Az egyik olyan rosszindulatú daganat, melyet Szlovákia minden bizonnyal megörököl a jelenlegi kormánytól, a közélet teljes elbutulása. Az entellektüelek és a jobb pozsonyi elemzők eldurvulásnak vagy vulgarizálódásnak fogják nevezni, de a pontos megnevezés az elhülyülés.
A kormányfő kitalációi a mártoni államünnepségeken az „ősi szlovákokról”, „az államalakulatról, amikor más országokban legfeljebb csak állatok szaladgáltak” vagy éppen Jánosíkról, a kormány nagy példaképéről, nemcsak a történelmet írták át, de a marketinggel kapcsolatos terveket is. Amikor ugyanis Fico úgy döntött, hogy nem hívja meg a hivatalos ünnepségekre sem Slotát, sem pedig Mečiart – ami kétségkívül nagy lépés volt részéről a nemzeti téma kisajátítása felé – a válaszreakciók ezt követően nem várattak magukra sokáig. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ezt követően fizetett sajtóhírrel rukkolt elő a médiákban, melyben „felháborodását” fejezi ki és egyúttal „tiltakozik” a Bósza János-féle „dél-fölvidéki autonómia-tervezet” ellen. Ugyanakkor nem felejtették hozzátenni mindezekhez azt sem, hogy „ a DSZM következetesen védeni fogja valamennyi szlovák érdekét, és így tovább és így tovább (…), mert a szlovák nemzet ezen a földön őshonos (…)”.
Ez a fajta szócséplés a pártharc mezején keletkezett tipikus eszementség. Egy normális politikai közegben ugyanis teljeséggel elfogadhatatlan, hogy a kormányon lévő párt válaszoljon, netán reagáljon egy magánszemély nyilatkozatára, akinek autonómiát követelő petíciós íveit az MKP komáromi kongresszusa előtt talán tíz arra járó ember írta alá, és aki nagy valószínűséggel ugyanabból élt, mint amiből Fico. Tudniillik a radikális víziók terjesztéséből, melyet aztán marketing-használatra felkínál a szlovák pártoknak akkor, amikor éppen elakadt náluk a film vagy szárazságtól szikkadt a pártlegelő. Ilyen módon aztán a politikai eszmecserék témájául olyan témát választanak, amelynek valószínűséghányadosa egyenlő az első szlovák Szaturnuszon tett látogatásával. Mert nem is Katarína Tóthová lenne, ha nem szólította volna föl tüstént az MKP-t, hogy határolódjon el Bószától, amire Csáky azonmód reagált is, hiszen minden, az Új Szóban közölt mondat jól jön valahol.
Fico rögtön strartvonalra állította Slotát is, akinek bámulatos módon ezúttal négy nap elég volt ahhoz, hogy kijózanodjon szilvesztertől: „Én igenis azt állítom, hogy ezek nem magyarok, hanem szlovákok, akik magyarul fejezik ki magukat” – nyilatkozott a szívéhez oly közel álló kisebbségről. Mivel pedig Slota nem Bósza, hanem az egyik kormánypárt vezére, a legegyszerűbb volna egyszerűen ignorálni őt. Ez viszont az, ami nem megy, mivel az a közönség, amelyik ezt a bohócot választja, újságot vásárol (??), televíziót néz, mert…
Úgyhogy jól elszórakozunk. Fogadjunk, hogy a politológusok egész héten azt fogják firtatni, hogy vajon Slota legújabb eszementségei mennyire lesznek hatással a Smer esélyeire az európai szocialistáknál, akik februárban fognak újból ülésezni.
Nem létezik naivabb elképzelés annál, mintsem azt kérni Ficotól, Slotától és társaitól, hogy változtassanak azon a gyakorlatukon, miszerint a választók és a média figyelmét – legbiztosabban és legegyszerűbben – csak sértegetésekkel, butaságok terjesztésével és a gyűlölet szításával lehet fenntartani. A következménye ugyanis mindennek a tömegméretű elbutítás, képtelenségek beszüremkedése a társadalmi párbeszédbe, az idiotizmus feltűnése, amely hólabdaszerűen sodorja magával a mégradikálisabb, mégeszementebb megnyilatkozásokat. Egészen az elhülyülésig.
Schutz Peter, Košický korzár, T.T./FelvidékMa
