Élettörténetek: Gömör egy másik arca címmel olyan emberek sorsát mutatjuk be, akik az éppen aktuális törvények áldozatai lettek. Lehet ezt véletlennek vagy balszerencsének nevezni, de ez a lényegen nem változtat. Azok az emberek, akik kicsit is eltérnek az átlagtól, vagy egy–egy törvénycikkelybe nem illeszthetők be száz százalékosan, szinte biztos, hogy ebben a pénzalapú társadalomban a közösség peremére szorulnak, és teljesen kiszolgáltatottakká válnak.
Nekik nem a hivatalnokok segítenek, hanem rengeteg esetben egy másik jótét lélek, egy civil szervezet, egy pár „bolond”, akinek aranyból van a szíve, és ellenszolgáltatás nélkül, önszántából végez olyan jellegű tevékenységet, amellyel a rászorulókat segíti.
2015 februárjában ismerkedtem meg Katona Ilonával, aki a Katolikus Rozsnyói Egyházmegyei Szeretetszolgálat speciális szociális tanácsadója. Akkor a Rozsnyón élő hajléktalanok kapcsán faggattam. A kapcsolatnak köszönhetően a Felső – Gömörben megvalósult jótékonysági ruhavásárokból megmaradt ruhákat, a hajléktalanokkal és rászorulókkal foglalkozó Katolikus Rozsnyói Egyházmegyei Szeretetszolgálatnak ajánlottuk fel. Most pedig együtt utazva a hölggyel érdekes élettörténeteket hallhattam tőle, amelyek mindannyiunk számára felfigyeltetőek emberközelségükkel és tanulságaikkal együtt.
A Rozsnyói járás köztudott, hogy nagymértékű munkanélküliséggel küszködik. Volt olyan időszak, amikor a munkanélküliek aránya elérte a 30 százalékot is. 2016 márciusában ez az arány 20,36% volt, ami 6 174 munkanélküli személyt jelentett. Ebből 4720 tartósan nyilvántartott munkanélküli, akik szociális segélyből élnek. A nők iskolázottsága leggyakrabban az alapfokú végzettséggel ér véget. Most eltekintünk attól, hogy ki milyen nemzetiségű, ugyanis a törvények mindegyikünkre egyformán vonatkoznak. Mégis van, hogy ez a körülmény egyeseknél szinte lehetetlen helyzetet teremt.
Katona Ilona egyik története egy fiatal, szlovák nyelven beszélő roma asszonyról szól, akit a férje magára hagyott három gyermekkel. „Ő azok közé tartozik, akik igyekeznek. Gyermekeit rendesen járatja iskolába. A törvényből adódóan azonban nyáron be kellett fejeznie a számára előírt közmunkát, legalább fél évig nem végezheti azt. Ez számára annyit jelentett, hogy havi bevétele 125 euróra csökkent.
Ebből kellett szeptemberben iskolába indítania három gyermekét, mivel volt férje gyermektartási díjat nem fizet, illetve a szociális jogosultságot szabályozó törvény értelmében a volt férjnek meghatározott összeget levonják abból, amire jogosult három gyermekével, csak éppen nem jön be a családi kasszába az összeg” – magyarázza Katona Ilona.
Magyarán, a törvény értelmében az anya három gyermekkel 125 euróra jogosult. Ebből kell, hogy eltartsa, ellássa, iskoláztassa gyermekeit. Az apának a bíróság meghatároz egy összeget /minimum 27,13 eurót gyermekenként), amit fizetnie kellene a gyerekekre. Ezt az összeget a bírósági végzés alapján a szociális osztály levonja az anyától minden hónapban. Tehát akár kifizeti neki az apa, akár nem, akkor is. Behajtani egy nem fizető férfin a gyerektartási díjat külön kálvária, azt most nem tárgyaljuk, ez egy külön fejezet.
A kisszabosi fiatalasszonyt, akiről a történet szól, sajnos nem tudtuk elérni, mivel telefonja nincs. Nem engedheti meg magának. A községi hivatalban hagytunk üzenetet, de válasz nem érkezett. Készítettem neki egy használt iskolatáskát, három használt tolltartóval, színes ceruzákkal, füzetekkel, vonalzóval és körzővel, hogy odaadom, amikor találkozunk, de a mai napig nem jelentkezett. Nincs rá szüksége? – hangozhatna a naiv kérdés…
„Azok az emberek, akik rászorulnak a másikra, legtöbbször az utolsó pillanatig kivárnak. Általában akkor fordulnak segítségért, amikor már nem tudnak mit tenni, nem bírják tovább, vagy késő” – tudtam meg Katona Ilonától. Az ő kapcsolata a rászoruló emberekkel a teljes bizalmon alapszik.
A munkáját nem is a rászorulók, vagy hajléktalanok nehezítik, hanem a hivatalok, illetve más intézmények vezetői, akik a rászorult családokkal néhanapján kapcsolatba kerülnek, de nem osztják meg különböző érvek felsorakoztatásának köszönhetően az elérhetőségüket. Inkább megvárják, amíg utcára kerülnek. A rozsnyói szeretetszolgálat jelenleg 27 rászoruló családdal foglalkozik, amelyek közt vannak egyedülálló anyák, idős nyugdíjasok, és többgyermekes családok is. Ezek a családok még a saját otthonukban élnek.
És, hogy miként lehetett segíteni a történetünkben szereplő fiatalasszonynak? A családnak, miután befizet minden kötelező díjat, illetményt, 5 euró költőpénze marad a következő segélyig. Ez körülbelül 25 napot jelent. „A katolikus szeretetszolgálat tartós élelmiszer csomaggal támogatta a családot, amely a tavalyi élelmiszergyűjtésből maradt meg. Ezzel is csínján bánunk, hogy jusson is, maradjon is.
Nem tudni, mikor keres meg minket egy hasonló helyzetben lévő anya. Ezen kívül az iskolai segédeszközök gyűjtéséből adtunk nekik színes ceruzát, pár füzetet, vonalzót. Sajnos nem eleget, mert sok a rászoruló család, viszont kevés az adakozó. Az anyának elmagyaráztam a jogait, és útmutatást adtam, hogyan intézze el az állam által kifizethető póttartásdíjat. Ez azzal jár, hogy fel kell jelentenie a volt férjét a rendőrségen, és utána végrehajtóhoz kell fordulnia, aki megpróbálja behajtani a tartásdíjat.
Ez három hónap után kiad egy igazolást, hogy az összeg nem behajtható. Csak ezt követően fizet az állam póttartásdíjat addig, amíg az apa nem fizet. És itt jön a csavar. Elég, ha öt eurót kifizet havonta a volt férj, a gyermekeket nevelő anya már nem jogosult a póttartásdíjra, viszont a család kasszája nagy különbözettel zár” – világít rá a speciális tanácsadó.
Már megszokott, hogy Szlovákiában sok a csavar, és a paragrafus sem véletlenül görbe, és az ilyen helyzetbe került anya további lehetőségei sem egyszerűek. A törvények lehetővé teszik a Munka- Szociális- és Családügyi Hivataltól egyszeri segély igénybevételét, amelynek összege 33,20 euró egy gyerekre. Külön igényléssel kérhető, elbírálási ideje harminc nap. (Emlékeztetőül: kb. 25 napra maradt 5 eurója a családnak…) Van egy következő lehetőség is. A Munka- és Szociálisügyi Minisztériumnál lehet egyszeri humanitárius segélyt kérni, amelynek összege maximum 800 euró. Elbírálási ideje: 3-6 hónap között van. (Emlékeztetőül: kb. 25 napra maradt 5 eurója a családnak….)
Mint látjuk, minden segély elintézése rengeteg időt vesz igénybe. A kisszabosi anyának az a szerencséje, hogy emberséges szomszédjai vannak, akik hajlandók segíteni neki. „Hozzám is a szomszédjával jött, aki támogatja őt. A Községi Hivatalban igazolták, hogy rendes, dolgos asszonyról van szó, de sajnos a törvények nem engednek. Munkát nem talál, csak alapiskolai végzettsége van. Az alkalmazási programokba nem besorolható.
Jön a tél, tűzifát is kellene vennie. Valószínűleg azért nem tudott még bejönni a tanácsadó irodába az ajándékokért, amelyek biztos, hogy jól jönnének neki, mert egyszerűen el kell döntenie: enni ad a gyerekeinek, vagy utazgat. Így is sokat kell még utaznia Dobsina és Rozsnyó között, hogy elintézhesse a segélyeket. A polgármester megígérte, hogy ha útja lesz Rozsnyóra, behozza a fiatalasszonyt” – zárta beszélgetésünket Katona Ilona.
Október az idősek hónapja. Ön is 30 eurós nyugdíjra számít öregségére? A következő történetben bemutatjuk azt a nyugdíjast, aki ennyiből él…
