Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1982-ben vettem meg a Gondolkodó Magyarok sorozatban a Magvető Kiadónál megjelent István király Intelmei c. füzetet. Azóta nekem, a református lelkésznek igazi lelki ünneppé vált augusztus 20. Nemcsak az új kenyér, az alkotmány, majd a keresztyén magyar államiság megalakulásának ünnepe, hanem személyes ünneppé lett.
Gyülekezetben, itthon ás külhonban, a hivatalos megemlékezések mellett a személyes elcsendesedés alkalma. És a mérlegkészítésé is. Mert az elmúlt 43 évben, mióta ez a füzet a Bibliám és énekeskönyvem mellett mindig is megbújt, és számolatlanul elolvastam, jegyzetekkel láttam el, eredeti szándékát nekem is kinyilvánította. Latin címét, Admonitiones (Intelmek) mindig úgy értelmeztem, mint ami nemcsak István fiához, Imre herceghez, hanem minden magyarhoz szól, aki a Kárpátok ölelte nagy, majd kis hazában akár a legcsekélyebb publikus szolgálatot is vállalja.
Királytükörnek szánta a királyi akarat, de nyugodtan hozzátehetjük: nemzettükör lett belőle, meg közéleti morális kódex.
Nemcsak uralkodói erények és tisztességtermő szabályok gyűjteménye, hanem egyházi és papi, meg bármely közhivatalt vállaló, betöltő kései utód erkölcsi iránytűje is. A legtágabb értelemben véve viselkedési kódex, a szó helyes értelmében keresztyén tízparancsolat. A „sis honestus” – légy becsületes Szent István-i tanácsot ma talán még ütősebben adja vissza Jordánszky Elek 1808-as fordítása: légy emberbecsülő. A honfi tisztelet, a magyar magyar általi megbecsülésének digitális kori regulája, mércéje, iránytűje is lehet az Intelmek. Hiánypótló erkölcsi hungarikum. Ez az, amire ma mindennél nagyon szükségünk van szóban, írásban, médiában és közbeszédben, politikában és személyes érintkezéseinkben: légy emberbecsülő. Csábít a gondolat, hogy így fogalmazzak:
máig kimerítetlen hatalometikai és politikai etikai muníció, útravaló, etikai elemózsia rejlik benne (Admonitiones latin címét szabadabban így is értelmezhetjük: muníció).
Protestáns vonások a királyi arcképhez
Mondhatja bárki: micsoda zűrzavar ez a fogalmazás, hiszen valójában csak a koronázási paláston és kódexoldalakon fürkészhető ki az Ungarorum Rex (a magyarok királya), a Pannoniorum Rex (a pannóniaiak királya), a Hungariae Rex (Hungária királya) nagyon sablonos, inkább bizánci arca. Ehhez mi lenne a protestáns „ecsetvonás”?
Induljunk ki abból, hogy az Intelmek 1027-es megszületése nem Szent István kézírása, és nem is az ő szellemi alkotása. Születése mögött viszont bizonyosan királyi és apai szándék, sugalmazás állhatott. Az Intelmek bevezetése szerint:
„Én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed”.
Feltehetőleg Asztrik érsek és művelt, írástudó szerzetesei fogalmazták. Sajátos reciprocitással: amit a király erkölcsi és kormányzási tanulságként élete addigi küzdelmes, harcban, diplomáciában, a keresztyén hit terjesztésében szerzett, azt érleltette ki és fogalmaztatta meg tanult papjaival. De ez vissza is hatott rá. Az uralkodói ideákat igyekezett maga is követni, amint azt fiának, Imre hercegnek meghagyta. 1038. augusztus 15-én bekövetkezett haláláig 11 éve maradt, hogy ezeket az erkölcsi regulákat az egyház- és országépítésben kipróbálja. Most a visszavetítés és a megjelenítés szellemi mozgástana, szinkronitása szerint igyekszem az egész későbbi magyar keresztyén államiságra hatást gyakorló útravalót alapvető protestáns teológiai szempontok alapján röviden értékelni. Van mit.
Krisztus-központúság, biblikusság, a hit tengelyértéke
A reformáció legfőbb egyetemes elvei, amelyek mindegyik irányzatban összekötő erővel rendelkeznek, a solusok/solak. Így a solus Christus, egyedül Krisztus, a sola Scriptura, egyedül a Szentírás, a sola fide, egyedül a hit, a sola gratia, egyedül kegyelem által és a soli Deo gloria, egyedül Istené a dicsőség. Ezek mintegy áldott csírák vagy előlegek ott szunnyadtak az Intelmek soraiban, legegyetemesebb keresztyén értékekként. Az Intelmek első sora: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében”. Mindaz, ami a királytükörben ezután következik, valójában annak Lelkével, szellemi és erkölcsi tanításával valósul meg, aki ezt mondta:
„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28,18).
Ez a solus Christus egyik jelentése és jelentősége. A minden hatalom Jézus Krisztusa az, aki a minden hatalommal soha nem rendelkező földi királyoknak, fejedelmeknek adja a részhatalmat. Ahol nincs meg ennek tudata, hite, ott a részhatalom nem alázatos szolgálat, hanem zsarnokoskodás. Krisztus embersegítő teljhatalma a királyi méltóság mértéke, értéke, rangosítója és határa.
A második, nagyon szembetűnő sajátossága a latinul írt, de magyarságvédő királytükörnek a biblikussága, amit protestáns eleink a sola Scriptura kifejezéssel jelöltek meg. A 10 regula, tíz fejezetben mindig ó-, és újszövetségi alátámasztást, indoklást lap. Összesen 19 bibliai Ige a fundamentuma az erényeknek, 9 az Ó-, 10 az Újszövetségből került az Intelmekbe.
A harmadik kulcsfogalom, ami a királyi arckép spirituális vonásai közé felkerül, a hit szerepe. A sola fide, egyedül hit által elvének többszázados előfutáraként, ugyan a katolikus hit megőrzéséről van akkor még szó, de ahol ez a Szentírásra támaszkodik, ott ez a reformáció hitértelmezésével is rokonítható.
A „szent hit” kerül az első helyre a királyi méltóság tartalmi elmei között. A hitben minden alattvalónak mutasson példát az uralkodó. Hit és jó cselekedetek összefüggenek. A lelki fegyverzetben is fontos a hit pajzsa.
Ebbe a fejezetbe még egy rövid szentháromságos hitvallás is belekerül, az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről, akikkel kapcsolatban „kétely hozzád ne férjen”. A hit fontosságát mutatja, hogy egyetlen rövid fejezetben 10 utalás van a hitre. Fontos a királyi méltóság megőrzésében az imádság. Ezáltal tisztul meg a bűnöktől még az uralkodó is. Gyakorlati etikája a királytükörnek az erényekben mutatkozik meg, melyek a király koronájának igazi ékkövei. Nyolcat sorol fel István fiának, elképesztő gyengédséggel: „Szerelmes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, a szeretetre támaszkodva” mindenkihez legyen irgalmas, türelmes, erős, alázatos, mértékletes, szelíd, becsületes, szemérmes. Micsoda erénytan! Ezek közül egynek a gyakorlása is hozzásegít a jó és konstruktív egyéni és közösségi viszonyokhoz. Tartást és megtartást biztosító erények ezek. Az isteni kegyelem, a sola gratia fontosságára már a II. regulában figyelmeztet:
„az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott
(reformátori mélység!)”. Ezért ezt nehogy a tunyaság, restég, hanyagság megrontsa. A keresztyén alázat biztos jele és a királyi önismeret megnyilvánulása ez a mondat: „Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították”.
Az Isten kifürkészhetetlen akarata volt, hogy az őszülő király Intelmeinek megvalósulását Imre herceg fiában ennek korai elhalálozása miatt nem érhette meg. Nemzetünkben, magyarságunkban ezen az ünnepen legyen késői, élő visszhangja a királytükörnek: Légy emberbecsülő a digitális korban is, ó magyar!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
