„Jöjj hozzánk is Sarlós Boldogasszony, édesanyja a Királynak,
hozz isteni áldást, bő aratást s életet a vajúdó világnak.”
A régi szép aratóünnep liturgikus neve Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, latinul Visitatio Beatae Mariae Virginis. A szent hagyományok szerint Szűz Mária ezen a napon – méhében Jézussal – látogatta meg áldott állapotban lévő rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját. Az aratási munkálatok miatt a magyar nép Sarlós Boldogasszony néven tartja számon.
A 13. századtól július 2-án tartották, egészen a II. vatikáni zsinatig, amikor is május 31-re helyezték át. Azonban néhány európai országban ma is július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének idejét is jelezte eleink életében, ezért Sarlós Boldogasszony néven illették. A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta a magyar nemzetnek, így tisztelve Jézus anyját.
Szőnyi István: Aratás (Fotó: Wikipédia)
Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat:
„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” (Lukács 1. 46-55)
Domenico Ghirlandaio: Mária és Erzsébet találkozása, 1486-90 (Fotó: Wikipédia)
Az ünnep jellegzetes magyar neve alapján a Sarlós Boldogasszony ünnepe
az aratás kezdetére utal, melyet a népi hagyományban nagy tisztelet övezett. Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült.
Az „élet”, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek, akik ezen az ünnepen a papjuk elé járultak, aki megáldotta szerszámaikat és áldást kért munkájukra.
Varga Gábor keramikus: Mária és Erzsébet találkozása, Bakonya település, Mária-kert (Fotó: Wkiikpédia)
Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Ezért különös tisztelettel készültek az ünnepre, és egyes tájegységeken ezen a napon elkészítették „Mária pihenőszékét”. Egy fölvirágozott széket állítottak a ház elé, hogy ha arra járna az áldott állapotban lévő Mária, legyen hol megpihennie. Volt, ahol hímzett szőttessel leterített zsámolyt is készítettek a szék elé, hogy Szűz Mária azon pihentesse fáradt lábát. Ezen a napon gyűjtötték az asszonyok azokat a gyógynövényeket, melyeket a női panaszok gyógyítására használtak, amire aztán a pap áldását kérték.
Az aratásnak megvolt a maga vallásos, mélyen spirituális értelmezése is. Valami beteljesült, beérett, befejeződött, amikor Sarlós Boldogasszony learatja a termést, amit aztán a fia, Jézus gyűjt össze, majd később mond ítéletet az emberek fölött, vagyis elválasztja az ocsút a tiszta búzától.
Nők aratnak (Fotó: Pinteres)
Lőrincz Sarolta Aranka, palóc hagyományőrző így ír a Sarlós Boldogasszony című versében:
Aranyló kalászok hajladoznak, az élet aratásra vár,
Zöld lombok intenek feléd, piros pipacsok, kék búzavirág.
Előtted s Magzatod előtt hódol a természet, a nagy világ,
és angyalok kísérnek örömmel, tudják kit viszel, az égi Királyt.
Jöjj hozzánk is Sarlós Boldogasszony, édesanyja a Királynak,
hozz isteni áldást, bő aratást s életet a vajúdó világnak. (részlet)
Mária pihenőszéke a népi hagyomány szerint (Fotó: Berényi Kornélia)
Forrás: Magyar katolikus lexikon, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
