A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2025. május 17-én Rozsnyón, a történelmi Városháza dísztermében a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának XXXV. és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XXX. Országos Találkozójának alkalmából Gyökerektől a jövőig címmel ünnepi ülést tartott.
Rozsnyó város nevében Drengubiak Michal alpolgármester tartott ünnepi köszöntőt, aki kifejezte megtiszteltetését, hogy Rozsnyó város önkormányzata nevében és a polgármester úr megbízásából köszönthette a városban ezen rendezvényt. „Nemcsak az oktatás és a pedagógus hivatás ünnepe, hanem egyben alkalom arra is, hogy közösen megerősítsük közösségünket és kultúránkat, mindazt, amit a pedagógusok nap, mint nap tovább adnak a következő nemzedékeknek… Önök azok, akik példát mutatnak tudásban, emberségben és kitartásban.” Büszkeségének adott hangot, hogy Rozsnyó immár harmincadszor adhat otthont ennek a rangos országos eseménynek.
„A pedagógusok találkozója nemcsak a szakma kiválóságainak fórumává vált, hanem Rozsnyó kulturális és közösségi szerepének is méltó tükre lett”
-fogalmazott.
Drengubiak Michal (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Fekete Irén a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke megnyitó beszéde elején kiemelte ezen kettős évforduló jelentőségét, hiszen ezek nélkül hiányozna a magyar pedagógusok, szülők és gyermekek érdekvédelme, és hiányt szenvedne a pedagógusok szakmai fejlődése is.
„Mindez nem nőtt ki a semmiből, kellett hozzá a szellemi háttér, a tudás tisztelete, a műveltség igénye, és annak felismerése, hogy a tudásba fektetett idő, pénz, és energia nem azonnal térül meg. Mégis a legjövedelmezőbb befektetés, hiszen a jövőnk a tétje, megmaradásunké: gyermekeinké, és az őket követőké, és nem utolsósorban a szülőföldünkön való megmaradásunké is” – mondta. Hozzátette, hogy „a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásától kezdve igyekezett nagy formátumú, országos jelentőségű, sokakat megszólító rendezvényeket szervezni, amelyek több naposak, és alkalmat adnak a személyes találkozókra, ismerkedésre, a baráti szálak megerősítésére, együtt gondolkodásra.”
Fekete Irén (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Kiemelte, hogy az egyik ilyen rendezvénynek, immár 30 esztendeje, Rozsnyó ad otthont és biztosít teret a pedagógustalálkozóknak. „A város befogadott minket, és mi is magunkénak érezzük a várost, meghívóinkon, okleveleinken a város őrtornyának képe ékeskedik.” Beszélt a gyermeklétszám csökkenéséről, az asszimilációról, a hatékonyan oktató iskola a jövőjéről. „Igyekszünk bevonni munkánkba minél több fiatal, ígéretes személyiséget, akiknek van jövőképük az oktatás tekintetében, akik jobb és hatékonyabb iskolát szeretnének, akik megtalálják helyüket a közösségi munkában, akiknek van szilárd hitük, és akik a szakismeretek, műveltség, képzettség mellett tarsolyukban hordják az emberséget is. Ennek érdekében már megtettük az első lépéseket, hónapok óta keressük az elkötelezett fiatalokat, akik az „Ígéretes fiatal pedagógus” megnevezés várományosai, akikben hiszünk, és ők is hisznek önmagukban… A célt a szívünkben hordjuk, az utat ismerjük, és még ma elindulunk! Az értéket szolgáljuk, a jövőt, hogy évtizedek múlva is legyen magyar identitású lakosság Szlovákiában!”
Tóth László(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Tóth László a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezetője Nacsa Lőrinc államtitkár úr üzentét tolmácsolta „…a 35-ös szám sokkal többet jelent egy jelképes évfordulónál, ez a 35 év nem pusztán az idő múlását jelzi, hanem a közösségi életerejének, elhivatottságának és folyamatos megújulásának élő bizonyítéka. Egy emberöltő telt el mialatt a felvidéki magyarság mindvégig számíthatott a pedagógus szövetség szakmai támogatására és nemzetmegtartó munkájára.
Meggyőződésem, hogy a magyarság megmaradása elsősorban az iskolában dől el, hiszen aki magyar iskolát választ és anyanyelvén tanul az nagy valószínűséggel felnőttként gyermekeihez is magyarul fog szólni. Ezért a magyar pedagógusok munkájának felbecsülhetetlen értéke van szerte a Kárpát-medencében így itt a Felvidéken is. Önök a magyar jövő kovácsai, megmaradásunk letéteményesei, akik nélkül nem lenne magyar oktatás, így magyar jövő sem” –
hangzott el.
Petőcz Kálmán (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Petőcz Kálmán a Szlovák Köztársaság Oktatási, Kutatási, Fejlesztési és Ifjúsági Minisztériuma Nemzetiségi és Inkluzív főosztályvezetője köszönetét fejezte ki a pedagógusok áldozat kész munkája felé, amit harmincöt év alatt elvégeztek a szlovákiai oktatásügy terén. Végezetül az elkövetkezendő időkre az együttműködés iránt reményét fejezte ki.
Gubík László a Magyar Szövetség elnöke beszéde elején megköszönte a meghívást. Öt pontban fogalmazta meg születésnapi gondolatait. Beszélt a küzdelemről, az eredményekről és a hagyományról. „Ami számomra legjobban kifejezi az Önök küldetését és szolgálatát az egyrészt a jövőkép alkotás, másrészt az elme csiszolás, harmadrészt pedig a jogvédelem…
Ha körülnézünk szerte a világban, akkor rájöhetünk, hogy nekünk más fegyverünk, mint a tudásunk, mint a műveltségünk, mint a képzettségünk nem is maradt”
– mondta. „A jogvédelem ez a mi sajátosságokunk a határon túli magyar közösségeknél, s ha azt nézzük, akkor a magyar oktatásnak az ügye, a magyar nyelvnek az ügye, az mindig a magyar jogvédelem az ügye is volt…” Mint mondta szövetség kötésre van szükség. Létkérdés az együttműködés, létkérdés a szövetség kötés és létkérdés az együttműködés.
„Ugyanis a politikum a szakma nélkül felkészületlen, a szakma a politikum nélkül pedig fegyvertelen…
A szövetségkötés, a politikum és az emberek, a politikum és a szakma, a politikum és kis közösségek között kell, hogy megszülessen. Azok a veszélyek, kihívások, melyek ránk, az intézményeinkre és a közösségünkre leselkednek az csak a szakma, csak az iskolák és csak a politikum, a közösséget képviselő emberek szoros együttműködésével és szoros szövetségében vészelhető át” – fejtette ki.
Gubík László (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A köszöntőket követően a résztvevők visszatekintést kaptak a pedagógus szövetség munkájára 35 év építkezés a szlovákiai magyar oktatás szolgálatában címmel. Előadást tartottak Ádám Zita az SZMPSZ tiszteletbeli alelnöke, Vörös Mária alelnök és Fekete Irén elnök. Bemutatták a szövetség megalakulásának körülményeit, összefoglalták tevékenységét, a múltbeli és jelenlegi eredményeket.
Az SZMPSZ – Emlékplakettek átadására is sor került az SZMPSZ területi választmányai, a támogató szervezetek és a Kárpát-medencei testvérszervezetek részére. Kárpát-medencei testvérszervezetek nevében Burus Siklódi Botond RMPSZ elnöke mondott köszöntőt.
A díjazottak listája ITT elérhető.
A jubileumi ülés második részében Fekete Irén elnök kiemelte a három évtized fontosságát. „Ahogy magánéletünkben, úgy egy intézmény, szervezet életében is nagy jelentőséggel bírnak a jeles évfordulók, melyek lehetőséget adnak számunkra, hogy számba vegyük, újra gondoljuk, kiértékeljük a mögöttünk álló időszakot, hogy jobbá tegyük az elkövetkezendőket. Egyben lehetőséget nyújtanak arra, hogy köszönetet mondjunk, és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik a szlovákiai magyar oktatás szolgálatában velünk együtt tevékenykedtek.
Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
Köszönetét fejezte a kollégák felé, kik előkészítik a konferencia tartalmi részét, a helyi munkatársakat, a részvevőket, az oktatási szakembereket, szakmai partnereket és nem utolsó sorban Rozsnyó városának – egykori és jelenlegi polgármestereinek, önkormányzati képviselőinek, hogy a rendezvényt befogadták.
„A rozsnyói konferencia nekünk sokkal több, mint szakmai fórum. Ez a mi iránytűnk. Itt határozzuk meg, hol tartunk, merre akarunk haladni, és milyen válaszokat adhatunk a pedagógia, a közoktatás, de még inkább a magyar megmaradás kihívásaira.
Különösen nekünk, külhonban élő magyar pedagógusoknak van szükségünk ezekre a kapaszkodókra. Hiszen mi nemcsak tanítunk – mi anyanyelvet, identitást, kultúrát, jövőt adunk tovább nap mint nap. Ezt a munkát csak úgy lehet végezni, ha időnként megállunk, egymás szemébe nézünk, és megerősítjük: nem vagyunk egyedül” – zárta szavait.
Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
A rendezvény pódiumbeszélgetéssel folytatódott a Szakmaiság, elkötelezettség, közösség megnevezéssel, mely beszélgetés résztvevői Ádám Zita tiszteletbeli alelnök, Fodor Attila a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója és Tamás Erzsébet rozsnyói területi választmány elnöke, moderátora Hack László alelnök voltak.
Emlékplaketteket adtak át a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjasoknak, az ígéretes fiatal pedagógusoknak, illetve Rozsnyó város részére. Tóth Sándor, a Felvidéki Magyar Pedagógusdíjasok nevében és Kaszmán – Saróka Liliána, az ígéretes fiatal pedagógusok nevében mondott köszönetet.
Balatoni Katalin Magyarország Kormányának miniszterelnöki biztosa, örömének adott hangot, hogy osztozhat ezen a mai napi ünnepségen. Beszédében a jövő fontosságáról szólt, hogy tovább szeretné képviselni a Felvidéki pedagógusokat „azokat a célokat, amelyek meghatározzák a külhoni magyar oktatást, azokat a személyeket, akik szívüket, életüket, az életüket tették és teszik arra, hogy magyarságunk megmaradjon, hogy ne az a kép valósuljon meg, hogy kilencven év múlva már nem állhatunk itt… Most itt az idő, hogy még inkább összefogjunk és még inkább megtaláljuk azokat az utakat melyekkel a ma gyermekeihez lehet szólni” – emelte ki.
Balatoni Katalin
Zárszót Tamás Erzsébet az SZMPSZ Rozsnyói Területi Választmány elnöke mondott. „Harminc év – kimondani is sok. Harminc évnyi találkozás, visszatérés, közös gondolkodás, együtt épített közösség. És most itt vagyunk. Itt Rozsnyón. Együtt. Ünnepelve a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozójának harmincadik évfordulóját. Ez a találkozó számunkra nem csak egy esemény. Ez egy ünnep…
Ez a találkozó otthon. Otthon azok számára, akik elsőként érkeztek ide évtizedekkel ezelőtt, és azoknak is, akik most először térnek be közénk. Ez az otthon nem falakból áll, hanem figyelemből, törődésből, egymás iránti kíváncsiságból, egymás elismeréséből épül” –
mondta.
Tamás Erzsébet
Köszönetet mondott minden pedagógusnak és jelenlévőnek, minden szervezőtársnak, és mindenkinek, aki ebben a kis otthonban helyet foglal. „Kívánom, hogy ez a találkozó ne csak ünnep legyen, hanem megerősítés is, hogy amit itt kapunk – emberi szót, szakmai gondolatot, közösségi élményt vigyük haza magunkkal, és adjuk tovább. És ne feledjék: Rozsnyó szeretettel fogad – most, és mindig” – zárta szavait.
A jubileumi ülésen közreműködtek: Csákvári Bence furulya, Művészeti Alapiskola, Ipolyság, Varga Milan zongora, Művészeti Alapiskola, Rozsnyó, Márai Sándor MTNY Gimnázium és Alapiskola kórusai, Kassa, Kristóf Áron vers, Pavol Jozef Šafárik Gimnázium, Rozsnyó, Marietta Roxer klarinét, Művészeti Alapiskola, Rozsnyó, Dono Szilvia ének, Művészeti Alapiskola, Rozsnyó
Az est a GOLDDIES zenekar Köszönöm, hogy imádott koncertjével záródott.
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
