A határon túli média helyzetéről tartottak fórumot Szegeden az Ötágú Síp Kulturális Egyesület szervezésében október 8-án A magyar nyelvű tájékoztatás időszerű kérdései a Kárpát-medencében címmel. A sajtó helyzete országonként különbözik, egyben minden régió hasonlatos: az újságíró mindenütt reggel-délben és este is újságíró.
A szervezők, a szegedi Ötágú Síp Kulturális Egyesület nevét a kiváló költő-író Illyés Gyula hasonlatától kölcsönözték. Amikor megkérdezték az írótól, hogy a szétszaggatott országnak lehet-e közös kultúrája, azt mondta: „Bár Magyarországot Trianonban ötfelé szabdalták, a magyar kultúra egy és oszthatatlan” – mondta el dr. Horváth István Károlyné az Ötágú Síp Kulturális Egyesület elnöke nevük eredetéről. A beszélgetést Kisimre Ferenc újságíró, az Egyesület elnökségének tagja moderálta.
A fórumon Kárpátalját Kőszeghy Elemér és Zunkó Barnabás, Erdélyt Farkas Ráduly Melánia, a Vajdaságot Nagy Magdolna, Tóth Lívia és Léphadt Pál, a Felvidéket Neszméri Tünde képviselték. Abban az újságírók egyetértettek, állami támogatás nélkül nem lehet ma lapokat kiadni a határon túli területeken. Abban is mindannyian egyetértettek, hogy a példányszámok csökkenését szinte lehetetlen megállítani, mégis fontos, hogy legyenek nyomtatott lapok.
A külhoni országrészek többségében működik újságíró egyesület, tudhatta meg a hallgatóság a szegedi fórumon, kivételt képez Szlovákia, ahol ugyan alapítottak újságíró egyesületet a múltban, de a rendszerváltás óta gyakorlatilag nem volt érdekérvényesítő szervezete a magyar újságíróknak. Holott lenne létjogosultsága, hiszen Magyar Újságírók Romániai Egyesülete és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete is tudja képezni saját újságíróit, amire nagy szükség lenne a Felvidéken is.
A Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének elnöke, Kőszeghy Elemér arról szólt, hogy Kárpátalján is hiányt jelent az újságíró képzés. Az ukrán belpolitikai események következtében több újságíró költözött el az országból, vagy keresett más megélhetést, a szerkesztőségeknek pedig több szerzőre lenne szükségük. A szerzők hiányáról szólt Tóth Lívia, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete elnöke, és Nagy Magdolna is. Az ő esetükben a szerkesztőségekben kialakult munkaerőhiány a közszférában meghirdetett stop miatt alakult ki, ugyanis a nyugdíjba vonult kollégák helyére sem vehetnek fel új szerkesztőket, és szerzőket. Farkas Ráduly Melánia egy érdekes kezdeményezést is megemlített, amelynek elindításában ő is részt vett, ez pedig a szövegkovács blog.
Azt szeretnék elérni, hogy a megjelent lapok, plakátok ne hemzsegjenek a helyesírási hibáktól és magyartalanságoktól. Az újságírók pozitívumként értékelték, hogy a külhoni magyar újságírók együtt tudnak dolgozni, ennek köszönhetően, ha fontos események vannak a régióinkban, akkor van kihez fordulni, és az információkat az újságírók megadják egymásnak. Köszönhető ez a több mint tíz éve, éppen Szegeden, semleges területen megalakított Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának is, amelynek minden elszakított területről van tagja.