Úton … a Szőttes. Huszonkettedik egész esti műsorát mutatta be a Szőttes Kamara Néptánc Együttes november 5-én Pozsonyban, az Új Színpad (Nová scéna) színházban. Teltház volt. Pozsony és környékének magyarjai ismét megtöltötték a mintegy hétszáz főt befogadó nézőteret.
Sokan voltunk. Ott volt a Csemadok vezérkara élén Bárdos Gyula elnökkel, ott volt a szlovák kultuszminisztérium, valamint több más testület és táncegyüttes képviselete. Öreg mesterekkel pl. Juraj Kubánkával, a Szlovák Állami Népművészeti Együttes valamikori alapító vezető koreográfusával is találkoztam. Budapestről eljött a világhírű Novák Ferenc Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze koreográfus, a magyarországi koreográfusok doyenja és ott volt Közép-Európa hagyományos néptáncainak évtizedek óta nagy csodálója Tetsuo Masunaga Tokióból is.
A fiatalabb táncalkotó generáció is képviselve volt, pl. találkoztam Kupec Mihállyal, a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes vezetőjével, Oláh Attilával, a dunaszerdahelyi Csallóközi Táncegyüttes vezetőjével, láttam ott brünnieket, komáromiakat és sok-sok másokat, olyanokat, akik eddigi munkájukkal már nagy táncos becsületet kivívtak. Igen, ÜNNEPELNI szépen összejöttünk mi volt táncosok, volt Szőttes tagok, a népi táncok mindenkori kedvelői, művelői, a magyar kultúrát magunkénak vallók.
Novák Ferenc és Juraj Kubánka (Fotó: Nagy Sándor)
Nem csalódtunk, volt mit ünnepelnünk. A Szőttes huszonkettedszer is magas fokon bizonyított. Az Úton… műsorával bejárta az egész Kárpát-medencét. A műsorlapon így mutatják a bejárásra kijelölt utat.
„Első táncunkat szűkebb hazánkból, a Vág-Garam közéből választottuk, melyet legényavatás követ Csallóköz, Szigetköz, Rábaköz tájegységéből. Ezután a Dél-Dunántúli Bogyoszlóról látnak egy összeállítást. A folytatásban a Tiszán túlra kalauzoljuk el Önöket, ahol Nyírség és Szatmár tájegységek tánchagyományaiból láthatnak cigánybotolót, karika táncot és páros táncokat. Programunk második felében Erdély sokszínűségét mutatjuk be. Kalotaszeg, Marosmente és Mezőség több színe, stílusa elevenedik meg táncainkban. Kalotaszegről Méra falujából régies táncok következnek, Maros mentéről Vajdaszentiványi emlékeket idézünk fel. Műsorunkat az Elfeledett Szék és a Buzai vasárnap című koreográfiákkal fejezzük be.”
Valóban átfogó színes képet kaptunk a Kárpát-medence nagyon színes, sokrétűen gazdag tánc-, zene-, dal- és viseletkultúrájából. Műsorukkal, kényelmes bársonyszékekben ülve, bejártuk a magyar hagyományos tánckultúra jelentősebb forráshelyeit. A magas művészi hőfokon bemutatott műsor szép élmény volt. A hagyomány tiszta tolmácsolása, a táncok, a dalok, a zene mélységes átélése jellemezte az egész előadást. Ebben jelentősen segített a vendégek szereplése, az erdélyi Székről meghívott Ruzsmalint Táncegyüttes előadói és a buzai három csodálatos, már nem fiatal énekes néni – Sulánki Teréz, Takács Piros, és Takács Anna. Előadásukkal azt is bizonyították, hogy mennyire egységes a magyar népi hagyománykultúra, teremjen az Kárpát-medence bármely égtáján, Keleten, Nyugaton, Északon, Délen.
A záró csárdás-forgatag (Fotó: Nagy Sándor)
A női kör- és sortáncok, az eszközös juhász és pásztortáncok, a verbunkosok és legényesek, a mindenütt közszeretetnek örvendő csárdások magyarságunk sajátos jeleit viselik magukon. Ez köt össze bennünket, magyarokat, igen a nyelvünk, a mozgáskultúránk, a szokáshagyományaink azonossága, stb. köt össze bennünket. Ebben is erősödhettünk meg a Szőttes új műsorát látva. Szükségünk van az ilyen erősítő injekciókra.
Tudatosan nem emelek ki neveket, mert mindenki: alkotó, előadó, szervező, műszaki segítő becsülettel tette a dolgát. Ezért lett/lehetett felemelő érzést sugárzó egység a mű, az előadás. Remélem nagyon sokan részesednek majd belőle.
A Szőttestől nagyon értékes, szép karácsonyi ajándékot kaptunk. Dicséret érte minden közreműködőnek. A hosszantartó záró vastaps ezt is igyekezett kifejezni, igen, a hálánkat, a köszönetünket igyekezett éreztetni.
