Egy különleges zenei eseményre kaptam meghívót kedves volt osztálytársamtól, Kiss Ágnestől, a Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség templomába. Az Egyházközség énekkara és az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Goldmark Kórusa közös koncertje (az utóbbiban énekel Ágnes is) igazi zenei különlegesség, lelki feltöltődés volt számomra. A Goldmark Kórust már Fóton, a katolikus templomban hallottam jó két évtizede, az akkori élmények is motiváltak, hogy újra találkozzam a „dalnokokkal”.
A vendéglátó Huszár Gál Kórus (Lelleiné Kovács Eszter vezetésével) kezdte a koncertet, majd a vendégek is színpadra léptek. Az első számot még közösen énekelte a két együttes.
„Az ökumené, a felekezeti párbeszéd fontos az ötvenöt éves kórus életében– hangsúlyozza Ádám Mária kórusvezető. – A Keresztény-Zsidó Társaság szervezésében nagyon sok másvallású közösséget keresünk fel. Fontos célunk, hogy az évszázadok alatt kialakult liturgikus zsidó zenei kultúrát szélesebb körben megismertessük. Másik törekvésünk, hogy a jiddis-haszid népzenét is közkinccsé tegyük. Műsorunkon szerepel még úgynevezett „ókori zene” is. A kiváló tudós, Szabolcsi Bence kutatta a régmúlt töredékes zenei emlékeit. Munkásságának eredményeit is beépítettük repertoárunkba.”
A kórus műsorában számos darab a kórusvezető édesapjának, Ádám Emilnek a műve volt.
Különösen megfogott a Zsidó lélek-zsidó ének című kompozíció. Nemcsak a címében szerepel a lélek szó, a tökéletesen felépített kórusműből kiviláglik a szerző mély hite. Az ünnepet állítja elénk a Chaszid lakodalmas című opus. Nagyon hangulatos, ugyanakkor visszafogottan mulatós, hűen tükrözi az emberi élet egyik legnagyobb eseményének ünnepélyességét és örömét.
(Fotó: Csermák Zoltán)
Édesapjáról is kérdeztem Ádám Máriát: „Apai nagyanyám Ungváron született, így édesapám még a háború előtt szisztematikusan kereste fel Ungváron, Munkácson, valamint a hegyekben élő rokonait, s az ottani zenei anyagot, az ősi jiddis dallamokat jegyezte fel az utolsó pillanatban az utókornak. Igen, akkor még éltek a gazdag zenei hagyományok, melyek a zsidóság háborús tragédiájának nyomán kihaltak. Amikor 1996-ban felkerestük Ungvárt, az egykori ismert zsidó családokból már senkit nem találtunk, a vidékről betelepült zsidóknak pedig hiányzott az identitástudatuk. Missziós területnek tekintettük Kárpátalját, egy rabbi segítségével az édesapám gyűjtötte dallamokat visszatanítottuk a fiataloknak, s szüleiknek. Édesapám Debrecenben három kórust vezetett, azok számára dolgozta fel a gyűjtéseit. Igencsak egyedül volt, hiszen a képzett zsidó zenészek főként a fővárosban éltek, s szemléletükön már jól látszott az asszimiláció.”
A nagy német zsidó zeneszerző Louis (Lazarus) Lewandowski két műve is elhangzott a délutánon. A komponista a berlini Weißensee temetőben alussza örök álmát, sírfelirata kifejezi egész munkásságát: „A szeretettől halhatatlanná lesz a dallam”. E koncert is a szeretetről szólt egy ateista, erőszakkal átszőtt világban.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
