Vojtek László és felesége, Juliska gyakori vendége a szenci és környékbeli Csemadok-rendezvényeknek, azt is mondhatjuk, szinte nincs magyar rendezvény nélkülük a városban. Ottjártamkor is arról beszéltek, milyen fantasztikus volt a hangulat az egy nappal korábbi rendezvényen. Vojtek László úgy véli, fontosak a közösségi események.
A Csemadok Országos Elnöksége a magyar kultúra napi rendezvényén tüntette ki nagyjait, Csemadok Életmű Díjat kapott Vojtek László is, aki korábban a Csemadok Szenci Szervezetének, a járási bizottságnak és országos elnökségnek (akkoriban még országos választmánynak) is tagja volt.
Egy ilyen díj birtokában az ember visszatekint. Mire a legbüszkébb?
Nagyon sok rendezvényt tartottunk, a bálok bevételéből sok rendezvényt tudtunk tartani, volt énekkarunk, eljártunk kirándulni. Mindig történt valami a városban a Csemadoknak köszönhetően. Egyébként nem tudnám megmondani, mire vagyok a legbüszkébb, az ember a gyermekeit is egyformán szereti.
Büszke vagyok arra, hogy olyan alapot sikerült lerakni, egy olyan csapatot sikerült összekovácsolni, akik folytatni tudták a munkát, akkor is, mikor nem én voltam az elnök. Szencen nem voltak olyan ellentétek, mint amilyeneket a falvakon tapasztaltam, amikor járási elnökként a régiót jártam. Pedagógusként állítom, az a szerencsés, ha a tanítvány túlnövi a mesterét, Szencen ez szerencsére így van. Bízom benne, hogy továbbra is tud majd működni a Csemadok, legalább olyan magas színvonalon, mint most.
Vojtek László az 55. Szenczi Molnár Albert Napok zárórendezvényén (fotó Neszméri Tünde)
Potenciál van rá, tehát van rá esély, hogy tovább működjön.
Igen, de az embereken sok múlik. A Szenczi Molnár Albert Napok indulásánál is így volt. A kezdetekkor nagy kérdés volt, mit fognak ehhez szólni, Szabó János akkori elnök elképzelése kicsit más volt, ő amatőr énekesként inkább nótaesteket tartott volna, melyek iránt sokan érdeklődtek. Érdekes módon a Szenczi Molnár Albert Napok rendezvényeire is sokan eljöttek és a közönség nem rossz szájízzel tért haza.
Akkoriban több volt az irodalmi előadás?
Inkább a helytörténeti előadás volt több. Minczinger Sándor foglalkozott a város történetével, ugyan amatőr szinten, de foglalkozott vele, megragadta ezt az alkalmat. Magyarországi előadók is eljöttek. Ilyen szempontból ez egy sikertörténet, abból a szempontból viszont nem, hogy sok kritika érte, voltak olyan visszhangok is, hogy nem kellene megszervezni, minek csináljuk ezt, kár provokálni. De szerencsére lett folytatása.
Sikertörténet az is, hogy a rendezvénysorozat megélte az 55. évfolyamot, néhány év kihagyással.
Először volt dörgedelem a hatalom részéről, aztán Polák Imre vállalta, hogy rendezi a dolgot. A pártbizottság Szabó János elnökön nem kérhetett számon semmit, csak ha a párttag lett volna. Imre vállalta, hogy megmagyarázza a dolgokat. Én akkor nem voltam ott, csak hírből tudom ezeket a dolgokat. Ki kellett domborítani a szocialista valóságot, így nem tiltották be. Szerencsére a pártnál is voltak kompromisszumra hajló emberek, de azért megmondták, hogy ezt vagy azt ne csináljuk. A fő érv a rendezvény ellen az volt, hogy egy papot ünneplünk, és az egyik előadó is pap volt, Hegyi Ferenc, csak ezt mi nem árultuk el, s nem vallási témáról adott elő. Egyébként a Szenczi Molnár Albert Napok nem vallási rendezvény, igaz, Molnár Albert református prédikátor is volt, de nem ez a fő érdeme, a nyelvtana, a szótára és a irodalmi tevékenysége számunkra sokkal kiemelkedőbb, ő egy világi felfogású tudós volt, sokkal inkább, mint a többi református lelkész.
A Szenczi Molnár Albert Napok egy régebbi rendezvényén (fotó: a Csemadok archívuma)
Mi volt a nehézség a Csemadok-munkában?
Helyi szinten fontos volt stabilizálni a vezetőséget. Még nem voltam Csemadok-tag, mikor titkárnak választottak, szóltam, erre adtak egy belépési nyilatkozatot, hogy töltsem ki. Az volt a gond, hogy néhányan a Csemadok-vezetőségre, mint vitaklubra tekintettek, de itt dolgozni is kellett, ha azt akartuk, hogy egy rendezvény létrejöjjön, ez ma is így van. Titkárként próbáltam segíteni, rendbe tenni a Csemadokot, a pénztárat. Ekkor találtunk egy jó pénztárost, Nyáry Erzsébetet, még ma is ő végzi ezt a feladatot. Olyan embereket kellett bevonni, akik hajlandóak voltak dolgozni. Alakult egy ifjúsági klub is, ők segítettek a teremrendezésben, székeket pakoltak, zongorát cipeltek, jegyeket csináltak. Szervezés nélkül nem működik. Szabó Jancsi után Ásványi László volt az elnök, tőle vettem át én. Amikor megválasztottak, úgy döntöttem, a Szenczi Molnár Albert Napokat vissza kell hozni, és újra meg kell szervezni. Az első 1967-ben tavasszal volt, az 1968-as is tavasszal volt, ősszel valószínűleg meg sem tarthattuk volna, a hetvenes évek elején szünetelt, engem 1977-ben választottak meg, ekkor újra indult a rendezvény. A program összeállításánál a közönségre is gondolni kell.
Ma már nem városi rendezvény, a járás több alapszervezete, sőt a Galántai járáshoz tartozó Jóka is szervez rendezvényt a Szenczi Molnár Albert Napok keretén belül, időközben országos jelentőségű eseménnyé vált.
A rendezvény és a szobor már hozzátartozik a városhoz. A Galántai járással mindig jó volt az együttműködésünk. Számomra nagy öröm, hogy a járás többi alapszervezete is csatlakozott a rendezvényhez.
Szenczi Molnár Albert köztéri szobra (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Még ma is szeretettel jár el a Csemadok-rendezvényekre, szinte mindegyiken ott van. Miért fontos ez?
Ha tehetem, megyek. Mi társadalmi szervezet vagyunk, a magyar közösséget kell összefognunk, ez a Csemadok feladata, ez az alapküldetésünk. Az elképzelés, aminek alapján létrejött ez a szövetség, hogy csak táncoljunk, nem volt elég a magyarságnak, ha itt leragadtunk volna, már nem lennénk, nem ünnepeltük volna a megalakulásunk hetvenötödik évfordulóját. Ha nem lenne társadalmi hátterünk, megszűntünk volna, mint annyi más szervezet, de mögöttünk ott van egy közösség.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
