Minden látszat ellenére ez igenis egy JÓ interjú a magyar elnökjelölttel, meglehetősen pontos ko(ó)rkép, első kézből. Ugye arról volt szó, hogy magyar jelöltnek nincs valós esélye államfővé válni dekrétumországban, ez még a mindenét is áruba bocsátó Bugár Béla számára is lehetetlen küldetés volt. Vagyis eleve játékzsetonokkal megy a parti. De akkor hol vannak az igazán merész húzások, az emelt tétek?
Amikor a kérdező a beszélgetés során feladja a labdát – azt, ami jelenleg csak az egész világnak viszket és senki másnak – hogy ugye lib.-konz. világok harca és hasonlók, erre vajon mi a helyes válasz? Az „én nem mennék bele”, vagy, kapva a magas labdán, egy teljes pályás letámadás, amiből következtetni lehetne arra, hogy a hűtőfolyadék mellett a vér is elkezdett csörgedezni a Szövetség ereiben, miután Magyarrá vált….
Innen nézve ugyanis egyelőre sajnos úgy néz ki, hogy már most – már megint – integetünk az elmenő vonat után.
Ismétlem: akkor, amikor játékzsetonokkal verjük a blattot. Az igazi partit, az EP-választásokat azonban már valódi tétekkel, királyokkal és ászokkal fogják játszani és még a dzsókerlapokat is kiveszik a pakliból, csak hogy ne legyen olyan egyszerű. Sőt, annak semmi köze nem lesz a játékhoz. Jó lenne felnőni hozzá.
Valamit viszont meg kell hagyni: a magyar államfőjelölt derekasan kampányol, megy ide is meg oda is, fáradhatatlanul. Ezt minden irónia nélkül jegyzem meg, mert a közvetlen kapcsolatteremtésnek alig van párja (csak a mindent lehengerlő közösségimédia-hadjárat, ami, miután nem létezik, szó ne is essék róla).
Épp ez adja a kérdést: miközben a jelölt körbeutazza az egész Felvidéket és rojtosra beszéli a száját, addig vajon a többi MSZ-prominens mivel van elfoglalva?
Ki mennyit tesz bele (arcot, valódi zsetont, vagy csak egy tök egyszerű FB-megosztást)? Költői a kérdés, a választ mindenki kikeresheti magának, ha megnézi az érintettek közösségimédia-oldalait. Felér egy cserbenhagyásos gázolással.
Erről egy réges-régi (szintén bukott, de utóbb aztán nyertesre magyarázott) választás jutott eszembe, amikor sorra interjúvoltuk a magyar jelölteket, hadd lássa a nép a kínálatot, senki se mondhassa, hogy nincs valódi mondanivaló a jelölt sorszáma mögött. Önmagában is érdekes tapasztalat volt, hiszen ugye mindenki egy egyéniség… No de egyiknél-másiknál sikerült kerek kettő (2) „lájkot” begyűjteni az adott bemutatkozó anyagocskára, ami okvetlenül tartalmazta a sajátomat, ugye hivatalból, meg a lap FB-profiljáét is, szintén hivatalból. Vagyis még maga a „sztár” sem vette arra a fáradságot, hogy a róla szóló szépséget tetszikelje (=kampány), hát még hogy terjessze (=kampány a négyzeten). Gondolom nem véletlenül buggyant elő ez a régi-régi emlék, aminek nyilván nincs semmi tanulsága, pláne megszívlelendő üzenete a ma Politikusai számára.
Most még van egy kevéske idő megtalálni a hangot és tényleg keményen belemenni azokba a témákba, amire elvileg ez az egész „legyen magyar államfőjelölt” dolog hivatott.
Nemcsak az otthon melegét árasztó kis kultúrházak, de – sokkal inkább – a közösségi média nagyközönsége előtt.
Ezek azok a témák, amelyek a két állam közti legmagasabb szintű megbeszélésekből kimaradnak és egy jó darabig ki is fognak maradni (érthető okokból), vagyis: vagy mi bokszoljuk ki magunknak, vagy senki más nem fogja.
Máskülönben ezt az alibizést egészen addig tudjuk csinálni, míg majd belefogyunk a szerethető kicsi indiánok gatyájába, a kicsi elszigetelt rezervátumainkban,
és ha a Jóisten tovább segíti a magyar kormányt, hogy a helyén maradjon (ámen!) még legalább az évszázad közepéig, akkor tán a szórványprogramban majd még helyet szorítanak nekünk az argentínai magyarok mellett. Addigra viszont a parlamenti képviseletünk is megoldódhat, amennyiben a Magyar Rezervátumok Szövetségének elnöke akkor már hivatalból is tagja lehet a szlovák nemzetgyűlésnek. Tanácskozási joggal.
Persze így is lehet éldegélni, hiszen már a Híd előtt is tudtuk, hogy mindegy, milyen nyelven süti a pék a kenyeret meg hasonlók. De ez a mentalitás kevés lesz majd egy magyar EP-képviselőhöz, és egyre kevésbé lesz elég a magyar polgármesterekhez, képviselőkhöz a megyén, meg a faluba’…
El egészen odáig, hogy 10-20 év múlva már alig lesz valaki, aki eljöjjön koszorúzni ama bizonyos komáromi nagygyűlés emlékére…
Szűcs Dániel
