Czapáry-Martincsevics András szombathelyi születésű, Győrben élő Mécs László-kutató, okleveles villamosmérnök, informatikai igazságügyi szakértő, levéltári kutató. 1975 és 1986 között a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán dolgozott főiskolai adjunktusként, ahol a távközlési szakos hallgatókat oktatta elektronikus áramkörök és digitális rendszertechnika ismeretekre. 1986-tól nyugdíjba vonulásáig a Microraab Elektronikai és Biztonságtechnikai Zrt. alapító elnök-vezérigazgatója volt az RFID Smart azonosítási technológiák szakértőjeként.
2012 óta folytat kutatásokat a Hadtörténeti Levéltárban, majd az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Itt családtörténeti kutatások mellett a történelmi egyházak államvédelmi és állambiztonsági ellenőrzése témakörben kutatott. Ezen belül több éven keresztül kutatta Mécs László felvidéki premontrei szerzetes, papköltő élettörténetéhez kapcsolódóan a vele foglalkozó megfigyelési dokumentumokat, ügynöki jelentéseket.
Czapáry-Martincsevics András nemzetőr altábornagy rendfokozattal a hagyományőrző Magyar Nemzetőrség országos parancsnokhelyettese, a Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetség elnök-parancsnoka Ki volt Mécs László? címmel előadást tartott az idei, a 26. Mécs László Szabadegyetemen, Jászón.
„Katakombák magyarja címmel Mécs László felvidéki premontrei szerzetes papköltő Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető megfigyelési dokumentumainak a felhasználásával könyvet írtam és jelentettem meg 2023-ban a Xante Librarium Kiadó gondozásában.
Azóta számtalan könyvbemutatót tartottam az anyaországban és a Felvidéken, amelynek során kiderült, hogy az amúgy a könyv iránt érdeklődők zöme – a pártállami diktatúra hatékony kultúrpolitikája nyomán – nem ismeri Mécs Lászlót. Ezért összeállítottam egy róla szóló, alapvető információkat tartalmazó előadást, amely így közvetíti a papköltő életéről szóló legfontosabb tényeket” – kezdte előadását a levéltári kutató és szerző.
Czapáry-Martincsevics András előadásában az Államvédelmi Hatóság által kitartóan megfigyelt Mécs László premontrei papköltővel, a Szabadegyetem névadójával kapcsolatos tevékenységéről, az ellene folytatott peres eljárásról, ügynökökről, tartótisztekről beszélt. Mécs Lászlót az 1945 után szovjet segítséggel hatalomra vergődött kommunista rendszer – joggal – az elszánt ellenfelei között tartotta számon és ennek megfelelően minden titkosszolgálati eszközt bevetett a megfigyelésére, lehetséges kompromittálására és peres úton történő kiiktatására. Jellemző módon a Rákosi-rendszer 1953-ban történt enyhülése az úgymond klerikális reakció elleni harcot nem érintette, ekkor ítélték el Mécs Lászlót egy koncepciós perben demokrácia elleni izgatás és közokirat-hamisítás vádjával 10 év börtönre, amelyből közkegyelemmel 1956-ban szabadult. Ezt követően a szovjet segítséggel konszolidálódó Kádár-rendszer a papköltőt 1978-ban bekövetkezett haláláig ügynökhálózata útján kitartóan megfigyelte és hangyaszorgalommal gyűjtötte a róla szóló információkat. Az előadásban az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető közel 40 000(!) lapnyi iratanyagból gyűjtött tényadatokra alapozottan az ÁVH Mécs Lászlóval kapcsolatos tevékenységéről, az ellene lefolytatott peres eljárásról, ügynökökről, tartótisztekről volt szó.
-
- (Fotó: Zborai Imre)
-
- (Fotó: Zborai Imre)
A szerző a könyvében Mécs László 1945–1978 közötti életútját kísérelte meg rekonstruálni az állambiztonsági szervek által a megfigyeléséről készített dokumentumok alapján. Mécs Lászlót az 1945 után, az orosz szuronyok alatt létrejött új rendszer fasisztának, irredentának, sovinisztának deklarálta, és mint a rendszer ellenségét kezelte, versei indexre kerültek. Nem túlzás őt a pártállam üldözöttjének nevezni.
Erről tanúskodnak a megfigyeléséről fennmaradt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában megőrzött dokumentumok, amelyek alapján állítható, hogy a Rákosi-rendszer, majd különösen a Kádár-rendszer a papköltőt az ÁVH és utódszervezetei útján kitartóan megfigyelte, és hangyaszorgalommal gyűjtötte róla az információkat. Arról a Mécs Lászlóról, akinek költészetét Isten, a teremtett világ, az emberek, az élet és a természet szeretete jellemzi. A rendszerellenesnek deklarált verseiben közös vonás csupán e szeretetvonások megsértése elleni tiltakozás.
Mécs László (1895–1978) premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő, a 20. század katolikus költészetének kiemelkedő és korának nagy hatású alakja. Szerzetesként a Jászóvári Premontrei Kanonokrend tagja (melynek mai utódja a Gödöllői Premontrei Apátság), a második világháború után a pannonhalmi bencésekhez és a csornai premontreiekhez is szoros kapcsolat fűzte. A felvidéki származású Mécs első verseskötete Ungváron jelent meg 1923-ban, s éppen öt évtized múltán szerkesztették és adták ki addig kiadatlan műveit. Kisebbségi léte és katolikussága egyszerre volt meghatározó munkásságában. Elismert egyházi és irodalmi életműve mellett máig feldolgozatlanul maradtak a szovjet időkben ellenséges személynek megbélyegzett költő megfigyelési aktái. Ezt a hiányt pótolja több éves levéltári kutatásaival Czapáry-Martincsevics András. A feltárt dossziék, jelentések Mécs László életének egy új aspektusát tárják fel. A lektorálásban, szerkesztésben, lábjegyzetekben, mutatók összeállításában segítségére volt életművének talán legalaposabb ismerője, Kovács Ágnes, írói nevén Kara Anna, a Gödöllői Premontrei Apátság levéltárosa.
A kötet egyszerre tudományos forrásmunka, és egyszerre szól az ismeretterjesztés igényével a Mécs Lászlót tisztelők népes táborához, a Felvidéken és Magyarországon egyaránt. Ki volt Mécs László? A szerző így válaszolt: „Mécs Lászlót újra kézbe kell vennünk, mert akit egykor túlbecsültek, azt megbecsülhetik. Mécs László költészetünk része és sorsa tanulságot rejt magában. A Trianon utáni felvidéki magyar kisebbségi lét részese. A Rákosi-, majd a Kádár-diktatúra korának nagy tanúja és elszenvedője. Az előadó az előadás után a megjelent könyvét árusította és személyesen dedikálta.
(Zborai Imre, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának titkára, Szepsi)
