Kárpát-medencei kulturális vezetőkkel ünnepelt a Csemadok

A Csemadok márciusban ünnepelte fennállásának hetvenötödik évfordulóját. A márciusi ünnepségen nem voltak jelen a kárpát-medencei szervezeti vezetők, hiszen az elnökség egy külön kerekasztallal kívánta megünnepelni a társszervezetek vezetőivel az alapítás évfordulóját. Erre került sor szeptember 5-6-7-én.

A rendezvény 5-én egy összeállítással kezdődött, amit a Csemadok Száztagú Citerazenekar Alapszervezete biztosított. A Citera Fesztivál elnevezésű rendezvényen így részt vettek a határon túli magyar szervezetek vezetői is. A műsorban felléptek a helyi, érsekújvári éneklőcsoport tagjai, a Bényi Rozmaring tánccsoport és a Felvidéki Citerazenekar tagjai. A fesztivált a Nyitra megyei önkormányzat támogatta.

A kárpát-medencei magyar szervezetek vezetői örömüket fejezték ki, hogy megismerhették a szűkebb régió néhány csoportját, valamint népdal és néptánckincsét, nem mellesleg a bényi népviseletet.

A Csemadok a külhoni barátaikat egy honismereti és helytörténeti túrára invitálta. Virten Baróti Szabó Dávid sírjánál emlékeztek meg, itt Bödők László, volt Csemadok alapszervezeti elnök, volt polgármester szólt az egybegyűltekhez, ismertetve Baróti Szabó Dávid jelenőségét és a róla elnevezett Napok rendezvény fontosságát. A koszorúzás után a csemadokosok és kárpát-medencei barátaik Zsitvatőre mentek.

A Zsitvatoroki béke emlékművénél szintén Bödők László szólt a béke fontosságáról, és az emlékmű történetéről, szomorúan megjegyezve, hogy a hetedik harang még mindig hiányzik. Az eredeti tervek szerint ugyanis 7 harang készült volna, de csak hat került az emlékműre. A koszorúzást követően kötetlen beszélgetést folytattak a jelenlévők, majd útjuk Bénybe vezetett.

A kurtaszoknyás falu közismert Árpád-kori templomáról és rotundájáról. A csoportot Bény polgármestere, Herbácskó Anita és az alpolgármester, Smid Zsolt fogadta. A templom bemutatása és megtekintése után a rotundában a jó hangú énekesek kipróbálták annak akusztikáját, de bebizonyosodott ez Smid Erzsébet és Rigler Aliz népdalénekesek előadásából is, akik bényi népdalokat adtak elő.

A rövid bemutató után a Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet együttműködési megállapodást írt alá. A Bényi Falu Múzeum megtekintése sem maradhatott el. A vendéglátást köszönjük Bény község önkormányzatának.

A délutáni kerekasztal-beszélgetésen minden jelenlévő szervezet ismertette azokat a nehézségeket, amelyekkel meg kell küzdeniük megmaradásunk és kultúránk fennmaradása érdekében – a beszélgetést Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára moderálta.

Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke felvezetőjében felvázolta, ilyen jellegű találkozó még nem volt, hiszen a kötetlen beszélgetésekre és a régió megismerésére is szántunk időt, de a komoly megbeszélésekre, az együttműködési lehetőségek megtárgyalására is hangsúlyt fektettünk. Fontos beszélnünk arról, ami közösségeinket érinti. Ez az első ilyen találkozó, de bízunk abban, hogy a jövőben lesz folytatása.

A legnagyobb és legtöbb nehézséggel a kárpátaljai közösség küzd. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke beszámolójában kitért az Ukrajnában kialakult helyzetre, az odavezető utat is ismertetve. Elmondta, ugyanakkor a rendezvényeket megtartják, bár férfiak nélkül, hiszen aki nem menekült el, az bujkálni kénytelen, ha nem akar katonának állni. Akit elvisznek katonának, azok 2-3 hónapot bírnak ki a hadseregben, sajnos szinte mindegyikük meghal a harctéren. Ukrajna lakosainak száma az évtizedek alatt a felére csökkent, hiszen nagyon sokan külföldre menekültek, már a háború kitörése előtt.

A vajdasági helyzetet Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke ismertette, beszámolt arról, hogy az elmúlt egy évben sikerült elfogadni a nemzeti stratégiát, mely érinti többek között az oktatás és a művelődés kérdését is.

Szeman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke és a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal vezetője is részt vett a tanácskozáson. Hozzászólásában szólt arról, sajnos a Kerekasztalnak nincsen költségvetése, holott a művelődési intézményeket tömöríti, és a Nemzeti Művelődési Intézettel is stratégiai együttműködést írt alá.

Soós Mihály, a 30 éves Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet vezetője felvázolta a muravidéki magyarság lehetőségeit. Az intézet állami költségvetési forrást kap, de ebből az összes magyar szervezetnek köteles szakmai hátteret biztosítani. A lendvaiak és a felvidéki csoportok között évtizedek óta jó az együttműködés, ezt szeretnék folytatni a jövőben is.

A cseh- és morvaországi magyarok helyzetét Rákóczi Anna ismertette, aki elmondta, tagjaik nyolcvan százaléka felvidéki származású. Igyekeznek együtt dolgozni a magyar diákszervezetekkel, a nagykövetséggel és a többi olyan intézménnyel, amelyik megszólítja a magyarokat. Kiadják a Prágai Tükör című, kéthavonta megjelenő kiadványt.

Deák Ernő, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének volt elnöke az ausztriai magyarok helyzetéről szólt, a munka miatt Ausztriába költöző magyarok miatt az ottani magyar közösség létszáma emelkedett az elmúlt években. Deák Ernő a Bécsi Napló jelentőségéről is szót ejtett.

Végezetül Bokor Béla és Minorics Tünde a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány nevében szóltak a kerekasztal résztvevőihez, ismertetve azt a tevékenységet, amit végeznek, próbálják összefogni a Magyarországon kívül rekedt magyarságot, időnként közvetítőként is tevékenykednek a szervezetek között.

A késő estig tartó beszélgetés reggel kötetlenül folytatódott, majd a búcsúzás után minden résztvevő jelezte, hogy bízik abban, az ilyen találkozók folytatódni fognak.

A kárpát-medencei találkozó után szeptember 7-én tartotta meg a Csemadok az Országos Tanácsát, amelyen az 2025-ös évi tisztújító országos közgyűlés előtti teendők ütemtervét fogadták el a tagok. Az Országos Tanács a kárpát-medencei találkozó témáira reagálva az alábbi határozatot is elfogadta: a Csemadok OT határozottan kiáll az etnikai alapú politikai érdekérvényesítés elve mellett. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi-közéleti döntésekben ez az a kiindulópont, melyre közösségünk jövőjét alapozhatjuk.

(Neszméri Tünde)