Az eddigi elfeledett, porosodó „téma” reneszánszát éli. Száz évvel ezelőtt fiatal férfiak milliói hagyták hátra – köztük természetesen nagy számban felvidékiek is – biztonságot jelentő otthonukat és indultak harcba. Mivel magával ragadta őket a hazafias szellem és a háborús propaganda, habozás nélkül keltek útra. „Boldog vagyok és már nagy izgalommal várom az előttünk álló csodálatos napokat” –írta egy önkéntes 1914-ben.
A lelkesedést azonban hamarosan keserűség, csalódottság váltotta fel. Senki sem gondolta volna, hogy azok a hatalmas seregek évekig Belgium és Franciaország területén fognak csatázni. Akkoriban az emberek nagy háborúként emlegették azt az eseményt, amelyet ma már első világháborúként tartunk számon.
Az I. világháború tagadhatatlanul nagy volt az odaveszett életek számát tekintve. Becslések szerint 10 millióan haltak meg és 20 millióan szenvedtek valamilyen maradandó sérülést. A háborút baklövések sorozata előzte meg. Az európai államfők képtelenek voltak orvosolni az országok közti feszültségeket, aminek egy egész világra kiterjedő háborúzás lett a következménye. A „nagy háború” mély sebeket hagyott az emberekben. Megváltoztatta a világot és ennek a hatását még ma is érezzük.
Az I. világháború tévedések miatt tört ki. Az európai vezetők „azon a békés nyáron 1914-ben úgy viselkedtek, mint egy alvajáró, aki nincs tisztában vele, hogy egy szakadék szélén lépdel” – írja egy forrásmű. Az osztrák főherceg meggyilkolása néhány hét alatt Európa főbb hatalmait egy olyan háborúba sodorta, melyet ők maguk sem akartak. „Hogy történhetett mindez?” – tették fel a kérdést a német kancellárnak néhány nappal azután, hogy kezdetét vette a rémálom. „Bárcsak tudnánk” – hangzott a szomorú válasz.
Azoknak, akik meghozták a háborúhoz vezető végzetes döntéseket, sejtelmük sem volt arról, hogy mindez milyen következményekkel jár majd, ám nem sokkal később a katonáknak a lövészárkokban szembesülniük kellett a kegyetlen valósággal. Rádöbbentek, hogy becsapták, elárulták őket.
A politikai vezetők azt ígérték, hogy a háború egy szebb és jobb világot eredményez majd. A német kancellár azt hirdette: …egy dicső múlt örökségéért és a jövőnkért szállunk harcba.” Wilson amerikai elnök ezzel a szlogennel népszerűsítette a háborút: „…tegyük biztonságossá a világot a demokrácia számára.” Nagy-Britanniában az emberek azt hitték, hogy egy olyan háború következik, amely véget vet minden további háborúnak.
Mindannyian tévedtek. „A totális háború totális gyűlöletet szült” – jegyzi meg egy forrásmű (The Columbia History of the World). A tábornokok gyors és könnyű győzelmet ígértek, de az események más fordulatot vettek. Nem telt bele sok idő, és állóháború alakult ki.
A döbbenetes veszteségek ellenére a szögesdrótakadályokon át továbbra is a géppuskák tüze elé vezényelték az embereket, aminek következtében sok helyen lázadás tört ki.
Milyen hatással volt az első világháború a társadalomra? Egy könyv megjegyzi: „A háború megmérgezte egy generáció gondolkodását és jellemét.” Sőt, a háború következtében egész birodalmak tűntek el. Ez a tragikus esemény csupán a kezdete volt a történelem legvéresebb évszázadának.
Az első világháború 1918. november 11-én ért véget. Az üzletek bezártak, és az emberek örömükben az utcán táncoltak. De nem sokáig. Egy újabb csapás következett be, amely még a háborúnál is rémesebb volt…
A magyar írók közül Móricz Zsigmond és Molnár Ferenc hivatásos haditudósítók voltak. Feladatuk lelkesítő tudósítások küldése volt. Frontélményekről írt Tömörkény István, Tersánszky Józsi Jenő, Szép Ernő, Gyóni Géza és Balázs Béla is. Ami a hátországot illeti, Ady Endre Emlékezés egy nyári éjszakára című híres versét, illetve Babits Mihály Miatyánk – 1914 című versét minden érettségire készülő diáknak ismernie kellene.
A mai Felvidéken az Alsókubinban született Országh Pál, vagyis a későbbi Pavol Országh-Hviezdoslav ír megrendítő 32 szonettet Krvavé sonety, azaz Véres szonettek címmel, tiltakozásul az embertelenség ellen.
Két év múlva, 1920-ban a trianoni trauma az egész magyarságot sokkolta. Időre volt szükség hozzá, hogy a más államokba szakadt magyarság megszervezze a maga szellemi életét…
