Muse & Inspiration, Múzsák és Ihlet a címe Tomi Thor fotókiállításának, amely pénteken nyílt a komáromi Limes Galéria Dúdor István Termében. Mintegy harminc fekete-fehér fényképen vall az Érsekújvárból indult, jelenleg Komáromban és Bécsben élő fotóművész arról, milyennek látja a világot.
„Alkotásaiban kísérletezik, felfedez, játszik a fényképezés technikai lehetőségeivel, keresi a sokoldalú megjelenítés formáit az absztrakt és a való világban, valamint az emberi érzések és a lélek tükrén keresztül”. Fogalmazott beszédében Nagy Tivadar fotóművész, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége alelnöke, a Komáromi Helios Fotóklub elnöke az augusztus 12-én tartott tárlatnyitón. PhDr. Farkas Veronika művészettörténész, a Limes Galéria háziasszonya köszöntötte az alkotót, a komáromi Borostyán együttes megzenésített verseket adott elő. Tomi Thorral a megnyitó előtt beszélgettünk.
Thor Tamás után, Samot Roht művésznéven alkotott. Mióta lett Tomi Thor?
Három-négy éve, amióta elkészült ez az anyag.
Honnan az ihlet?
Három fotográfiai ciklust láthatnak az érdeklődők a kiállításon. Az egyik a Tisztelet Karl Blossfeldnek, aki egy porosz botanikus professzor volt, a két világháború között élt és tevékenykedett. Elkezdte fotózni a növényeket, amelyeket tanulmányozott. Érdekes képanyagot készített élete során. A huszadik század vége felé azután néhány német művészettörténész felfedezte a fotóit, és a képekből kezdtek kiállításokat rendezni. Jómagam egy publikációban találkoztam először a nevével, a munkásságával, és azonnal inspirált. Leveleket, virágokat gyűjtök, mindent, amit a természetben, az utcán találok, hazaviszem, megszárítom, és ezekből a szárított növényekből érdekes stilizációkat alakítok ki.
Az itt látható anyag második ciklusa a Body Details. A test részleteit fotózom. Az egyik fotón a kézfejet bekentem testfestékkel, hogy jobban látsszanak a pórusok, és egészen más felületet mutat, olyat, mintha elefánt bőre lenne. A harmadik ciklus a Fotószendvicsek, melyek kettő, maximum három önálló képből összeálló új képek, amiket stilizálok, összekötök. Játszogatok a fotókkal, és összejön ezekből egy érdekes új kép, ami azután kiállításra, vagy nyomtatásra kerül. Több önarcképet készítettem, ezeket társítottam más személyek, tárgyak fényképeivel.
És a múzsák?
Több fotón szerepelnek. Vannak, akikkel évek óta együttműködöm. Jó velük dolgozni. Megértik, mit szeretnék a fotóval kifejezni. Nem sok modellt fényképezek, de ők visszatérő modellek.
Kétezerben végzett jogászként. Azóta elhagyta a pályát?
Hosszú évekig tevékenykedtem a jogi pályán, kétezertizenkettőben, a kormányváltás után felmondtak az Igazságügyi Minisztériumban. Két évig, mint fotós vállalkozó működtem. Másfél éve Bécsben élek a húgommal és a keresztlányommal, ahol más típusú munkát végzek, a szabadidőmben fényképezek. Többször megfordulok ezután majd Komáromban is.
Mikor vett először fényképezőgépet a kezébe?
Tizennyolc évesen, lassan huszonöt éve. Egy időben a sajtóban is megjelentek stilizált képeim. Néhányszor riportokhoz is fotóztam, de nem igazán fogott meg. Hamar abbahagytam.
Csendes alkotó? Sokáig nézeget valamit, amíg lefotózza?
Igen, azután alakítgatom, megvilágítom, tovább foglalkozom vele. Sokszor lerajzolom az ötleteimet, amik az eszembe jutnak, ha nincs idő lefotózni a témát. Később a rajz szerint elkészítem a fotót.
Csupa fekete-fehér fotó lóg itt a fehér falakon.
Azon a glamour boudoir képen maradt egy kevés piros. Megrendelésre készült. Középkorú hölgyek alsóneműben fotóztatják magukat ebben a stílusban, amolyan önmegörökítés ez. Két fotóból alakítottam ki azt a fényképet. Fekete-fehérben jobban ki tudom fejezni magam, a színek egy kicsit zavarnak. A fekete-fehér fotó ráadásul leszűkíti a mondanivalót, vizuálisan is jobban megfog ezeknél a témáknál, amikkel foglalkozom.
Amott, az asztalon, az üveg alatt sorakozik néhány elismerése. Látom, tavaly második díjat nyert a Szentesi Aktfotó Biennálén.
Egy szürreális aktfotót küldtem be. Úgy tartom, az aktfotózás az egyik legnehezebb fényképészeti ágazat. Érzékenyen kell hozzáállni. Nem készítettem sok aktfotót. A díjazott kép is egy alkotói szemináriumon készült, azt dolgoztam fel. Meg kell érni egy fényképésznek, amíg komolyan elkezd foglalkozni az aktfotózással.
Miképpen kerültek a fényképei a Limes Galériába?
Érsekújvárban volt a tárlat premierje tavaly nyáron, azután az Ógyallai Művészeti Alapiskola kiállítótermében tekinthették meg az érdeklődők, Komárom a harmadik állomás. Ismerősöm, Petra Doležová szólt, aki előttem állította ki fotóit a Limes Galériában. Jómagam is szervezek kiállításokat Érsekújvárott, a Szamba cukrászdában, a KultúrKorzó, ArtKorzó kiállítási projektje keretében. Meghívtam kiállítani Petrát, ő említette, hogy a Limes Galériában lenne lehetőség bemutatni a képeimet.
Minden fotójával elégedett?
Ezek a fotók hosszú válogatás után kerültek a falakra. A tárlaton szereplő minden egyes kép közel áll a szívemhez, ezért lettek kiállítva. Sok fénykép mögött van valamilyen történet. És volt, hogy csak úgy játszottam a formával és a fénnyel.
***
Thor Tamás (Samot Roht, majd Tomi Thor) 1973-ban született Érsekújvárban, ahol 1992-ben érettségizett a gimnáziumban, és ugyanabban az évben felvételt nyert a Pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karára, ahol 2000-ben jogásszá avatták. Tagja a Szlovákiai Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének. A Komáromi Helios Fotóklub titkára.