Idén augusztus 10-én, a Kulturális örökségünk – Hagyományőrző gyerektábor zárónapján emlékeztek Nagybalogon a barokk költőre, Balogvár egykori kapitányára, Gyöngyösi Istvánra a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének a szervezésében.
A megemlékezésen ifj. Ibos Szilárd A mi várunk c. verset szavalta el, melyet még 2018. január 22-én, a magyar kultúra napján, a Várról várra c. pedagógiai projekt részeként írtak a nagybalogi alapiskola 4. évfolyamos tanulói.
A mi várunk
A 13. században járunk, ekkor épült a mi várunk.
Balog-patak folyt a határban, Balog nemzetség élt a várban.
Teltek, múltak az évek, jöttek harcok és veszélyek.
Támadások és verések, de a várat védték a vezérek.
1610-ben Balog-várában megszületett Széchyék leánya.
Ugyanakkor a vár alatt ültettek egy kis tölgyfát.
Annak tiszteletére, hogy a várban ez évben
Gyönyörű lány született, kinek neve Mária lett.
Széchy Mária időközben férjhez is ment, nem is egyszer.
Balog-várát rég elhagyta, Gyöngyösi pedig írt róla.
A Vénuszról írt szép verseket, mert tán Mária neki is tetszett?
Hiszen csinos, ügyes hölgy volt, ki vívott is és lovagolt.
Több száz év telt el azóta, de él még Széchy Mária fája.
Büszkén és tekintélyesen őrzi a múltat hűséggel, 400 évesen!
Ezt követően Pál Csaba, a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének elnöke üdvözölte a jelenlévőket, majd ifj. Vitárius Gyula és Pál Gabriella ismertették Gyöngyösi István életútját.
Gyöngyösi István a kárpátaljai Radváncon szülerett 1629. augusztus 25-én, és Csetneken hunyt el 1704. július 24-én, ott is van eltemetve. A magyar költő, alispán, országgyűlési követ jómódú katolikus nemesi családból származott, a költő családja 1593-ban nyert nemesi címet.
Gyöngyösi István gondos nevelésben és tudományos képzésben részesült. Szülei korán meghaltak, így magára maradva kénytelen volt gondoskodni a megélhetéséről.
1653. január 4-én a rozsnyói tisztújítás alkalmával Gömör vármegye táblabírájának nevezték ki, 1658-ban pedig a füleki helyőrségnél lett segédbíró, id. gróf Koháry István főkapitánysága alatt. Állásával nem volt megelégedve, fennmaradt levelében szűkös anyagi helyzetéről panaszkodik, s urától egy kis búzát kér segítségképpen.
1659-ben már nős volt – házasságkötésének pontos időpontja nem ismert – mert ekkor Gömör megye jegyzőkönyvében nemes Békényi Zsófia mint felesége van megemlítve. Első házassága nem volt különösebben szerencsés. Négy gyermeke született, ezek közül Gábor később királyi tanácsos és a szepesi kamara titkára lett.
Később Wesselényi Ferenc nádor mellé került titkárnak, s annak halála (1667) után is megmaradt posztján az özvegy úrnő mellett. Az udvari népség irigyen nézte Gyöngyösi felettébb kényelmes helyzetét, s különböző koholt vádakkal rávette az özvegyet – Széchy Máriát – hogy távolítsa el az udvarából.
Gyöngyösit 1668 elején balogvári kapitánynak nevezték ki, s hűséges szolgálata jutalmául megkapta Babaluska falut is.
Később Széchy Mária kiengesztelődött, és visszafogadta udvarába. Úrnője azonban állandóan gyanú alatt volt titkos lengyelországi összeköttetései miatt (Gyöngyösi az ő megbízásából 1668-ban valóban járt Lengyelországban a Lubomirszky hercegeknél peres ügyek miatt), a vizsgálat során azonban elsősorban belső emberére, Gyöngyösire terelődött a gyanú. Azzal vádolták, hogy ő is be volt avatva a Wesselényi-féle összeesküvésbe, vagy legalábbis tudomása volt róla: emiatt elfogták és Fülek várában bebörtönözték.
Gyöngyösi ártatlan volt, 1670. november 11-én fogolytársaival kérelmet intézett a királyhoz, melynek következtében jótállás mellett kiszabadult. Azonnal Bécsbe utazott, hogy Széchy Mária kiszabadítása ügyében az udvari főhatóságoknál közreműködjön. Úrnője 1670 decemberében nyerte vissza szabadságát.
Az özvegy nádornétól 1674-ben vált meg végleg, és Krasznahorkaváraljára költözött. Kezdetben ügyvédkedett, később Gömör vármegye táblabírájaként dolgozott. Előbb élelmezési ügyekben járt el, ezután pedig a soproni országgyűlésen képviselte a megyét.
Az 1683-ban Thököly Imre által hirdetett felső-magyarországi gyűlésre megyéje ismét őt küldte képviselőjéül. 1685. január 22-én Caraffánál járt, október 31-én pedig a katonai számoló bizottság tagja lett. 1686. november 22-én megválasztották alispánnak. 1687. szeptember 17-én a megyének a pozsonyi országgyűlésen való képviseletével bízták meg. Ekkor már olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy az alispáni állással több ízben kitüntették. Csak hétévi szolgálat után, 1693-ban válhatott meg a méltóságtól, ekkor is csupán idős korára való tekintettel.
Gyöngyösi ezután nyugalomba vonult, hogy csak a költészetnek éljen. 1695-ben jelen volt a Pelsőcön tartott tisztújításon. 1700. október 4-én ismét megválasztották alispánnak, mely tisztséget haláláig betöltötte.
Költészetét leginkább Ovidius tanulmányozása befolyásolta, Kovásznai Sándor egyenesen magyar Ovidiusnak nevezi.
Az idei nagybalogi megemlékezésen a helyi Szivárvány Énekkar részletet adott elő Gyöngyösi István Murányi Vénusz c. verséből, melynek mondandója még ma is aktuális:
„Nagy királyné az pénz s nincs is nagyobb ennél,
Hathatóbb ereje az pénznek mindennél…
Pénz miatt sok harag esik, sok bosszantás,
Sok veszély nyavalya, sok Isten- megbántás.
Sok erőszak- tétel, sok préda, pusztítás
Sok gyilkosság s halál, s ártatlan vérontás”
A nagybalogi kultúrház falán található Gyöngyösi István emléktáblánál koszorút helyezett el Nagybalog község, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete, a Szövetség párt és a Csemadok Nagybalogi Alapszervezete.
A megemlékezés az iskolában közös vacsorával és beszélgetéssel zárult. A rendezvényt Nagybalog község támogatta – tudtuk meg Pál Gabriella főszervezőtől.
(wikipédia/HE/Felvidék.ma)
