A Csemadok Zselízi Alapszervezete mellett működő helytörténeti Sacher Polgári Társulás idén is folytatta kulturális programtevékenységét, amely az év végére különös hangulatú sorozattá koncentrálódott.
A SacheRock kamara koncertsorozat két utolsó fellépésére került sor a lévai és nemzetközi zenészeket felvonultató Blues D Blues fellépésével és a helyi Franz Schubert Művészeti Iskola igazgatónője, Horváth Diána fémjelezte rögtönzött trió latin estjével. Mindkét könnyűzenei alkalomra az utánozhatatlan hangulatú Sacher-pincében került sor, amelynek történelmi légköre valósággal elvarázsolja a benne tartózkodókat.
Nem véletlen, hogy nemcsak a koncertek és kamaraelőadások sora gyarapszik egyre inkább a közösségi térben, de a Sacher Kulturális Szalon keretein belül itt tartotta meg az egyesület Nyáry Krisztián könyvbemutató irodalmi estjét is.
A népszerű irodalomtörténész az Itt kávéztak ők és az Itt ettek ők című könyveit mutatta be a zselízi publikumnak.
(Fotó: Puskás Mátyás Ferenc)
„Bár a zselízi Sacher-pince nem kávézó, Sacherék idejében meg pláne nem volt az, de különös hangulatot teremtett Nyáry Krisztián könyvbemutatójának, aki legújabb kötetében azt dolgozta fel, hogy a 19. században és a 20. század fénykorában legkiemelkedőbb íróink, költőink hol teremtették meg az irodalmi kávéház fogalmát, amellyel világviszonylatban az élvonalba kerültünk”– értékelte a beszélgetést vezető Csonka Ákos.
A megjelentek megtudhatták, hogy valóban agyonverték-e Pesten a magyar kocsmárosok a konkurenciát jelentő első kávéház tulajdonosát, hogy miért jártak Petőfiék a Pilvaxba, illetve hogy miért figyelte gyanakvással a mindenkori hatalom ezeket a tereket. Arról is szó esett, hogy milyen mértékben volt hatással a magyar irodalmi és művészeti élet kialakulására a kávéházi kultúra, valamint hogy mennyire igazak azok az anekdoták, miszerint Rejtő Jenő kéziratlapokkal fizetett a Japánban, vagy az, hogy Krúdy Gyula a Belvárosiban írta a Szindbádot.
(Fotó: Sacher PT.)
„A magyar irodalom legjobbjai is mindent el tudnak mesélni egy tál étel történetén keresztül szegénységről és gazdagságról, örömről és boldogtalanságról. Ahogy Krúdy és Mikszáth nagyevő hősei, úgy Móricz szegényember-portréi, Kosztolányi habos süteményt faló nőalakjai vagy éppen József Attila sosem volt libasültje sem alapanyagokról és főzéstechnikákról, hanem az ember lényegéről mondanak valamit. Ez a könyv olyan magyar írókat mutat be, akik az evés, az étkezési szokások, felszolgálási módok vagy a főzés ábrázolásán keresztül mondtak el valami érvényeset a világról, Magyarországról vagy az emberi viszonyokról” – fogalmazta meg könyvéről Nyáry Krisztián.
tsák, Felvidék.ma
