Alig van nap, hogy ne lehetne hallani, idős embereket lopnak, károsítanak meg csaló szélhámosok. Úgy látszik, hiábavaló a sok figyelmeztetés a médiában, az óvatosságra való intés a hangosbemondókon keresztül, s nem segítenek a rendőrök előadásai sem, amelyek kimondottan az idősek ellen elkövetett bűncselekményekre vannak kihegyezve, és az elővigyázatosságra helyezik a hangsúlyt.
Aki öreg, az gyakran hiszékenyebb. Azt le lehet venni a lábáról néhány kedves szóval, bájos mosolygással. Az beengedi a magát a biztosító társaság emberének kiadó hölgyet, urat, és elhiszi, hogy sok pénzt fog hozni neki. Csak előbb be kell fizetnie egy bizonyos – többnyire borsos – összeget. Az unokáját imádó idős asszony vagy férfi odaadja a temetésre összespórolt pénzét egy vadidegennek, aki az „unoka” nevében jön, akit az „unoka” küld. A boltból hazabotorkáló, az egész nyugdíját magával hordó néni elhiszi az álrendőrnek, hogy a pénze hamis, és egy szó nélkül odaadja neki. Sőt, még abba is belemegy, hogy az otthoni tartalékot is átvizsgálhassa az uniformisos úr, és mivel az is „hamis”, minden gondolkodás nélkül elviteti azt is…
A csalók jól tudják, kitől érdemes lopni. Jól tudják, hogy a szeretetre éhes, többnyire magányos idős ember néhány kedves szótól könnyen elveszíti józan ítélőképességét. S még valamit nagyon tudnak. Azt, hogy a bankkártyák és bankszámlák korában már csak az idősek tartják otthon a spórolt pénzüket. Ez többnyire a temetési költségekre összekuporgatott összeg, de néha egy egész élet megtakarítása.
Hogyan lehet kivédeni az idős emberek megkárosítását? Az egyetlen hatékony módszer talán az lehet, ha a szomszédok, az utcabeliek jobban figyelnek egymásra. Ők azok, akik észrevehetik az idegen rendszámtáblájú autót, a kapunál ácsorgó ismeretleneket, az udvaron tébláboló idegeneket, és szükség esetén közbeléphetnek. Így sikerült nemrég megmenteni egy idős asszony spórolt pénzét az enyveskezűektől, az utolsó pillanatban. Harcos amazonként közbelépett a szomszédasszony, aki azonnal átlátta a csaló szándékát. A nagy kiabálásra összecsődültek a többi szomszédok, és elkergették a hívatlan látogatót, aki alig tudott elmenekülni a kocsijával. Messzire sem jutott, mert még a rendszámát is feljegyezték az utcabeliek. A rendőrök hamar lecsaptak rá. Példaértékű összefogás, pozitív eredménnyel.
Úgy tűnik, igencsak hatásos túlélési taktika, ha sokkal jobban figyelünk egymásra. Úgy, mint régebben, mert ebben a felgyorsult és pénzéhes világban, mindenki csak a maga hasznát hajtja, és magunkon kívül nem is vesszük észre a másikat. Ha van kutya a háznál, és betartjuk azt az íratlan szabályt, hogy a kapun idegent be nem eresztünk, akkor is nagyobb biztonságban tudhatjuk magunkat és értékeinket. A legjobb persze az lenne, ha az idős emberek inkább valamelyik pénzintézetben, jól kamatozó befektetésekben tartanák a pénzüket. De ők sem a régen idejét múlt betétkönyvről, sem az otthoni pénzfelhalmozásról nem mondanak le szívesen. Pedig nap mint nap bebizonyosodik, hogy egyik sem biztonságos és ésszerű módja a pénz őrzésének és megfialtatásának.
