Vizuális mementó az elpusztított komáromi zsidókra

Június 13-án nyílt meg „Komáromi sorsok és történetek a vészkorszak idejéből” című kiállítás a komáromi Menházban. A szervezők a kamaratárlattal szeretnék felhívni a figyelmet a holokauszt tragédiája nyomán elszenvedett veszteségekre – kulturális veszteségeinkre is. Nyolcvan évvel ezelőtt ezekben a napokban hurcolták el, végül semmisítették meg a komáromi zsidóság mintegy 90 százalékát.

Megtelt a Menház érdeklődőkkel csütörtök délután, akik a holokauszt 80. évfordulója alkalmából rendezett kiállításra érkeztek. Bevezetőben a Komáromi Művészeti Alapiskola két tanára, Pálinkás Zsuzsanna és Pasternák Ferdinánd a Schindler listája című filmdráma egyik betétdalát adták elő zongorán és hegedűn, valamint Radnóti Miklós Töredék című versét Szebellai Dániel színművész adta elő.

A Duna Menti Múzeum, a Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltára és a Komáromi Zsidó Hitközség által rendezett tárlat megnyitóján Paterka Pál, a múzeum igazgatója köszöntötte az érdeklődőket. Pasternák Antal, a Komáromi Zsidó Hitközség elnöke beszélt a kiállításnak teret adó Menház történetéről, amely a komáromi hitközség vallási és kulturális központja is egyben, hiszen része egy kis ortodox zsinagóga is.

Kiemelte, hitközségük 1791-ben alakult és fejlődése a második világháborúig töretlen volt, amikoris 2300 tagjából mindössze 248 személy tért vissza a koncentrációs táborokból és a munkaszolgálatból. „A most megnyíló kiállítás az elpusztítottak emlékére jött létre” – húzta alá, hozzátéve, a Menház termeiben olyan zsidó származású művészek alkotásai láthatóak, akiknek kötődésük volt a városhoz.

Lukáš Paluga, a Komáromi Fióklevéltár vezetője elmondta, a tárlat elején kiállított levéltári dokumentumok bepillantást engednek a vészkorszak komáromi eseményeibe, amely tragikus kimenetelű volt a komáromi zsidókra nézve. Emellett a Duna Menti Múzeum tulajdonát képező, olyan komáromi kötődésű képzőművészek alkotásait láthatóak, akik családtagjaikat veszítették el a vészkorszakban. „A bemutatott levéltári anyagok, dokumentumok és festmények egyfajta vizuális mementóként szolgálnak. Hangsúlyos jelzések ezek a következő generációk számára, hogy a történelem ne ismételhesse meg magát” – fogalmazott.

A kiállításról bővebben szlovák és magyar nyelven Katarína Répásová levéltáros, illetve Szabó Csekei Tímea, a DMM művészettörténésze számolt be részletesen. A művészettörténész elmondása szerint a kamarakiállítás ötlete a levéltár idei nyílt napján fogalmazódott meg benne, hogy a holokauszt 80. évfordulója alkalmából mutassák be a múzeumban található komáromi kötődésű, zsidó származású művészek alkotásait a levéltárban fellelhető, életükkel, életkörülményeikkel kapcsolatos adatokkal kiegészítve. Aláhúzta, a Menház épületétől autentikusabb helyszínt nem is találhattak volna.

A megnyitó időpontját is úgy tervezték, hogy az éppen 80 évvel ezelőtti eseményeket napra pontosan kövesse, hiszen a komáromi zsidók zömét épp ezekben a napokban, 1944. június 12. és 15. között deportálták a Monostori erődből Auschwitzba. Mint mondta, Komáromban ekkor nagy számú zsidó közösség élt – közülük többen jelentős szerepet játszottak a város gazdasági, kulturális és szellemi életében. Ám a zsidótörvények életbe lépésével ez rövid idő alatt megváltozott. „Az elfogadott zsidóellenes intézkedések eleinte korlátozták, később azonban teljesen kizárták a zsidó lakosságot a közéletből és a gazdasági életből egyaránt. Fokozatosan fel kellett adniuk munkájukat, terveiket és az álmaikat. Pusztán származásuk miatt kénytelenek voltak otthonukat és tulajdonukat idegenekre hagyni” – mutatott rá.

Szabó Csekei Tímea elmondta, 1944 júniusában az elsők között hurcolták el lakhelyéről Waldmann Ernő és Lefkovics Józsua rabbikat, Fried Jenő nagykereskedőt, a Jókai Egyesület alelnökét, vagy Kincs Izidor porcelánkereskedőt, Rohonyi Oszkár fogorvost, a JESZO zsidó származású vezetőségi tagjait, akik egyúttal a zsidó hitközség elnökségi tagjai is voltak.

„Ekkor veszítette el feleségét Harmos Károly, de volt, aki családjának minden Komáromban élő tagját elveszítette, mint például Reichentál Ferenc vagy Szóbel Géza festőművészek. Reichentál 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált, Szóbel miután családját nem találta életben, többé képtelen volt visszatérni Komáromba, francia állampolgárként halt meg. A korábban, 28 évesen elhunyt Rauscher György szüleit és testvéreit is 1944-ben hurcolták el Komáromból. Valamennyiükről kevesen és keveset tudunk. Itt éltek anno az egykori Citrom, Bercsényi, Vármegyeház, Király püspök, valamint a Deák Ferenc utcában. A kísérőszövegekben igyekeztünk röviden bemutatni az említett művészeket, illetve sorsukat” – fogalmazott.

A tárlatot bemutatandó elmondta, a Menház két kisebb terme ad otthont a kiállított műveknek, dokumentumoknak. Az elsőben Harmos Károly két alkotása mellett levéltári dokumentumok engednek bepillantást a vészkorszak komáromi eseményeibe, a következő teremben – Rauscher György, Reichentál Ferenc és Szóbel Géza kilenc képe mellett – egy Kincs Mór Fia porcelánt állítottak ki. A tárgyak egy része a Duna Menti Múzeum gyűjteményéből származik, melyeket a Komáromi Klapka György Múzeumból és három magángyűjtőtől kölcsönzött műalkotások, valamint fényképek egészítenek ki.

A Király püspök utcai épület volt a Gestapo komáromi székhelye. Részlet a kiállítás anyagából (Fotók: Szalai Erika)

„A töredékeket bemutató tárlattal, a konkrét élettörténetek, sorsok bemutatásával érzékeltetni szerettük volna mindazt a borzalmat, azokat a (kulturális) veszteségeket, amiket nem szabad elfelejteni. A művészetet és a történelmet ötvöző emlékkiállítás, úgy gondoljuk, méltó emléket állít az áldozatoknak, és hisszük, hogy közvetíti azt az üzenetet is, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy soha hasonló népirtások ne történhessenek meg” – húzta alá a művészettörténész.

A kamaratárlat október 25-ig tekinthető meg, ám kérik, előzetesen jelezzék az érdeklődők szándékukat a kile@menhaz.sk e-mail címen vagy a 035/7731-224-es telefonszámon.

(Szalai Erika)