Vajon miért történnek fájdalmas dolgok az ember és egy nemzet életében a történelem folyamán? Isten a szétszakadt szálakat is össze tudja kötni, a görbét egyenessé tenni, a rosszból is tud jót előhozni. Nem kétséges, Isten irányít mindent, a jelent, a jövőt. A mérleg egyik serpenyőjére helyezi a múlt hibáit, a szenvedéseket, a mérleg másik serpenyőjére pedig, a jelen jócselekedeteit, imáit, áldozatait. Nem tudjuk, miként kapcsolódik össze mindez, de a Szentlélek sugallata által rájövünk, és megértjük az összefüggéseket.
A Besztercebányai Egyházmegye magyar ajkú katolikus híveinek már több éve, augusztus 29-én zarándoknapja van Mátraverebély–Szentkút kegyhelyén.
Idén is autóbuszok indultak a hívek sokaságával az Ipoly mentéről, hogy imádkozzanak a szentkúti Szűzanyánál. 12 pap vezette a híveket, Parák József püspöki helynök úr vezetésével, aki a zarándokmise főcelebránsa is volt.
Péntek lévén már az út során, az autóbuszban, György Ferenc lelkiatya vezetésével elmondtuk a fájdalmas rózsafüzért.
A zarándoknap sűrű programjai közé tartozott lelkünk felkészítése, bűnbánat, szentgyónás, szentmise, utána szentségi körmenet. A rövid ebédidő után a Lorettói litánia, végül a Remény keresztútja következett.
Idősebbek lévén, éreztük a test fáradását, de közben lelkünk erősödött, és a Szentlélek kitartásra, hűségre sarkallt hitünk és magyarságunk megtartásában.
A szentmise evangéliumi részlete Keresztelő Szent János halálának körülményeiről szólt. A homíliát P. Orosz Lóránt ferences gvárdián (házfőnök), a kegyhely igazgatója mondta. Példaként állította a zarándok hívek elé Keresztelő Szent János hűségét, kitartását, tanúságtételét, még akkor is, ha életét kellett feláldoznia.
Az élet sok kihívást tartogat számunkra, amikor meg kell vallani hitünket a hitetlen világ előtt. Hűségünk, hitünk, kitartásunk Isten előtt ugyanannyit számít, mint Keresztelő Szent János hűséges kitartása.
Másnap került szemem elé a világhálón egy érdekes információ, mely augusztus 29-re vonatkozott, magyar nemzetünk történelmének kontextusában.
Ez a nap az egyik legdrámaibb nap volt a múltban, melyhez fájdalmas vereségek, győzelmek és remények kapcsolódtak.
1521. augusztus 29. – Nándorfehérvár eleste, 1526. augusztus 29. – a mohácsi vész, 1541. augusztus 29. – Buda eleste, Nagyvárad török kézre kerülése,1532. augusztus 29-én Kőszeg hősei feltartóztatták a törököt, 1686. augusztus 29-én Buda felszabadítása a török megszállás alól elérhető közelségbe került.
S ha átlépünk az 1500-as évekből a mába, megfigyelhetjük az összefüggéseket. Mivel Szlovákiában még a szocialista évekből ez a nap államünnep, a szlovák nemzeti felkelés napjaként maradt ránk, szabadnap lévén jó alkalom a búcsújárásra.
A katolikus keresztény emléknapok listáján e napon Keresztelő Szent János földi halálának, égi születésének emléknapját ünnepeljük. Vajon vannak-e véletlenek? Nincsenek. Isten tervében mindennek megvan a maga miértje, mikéntje. Az isteni gondviselés erre a napra helyezte ezt a zarándokutat, hogy emlékeztessen minket Keresztelő Szent János hűséges hitére, párhuzamba vonva őseink hitével, hűséges kitartásával. A történelmi múlt nehéz helyzetei nem tántorították el eleinket, soha nem adták fel szabadságukat, hitüket, nemzeti önrendelkezésüket. Megőrizték a jövőnek.
Annyi viszontagság után még vagyunk, még magyarul imádkozunk, a Felvidéken, Szlovákiában.
Kötelességünk mindezt megőrizni, továbbadni, nemcsak évenként, augusztus 29-én, hanem a szürke hétköznapokban is. A reménnyel, hittel teli zarándoklat adjon mindnyájunknak erőt, hűséget hitünk és magyarságunk kitartó megvallásában.
Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma
