A gitárművész Dóczi Henrietta Magyarországon született, majd a sors úgy hozta, hogy tíz évvel ezelőtt a férje szülőfalujába, a bodrogközi Kiskövesdre került. Máig itt él párjával és három gyermekével. Eddig nem túl sokat hallatott magáról. Kevesen tudják, hogy jelenlegi főállású anyai szerepe mellett önálló estekre készül, szaval, gitározik. Művész a javából.
Előadásával, gitárjátékával, és rendkívüli személyiségével szó szerint elbűvöli a közönséget. Már a szerzők, költők és a művek kiválasztása is egyedi. Előadásait, a színpadon való megjelenését a művészet iránti alázat és az igényesség hatja át. A közelmúltban két koncertet is adott, pontosabban fogalmazva önálló esttel lepte meg Királyhelmecen Bodrogköz közönségét, és Ung-vidéken Nagykapos közönségét.
Dóczi Henrietta előadás közben Királyhelmecen (fotó. Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
Nem könnyű feladatra vállalkozott. Egyedül, egy szál gitárral lép a színpadra. Sokak számára kissé elképzelhetetlen és hihetetlen, hogy ily módon meg lehessen fogni a közönséget. Dóczi Henriettának ez mindkét helyen sikerült. Nem volt nagyszámú közönség a koncertjein, de aki eljött, bizonyára élményteli estében volt része. A Dóczi Henrietta által közvetített zenei és irodalmi élmény szavakkal nem írható le. Hallani kell, meg kell élni, magunkba kell szívni a szépségét és hangulatát.
A koncerten is megmutatkozott, hogy kedvencei a dél-amerikai zeneszerzők. Műsorában Antonio Lauro, Francisco Tarrega, Agustin Barrios Mangore, Jorge Morel, H. Villa Lobos és Ronald Dyens művei szerepeltek. Gitárjátéka közben Darvas Szilárd verseit adta elő.
Dóczi Henrietta kitartása, az „örökké fejlődés elve”, és álmainak céltudatos megvalósítása sokak számára példa lehet.
A közönség soraiból több gratuláció is érkezik az előadást követően (fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
A gitárművész megkérdezésünkre így vallott eddigi életútjáról: „A családban először a nővérem kezdett el gitározni. Gitárjátéka és maga a hangszer lenyűgözött. Rendszeresen elkísértem az óráira és alig vártam, hogy én is elkezdhessem a zeneiskolát. Szokás szerint az általános iskola 2.osztályától lehetett beiratkozni a zeneiskolába. Addig pedig a nővérem otthon tanítgatott. Már a középiskolai tanulmányaim is zenei pályán történtek, a Váci (ma már Pikétyi Tibor) Zeneművészeti Szakközépiskolában végeztem. Azt követően felvételt nyertem a Pécsi Zeneművészeti Főiskolára, majd a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol 2005-ben diplomáztam. Olyan nagyszerű művészektől tanulhattam, mint Fogarasi Béla (aki a középiskolás évek alatt tanított és nagyon meghatározó ember volt mind a gitározás, mind a tiszteletbeli apa szerepében), illetve Vas Bence, aki a pécsi évek alatt tanított, s fiatalos, lelkes és precíz tanárom volt. A Zeneakadémián pedig nem kisebb mestertől tanulhattam, mint Eötvös József Liszt Ferenc-díjas gitárművész és zeneszerző. Neki köszönhetjük, hogy 2002-ben elindult a gitár tanszak a Zeneakadémián. A diplomaszerzés időszaka alatt végig tanítottam, legutóbb a Sárospataki Művészeti Iskolában. 2007-ben megszületett az első gyermekünk, majd sorban a másik kettő, így az elmúlt évek az anyaság jegyében teltek. Főállású anya vagyok és ezt komoly feladatnak érzem. Most, amikor a gyermekeim még csak kezdik felfedezni a világot, nyitogatják szárnyaikat, mindenképpen mellettük van a helyem! A zene mellett a versmondás szintén egész gyermekkoromat végigkíséri, sőt sokáig bántott, hogy előbb kapcsolták a nevemhez a versmondást, mint a gitározást. Középiskolában sem tarthattam sokáig titokban, mennyire vonz a költészet és a próza. Rendszeresen jártam szavalóversenyekre. Felnőtt koromban is fontosnak tartom ennek folytatását, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen is feltűnök néha. 2013-ban vers kategóriában országos első helyezést értem el. Közben rendszeresen felléptem (fellépek) Kiskövesd kulturális rendezvényein.
Az előadás utáni gratulációk mindig jólesnek (fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
Az egész élet arról szólt, és arról szól, hogy megtaláljuk a helyünket benne. Sokáig tartott, mire rájöttem, mi is lehet az én utam. Elindultam egy úton és gyakorolok, sokat teszek érte, hogy járni tudjak rajta! Nem vagyok hedonista, de igyekszem olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek örömet szereznek és ezt szeretném átadni. Olyan sok a megkeseredett ember, a nevetés és a zene pedig gyógyít! Régi dédelgetett álmomat igyekszem most valóra váltani az önálló estekkel…”
Dóczi Henrietta művészetének elsősorban a felnőtt közönség a célpontja. Önvallomásából kitűnik, hogy nincsenek túl nagy álmai. Szeretné bejárni Magyarországot és a Felvidéket a műsorával. A gitározás lelki nyugalmat és feltöltődést jelent a számára, és minden bizonnyal azoknak is, akik hallgatják.
Dóczi Henrietta előadás közben Királyhelmecen (fotó. Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
A most már Bodrogköz gyöngyszemének számító gitárművész előadói estjein meggyőzi a közönséget arról, hogy a klasszikus zene, és maga a klasszikus gitárzene igenis hallgatható, élvezhető műfaj!
