„Amikor a budai Városmajori templom parkjában sétálok, elgondolkodom, vajon hol is lehetett az a kis pad, amin 1931-ben Bárdos Lajos és Kertész Gyula, mint két jó barát felvetették a magyar egyházzenészek támogatására, segítségére alapítandó kottakiadó ötletét. Ezen a kispadon született meg a Magyar Kórus folyóirat ideája.
Először kottakiadást terveztek, s mikor a kiadó már működött, megfogalmazódott az igény, hogy cikkekkel bővítsék a publikációt. Nagyon sok jeles egyházzenész ragadott tollat, s írt a kottákhoz kapcsolódó cikkeket, így a Magyar Kórus kottamellékletes folyóirattá bővült. Meghatározó jelentősége volt a kiadványnak, mivel a melléklet több ezer kórusművet adott közre. A karnagyok kezébe juthatott például Palestrina összes miséje, amit Harmat Artúr rendezett sajtó alá. Kodály művei közül is többet a Magyar Kórus adott ki. Jellemző, hogy napjainkban is ezekből élünk, jórészt ezeket használjuk, a templomi kottatárak még mindig a Magyar Kórus által kiadott kottaanyagokra támaszkodnak.
A magyar kultúra szerves részeként a kiadó 1950-ig működött, mikor az ávósok betörtek a Fery Oszkár utcai (ma Kiss János altábornagy utca) szerkesztőségbe, és a már kinyomtatott utolsó számot bezúzták. Jellemző, hogy például Bárdosnak azt sem engedték meg, hogy az íróasztalon felejtett szemüvegét megkaphassa.
A Magyar Kórus által megteremtett ízlés, gondolkodás szellemében nevelkedtem én is, nagyon sok cikket olvastam a régi számokból, s a kottamellékleteket is használtam.
Amikor 1999-ben az Országos Magyar Cecília Egyesület központi igazgatója lettem, elérkezettnek láttam az időt, hogy a Magyar Kórust az Egyesület egyházzenei folyóirataként újraindítsuk. Vázoltam tervemet Takáts Nándor püspök úrnak, az OMCE püspök-elnökének, illetve társelnökének, Tardy László karnagynak, akik támogatták kezdeményezésemet. Felvetődött, hogy más címet adjunk neki, én viszont nagyon határozottan kértem, hogy az új periodika a Magyar Kórusnak legyen jogfolytonos utódja. A koncepcióm szerint a kottamelléklet gyakorlatát – főleg a gregorián és a klasszikus polifónia anyagából, de új kortárs kompozíciókból is – megőrizzük.
Célom a tájékoztatás, az egyházzenei ismeretterjesztés, s nem utolsósorban a cecíliánus szemléletmódnak az életben tartása, gondozása, a cecíliás lelkület ápolása volt. A tizenkét egyházmegye zeneigazgatóival is megosztottam tervemet, s kértem, hogy rendszeresen küldjék meg híranyagaikat.
Annak idején az egykori Magyar Kórus évente négyszer jelent meg, gazdasági okok miatt az új kiadványt jelenleg évente egyszer tudjuk közreadni mintegy ezerötszáz példányban. Lehet, hogy ez a szám kevésnek hangzik, de a folyóiratot az Országos Magyar Cecília Egyesület tagjai sorában többek között püspökök, papok, karnagyok, kántorok, kórustagok és iskolai énektanárok kapják meg postán. Szinte teljes a kör, hiszen főként ők azok, akik gyakorlati egyházzenei szolgálatot végeznek, vagy a szolgálathoz kötődésük van.”
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
