőlőddel és olajfáddal is. Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény. (2Mózes 23:10-12)
„Hat éven át vesd be földedet, hat éven át metszd meg szőlődet és gyűjtsd be termését. De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be a földedet, ne metszd meg szőlődet, ne arasd le a kalászt és ne kösd kévébe, ne szüreteld le szőlődet, amelyet nem metszettél meg. A nyugalom éve legyen ez a földnek. De a föld szombatja is tápláljon téged, szolgádat, szolgálódat, béresedet, vendégedet és mindazokat, akik nálad tartózkodnak. (Léviták 25:3-4)
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
