A hullócsillag csodája csupán néhány pillanatig tart, mégis lenyűgöz bennünket, főként, ha nagy számban figyelhető meg. Augusztus közepén ismét készülhetünk a nyár ezen csodás égi jelenségére: idén is visszatér a Perseidák meteorraj, amely augusztus 12-én hajnalban éri el látványos csúcspontját. Aki nem rest korán kelni, annak felejthetetlen élményben lesz része.
A Perseidák meteorraj az egyik legszebb és leglátványosabb nyári csillaghullás, amely minden év augusztusában ragyogó fénycsíkokkal festi be az éjszakai eget. Amikor a Föld áthalad egy üstökös vagy kisbolygó által hátrahagyott porszemcsék sűrűbb felhőjén, ezek a porszemcsék belépnek a légkörbe, és felizzanak, fényes csíkokat húzva az égen. Ezeket a fényjelenségeket hívjuk csillaghullásnak vagy hullócsillagnak.
A Perseidák meteorraj aktivitása már július közepétől megfigyelhető, de az igazán intenzív tevékenység augusztus 12-re várható. Ekkor akár óránként 100 hullócsillagot is láthatunk – amennyiben az időjárás és a fényszennyezés lehetővé teszi.
A néphagyomány „Szent Lőrinc könnyeinek” nevezi, aki a hagyomány szerint i. u. 258 augusztus 10-én halt vértanúhalált. Akkoriban azonban még nem a mai időszámítást használták, így a két eseményt több száz évvel később kapcsolta csak össze a népnyelv. A Perseidák meteorjai különösen gyorsak – akár 59 km/s sebességgel száguldanak az égen, látványos, fényes csíkot húzva.
Augusztus 12-én hajnalban a Vénusz és a Jupiter is rendkívül közel látszik egymáshoz az égbolton.
Az augusztusi csillaghullás a népi hiedelemvilágban is fontos szerepet játszott, az emberek képzeletében mindig is különleges helyet foglalt el, így aztán számos hiedelem és babona kapcsolódik hozzá. Sokan hitték, hogy a hullócsillagok a halottak lelkei, és hogy az ekkor megfogalmazott kívánságok teljesülnek. Ez a nap idő- és termésjóslásra is szolgált.
A Perseidák első megfigyelése Kr. u. 36-ban történt Kínában. A meteorraj szülőégitestje a 109P/Swift-Tuttle üstökös, melyről ugyancsak maradtak feljegyzések az ókori Kínából. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a Föld pályáját.
Az üstökös pályája mentén szétszóródott por mára egy igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatunk Perseida meteorokat, ekkor még kis számban. A porfelhő legsűrűbb részén minden évben augusztus 11-13-a környékén haladunk át, de már a környező éjszakákon is igen jól megfigyelhető, intenzívebb meteortevékenységet láthatunk.
A meteorok a Perseusz csillagkép irányából látszanak jönni, innen az elnevezés, de valójában nem onnan indulnak, így az égbolt bármely részén feltűnhetnek.
Perseusz a görög mitológiában Zeusz fia. Anyja Danaé argoszi királylány, akit Zeusz aranyeső képében termékenyített meg a mitológiai történet szerint.
Annak ellenére, hogy már az ókorban is készítettek feljegyzéseket a nyár végi csillaghullásokról, és későbbi időszakokból is több írásos dokumentáció maradt fenn a témával kapcsolatban, csak viszonylag későn, 1835-ben írta le pontosan a visszatérő ciklikusságot és a megfigyelés pontos irányát, azaz a Perseus csillagképet egy belga csillagász, polihisztor, Adolphe Quetelet. A Perseidák elnevezés is ekkortól használatos.
A meteorok megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, inkább egy kényelmes, dönthető támlájú kerti ágyra vagy egy jó matracra, hálózsákra. Ne a fejünk feletti égboltot kémleljük, hanem a horizont fölé, úgy 50-70° magasra nézzünk. A hullócsillagok az égbolt bármely részén feltűnhetnek, de a déli vagy az északi, északkeleti irány kicsit kedvezőbb lehet. Minél sötétebb égbolt alól tanácsos végeznünk a megfigyelést, lehetőség szerint a város fényeitől távolabbi helyen.
NZS/Felvidék.ma/eumet.hu
