A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján, április 12-én a budapesti Zsófia Rendezvényhajón tartott megemlékezésen beszédet mondott Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is. Az esemény apropóján készült interjúban személyes érintettségéről, történelmi felelősségről és a megbékélés lehetőségéről is beszél.
Mit jelent Elnök Úr számára a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja.
A családom előtti főhajtást, egy nemzedék bátorsága előtti tiszteletet, és a 20. századnál sokkal, de sokkal biztatóbb jövőbe való hitet a 21. században.
Vannak személyes vonatkozásai is ezt az emléknapot illetően?
Ahogy minden családnak, úgy a miénknek is van. Apai ágon volt a cseh-szudéta vidékre történő deportálás, ahonnan hál’ Istennek sikerült visszajönni a szülőfaluba, míg az apai nagymamám ágán pedig a magyarországi lakosságcsere keretein belül Baranyába telepítették ki a családot. Mindmáig tartjuk velük a kapcsolatot.
Ez egy velünk együtt élő történelem. Az én világlátásomat, gondolkodásmódomat, politikai nézeteimet is meghatározta az, hogy ezt nem titkolta el előlem a nagyapám.
Még gyerekkoromban teljes egészében elmesélte, hogy ez hogyan történt, hogy hogyan nézték a cseh mezőgazdászok az akkori 12 éves fiú fogazatát, hogy ő alkalmas-e munkára, gyakorlatilag, mint egy rabszolgavásáron. Továbbá elmesélte azt is, hogy hogyan néztek a Garamszentgyörgyről Dunaszekcsőre telepített családtagjaimra, hogy ők onnan eljőve itt elveszik a sváboknak a földjeit, holott egyébként ugyanúgy megszenvedői voltak a XX. század gyötrelmeinek és borzalmainak.
Ezek az elbeszélések teljes mértékben meghatározták a későbbi világfelfogásomat és pályámat is. Én úgy gondolom, hogy nem kell felhántorgatni a múltat. A múltból levonva a konzekvenciákat egy olyan élhető jövőt kell építeni, ami egyrészt az elkövetők utódai részéről az őszinte bocsánatkérésre és az őszinte megbánásra, míg részünkről, az áldozatok részéről pedig a megbocsátásra tud épülni. Ha ez a kettő megtörténik, megpecsételve azzal, hogy a kollektív bűnösség elve, mint jogelv, és mint de jure is, mint rendelkezés kikerüljön a szlovák jogrendből, az talán pontot tehet, vagy le tudja zárni a XX. századot.
Erre mikor kerülhet sor?
Hát, ha a szerbiai példát nézzük, ahol mindez megtörtént a kölcsönös bocsánatkéréssel és a kölcsönös rendezésével a legsorsfordítóbb eseményeknek is, akkor én látok reményt arra, hogy ez megtörténjen. A magyarság és a szerbség között sem volt enyhén szólva felhőtlen a viszony az elmúlt években, és mégis sikerült rendezni. Ez egy jó minta és egy jó példa arra, hogy lehetne a magyarság és a szlovákság között is elrendezni. Pláne ilyen légkörben, amikor a kulcsfontosságú kérdésekben egyetértünk, akkor most már jó lenne az elvi kérdésekben is egyetértenünk.
HA, Felvidék.ma
