Gubík László volt a dunaszerdahelyi március 15-i megemlékezés ünnepi szónoka. Az ünnepség után arról kérdeztük a Magyar Szövetség elnökét, hogy mit jelent a lokálpatrióta korszakváltás programja, hogyan tudjuk meghaladni az ideológiai törésvonalakat – azaz van-e valós esély egy zászló alá terelni közösségünket, vagy csupán egy szép álom, hogy több van ami összeköt bennünket, mint ami szétválaszt…
A Magyar Szövetség lokálpatrióta korszakváltásáról beszélt március 15-én Dunaszerdahelyen Gubík László, a párt elnöke. Mit jelent ez a párt politikájában és legfőképpen: közösségünk életében?
Ezt a programot lényegében meghirdettem már a tavalyi tisztújító kongresszuson, de nem lehet elégszer elismételni és nyomatékosítani. A nemzeti ünnepek azért is jók, hogy egy-egy kiemelt üzenetet és célt aláhúzzunk, ha kell pirossal emeljük ki és felkiáltójelet tegyünk a végére.
Március 15-e kiváló alkalom arra, hogy határozott és jövőbe mutató politikai üzeneteket fogalmazzunk meg, hiszen ez a magyar politikai nemzet megszületésének a napja.
A Magyar Szövetség elnökeként vallom, hogy nekünk nem ideológiákban, hanem egységes közösségben, politikai programban és szakmai kérdésekben, ügyek menti politizálásban kell gondolkodnunk. Ennek a kifejezésére pedig a lokálpatriotizmus, mint politikai program szerintem a legjobb, mert nekünk helyi ügyeket kell megoldani, a helyi közösséget kell erősíteni. Erről szól a lokalizmus. A patriotizmus pedig az, hogy a szülőföldünkhöz ragaszkodunk, és azokért az ügyekért, amelyekért a Magyar Szövetség felel, és amelyeket képviselnie kell, senki más nem vállal felelősséget, egyetlen szlovák párt sem foglalkozik velük, még a szlovák pártokban politizáló magyar emberek sem.
Melyek ezek az ügyek, amelyekkel kiemelten foglalkozni kívánnak a korszakváltás programja keretében?
Kiemelten fontosnak tartom – ezért ezt az ünnepi beszédemben is kiemeltem – a nyelvünk védelmét, az intézményeink védelmét, de szintén az elsők között említhetném az oktatási programot egy megfelelő, átfogó oktatási stratégiával. De a szellemieken és a kultúrán túl a gazdaságunk, a régiónk fellendítése is egy örökzöld téma. Finoman szólva is van mit tenni felzárkóztatás terén az északi régiókhoz képest. Ezek megint csak olyan problémák, melyeket senki nem fog helyettünk megoldani, de még csak felkarolni sem.
Milyen eszközeik vannak erre?
Egyrészt a Magyar Szövetség a régiókban az összes párt közül a legerősebb párt, mi rendelkezünk a legtöbb megyei képviselővel. Megyei és helyi szinten a feltételek adottak, már csak országos szinten kell tudni „megkoronázni” ezt az erőt. Mert ahhoz, hogy mindezt még hatékonyabban tudjuk képviselni, bizony kell a parlamenti képviselet, és ezt kéne minden magyarnak tudatosítania, hogy nemcsak helyben, nemcsak régiós szinten, hanem országos szinten is képviselni kell a régiós problémákat, magyarán vissza kell jutnunk Pozsonyba.
Azt látjuk, hogy gyakran az ideológiai kérdések azok, amelyek megosztják a magyar közösséget. Beszédében utalt erre, hogy lássuk meg egymásban a magyart – ezt hogyan tudja elképzelni?
Úgy, ahogy arra utaltam az imént is, hogy ha azt nézzük, hogy helyben szükség van-e egy iskolára, vagy meg kell menteni egy óvodát, vagy kell-e egy út vagy egy körforgalom, ami mondjuk könnyebbé teszi az életünket, akkor szerintem abban teljesen mindegy, hogy mit gondol valaki a nagyvilágról, meg milyen a világnézete, egészen biztos, hogy mindenki egyetért. És minél távolabb megyünk a szűkebb pátriánktól, mondjuk Moszkvába, Kijevbe vagy Washingtonba, Brüsszelbe, akkor ezek a távolságok köztünk is növekednek. Úgyhogy én arra bátorítok minden felvidéki magyart, hogy helyben keressük meg a boldogságot, mert akkor rájövünk arra, hogy sokkal, de sokkal több dolog van, ami összeköt bennünket, mint ami szétválaszt.
Nem lehet, hogy ez csak egy szép álom?
Biztos, hogy szépen hangzik, de én hiszek is a szó teremtő erejében, és ha jól meg tudjuk fogalmazni az üzenetet, akkor biztos, hogy jó lehetőség van arra, hogy ezt tettek is kövessék. És ez az igazi feladat.
Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma
