A Felföldi Dalia Iskola szervezésében, a Magyar Közösségi Ház adott otthont egy háromnapos szakmai találkozónak, amelyen több íjász egyesület is részt vett. A jelenlévők között akadtak olyanok is, akik korábban még nem találkoztak egymással, így a program a közösségépítést, az új barátságok kialakulását is elősegítette. Érkeztek résztvevők a Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, az anyaországból és Svájcból is.
Mintegy negyven fő részvételével valósult meg a szakmai hétvége,
ahol az edzések, a képességfejlesztő gyakorlatok és a távlövészet mellett a jó hangulat is végig meghatározó volt.
A magyar nemzeti harcművészettel foglalkozó Daliák elsősorban a Svájci Magyar Hagyományos Íjász Egyesület tagjait hívták meg az eseményre, viszonozva az őszi svájci látogatást. A szervezők ugyanakkor fontosnak tartották azt is, hogy minél több csapat bekapcsolódjon, ezzel is erősítve az együttműködést és a kapcsolatok kialakítását.
Képességfejlesztő gyakorlat (Fotó: Chovan Lilla/Felvidék.ma)
A képzésen részt vettek a Marosszéki Íjászok, a Déli Turul Moholi Íjász Egyesület, a Tradicionális Harcművészeti Íjászat Integrált Oktatási Kulturális Műhely Alapítvány, a Magna Hungaria és a Dalia Népfőiskola által indított Haladó Dalia Kollégium, Kezdő Dalia Kollégium és az Íjász Kollégium tagjai is. Megtisztelő volt számukra, hogy körükben köszönthették Koczka Lászlót is, aki a 2024-es Nomád Világjátékokon aranyérmet szerzett 60 méteres pajzslövésben, emellett pedig egy ezüstérmet is hazahozott a 70 méteres török puta céllövés versenyszámban.
A Dalia Iskola tagjai gyalogosan végzik azokat a technikákat az íjászatban, amelyeket a lovas íjászok a lovon ülve. Kopecsni Gábor az iskola többi rovásából indult ki és a harcszerű íjászatra fektette a hangsúlyt, így alakult ki az önálló, dinamikus íjászrendszerük.
Ezen a találkozón a dinamikus és statikus íjász edzések is egyaránt helyet kaptak.
A gyakorlatok között szerepeltek egyszerűbbek, illetve nagyobb figyelmet igénylő feladatok is. Mérleghintán egyensúlyozva, ugró ágyon ugrálás közben, vagy éppen mozgásban is kellett lőni. Az amőba és az egycélos ráfutós íjászpárbaj is nagyon izgalmas feladatnak bizonyult a többi íjász számára.
A statikusabb része a hétvégének a távlövészet volt, amelynek során mintegy 100 méteres távolságból céloztak, illetve 50 és 200 méter közötti távról lőttek a kihelyezett célokra.
Távlövészet (Fotó: Chovan Lilla/Felvidék.ma)
A legnagyobb sikert az a párbaj aratta, ahol gyerekíjakkal és tompa hegyű nyílvesszőkkel, megfelelő védőfelszerelésben egymást kellett eltalálni.
„A Bethlen Gábor Alapítványtól kapott támogatásnak köszönhetően tavaly ősszel meghívhattuk a Felföldi Dalia Iskolát Svájcba. Olyan helyeket látogattunk meg, amelyek összekapcsolják a svájci és a magyar történelmet, valamint közös gyakorlatokat tartottunk a seuzach-i edzőpályánkon. Most nekünk nyílt lehetőségünk ellátogatni hozzájuk és továbbfejleszteni a tudásunkat. Számunkra, a svájci magyar diaszpórában, és különösen számomra, az egyesület elnökeként fontos, hogy a jól működő egyesületeken keresztül életben tartsuk a magyar kultúrát. Nem az érmek és a versenysikerek a legfontosabbak, hanem a tartós baráti kapcsolat, legyen az egy telefonhívás, egy levél, vagy ami a legfontosabb, a kölcsönös látogatások” – nyilatkozta Michel Bakocs, a Svájci Magyar Hagyományos Íjász Egyesület elnöke.
Íjászati játék (Fotó: Chovan Lilla/Felvidék.ma)
„A csapatunkkal egy tartalmas és nagyon élvezetes hétvégén vehettünk részt, testvéreink vendégszeretetét élvezve. Több országból is idesereglettek az íjászok. Ismerkedhettünk, új barátokat szerezhettünk s a régi barátságokat is újrahevíthettük. Jó kis edzésprogramokkal tarkított hétvége volt, tanultak a csapatok egymástól is. A mi csapatunk tagjai most jártak itt először s bár sajgó izmokkal, de élményekkel telve tértek haza, örök emlékként hordva immár ezt a feledhetetlen hétvégét. Reménykedünk benne, hogy lesz még ilyen több is. Akár Péterfalán, akár a többi egyesületnél, s ha kellőképpen megerősödünk, akkor nálunk is. Hálás szívvel gondolunk vissza ezekre a napokra és a Daliákra, akik ezt oly nagy szívvel végigvitték” – mondta Csonka Zsolt, a Déli Turul Moholi Íjász Egyesület egyik vezetője.
Az íjászok amellett, hogy együtt edzettek, tapasztalatokat cseréltek, tervezték a jövőbeli közös programokat is. Mindez jól mutatja, hogy ez az örökség ma is élő és összekovácsoló erővel bír.
Chovan Lilla/Felvidék.ma
