Úgy tartják, hogy a magyar válogatott mellett a Ferencváros az a csapat, amelyet az összmagyarság sajátjának érez, legalábbis ez a nimbusz alakult ki széles körben. Egy ideje viszont e kettő mellé felsorakozott a dunaszerdahelyi DAC is, amely egyre nagyobb teret nyer ilyen tekintetben, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy előbb Csallóköz határait nőtte túl és szólítja meg immár Felvidék szerte a sportbarátokat, majd az anyaországra vonatkozóan is megtörtént ez, míg László Csaba érkezésével remélhetőleg az erdélyi és a székely nemzetrész felé is létrejött a kapocs.
Ebből a jelenségből és a varázslatos szurkolótábor elnyűhetetlen fanatizmusából fakadóan pedig fantasztikus hangulat uralkodik minden egyes DAC-meccsen. A Slovan elleni rangadó viszont mindegyiktől eltér. Terhes szimbóluma lett a szlovák-magyar viszonynak, hiszen míg az egyik, – ahogy a fentebb is levezettük – a magyar nemzet szimbolikus csapata, addig a Slovan – amint a neve is hirdeti – a szlovák nemzeté. E mindenkori szembenállás pedig 2008. november 1-jén csúcsosodott ki igazán, amikor a szlovák karhatalom a szurkolókra uszította a rendfenntartó egységeket, amelyek könyörületet nem ismerve vertek agyba-főbe, akit csak értek. Egy áldozat, Lengyel Krisztián súlyosan meg is sérült. Ráadásul olyan törvényt is életbe léptettek, hogy nem nemzetközi meccseken ne lehessen a szlovákon kívül más zászlót kitenni a stadionban, így szabva gátat a piros-fehér-zöld tengernek a DAC-meccseken.
Nem csoda hát, ha a patinás mérkőzés felkeltette a magyar közvélemény és a magyar média figyelmét, és a különböző sajtóorgánumok után immár élő közvetítésre is bejelentkezett a közmédia M4 sportcsatornája. Ez egyrészről azért fontos mérföldkő, mert nincs tudomásom róla, hogy magyar TV közvetített volna valaha is szlovák bajnokit. Ugyanakkor egyfajta biztonságérzetet is nyújt, hogy Magyarország szeme élőben figyel, ami az esetleges rendőri, vagy bárminő túlkapásoknak remélhetőleg gátat szabhat.
A közvetítéssel pedig tovább épül a DAC nemzeti kultusza, ami akár fenyegetheti a Fradi ezt betöltő szerepét, figyelembe véve, hogy a zöld-fehér alakulatnál bár a legtöbb tekintetben óriási infrastrukturális összkomfort és fejlődés tapasztalható, a szurkolók és a vezetés között viszont feszültség érezhető, ami alapjában nyomja rá bélyegét a Fradi körül korábban kialakult miliőre.
A szombati mérkőzésre már egy hónappal ezelőtt elfogytak a jegyek, tehát teltház lesz, ami közel 7000 embert jelent, mivel az új stadionnak még csak a fele van készen. Amikor viszont elkészül, akkor derül ki igazán, hogy a nemzetmarketing vajon 13 ezres teltházat is tud-e majd produkálni. Az infrastruktúrára, a hangulatra és a szurkolásra nem lehet panasz, most már csak a játék képén kellene némileg változtatni.